1

A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)

A filmről itt is írtunk.

Az idén nyáron még nem kaptunk olyan filmet, ami után maximálisan elégedetten jöhettem volna ki a moziból és magával ragadott volna a film élménye. Voltak korrekt darabok (Halálos iramban 5 például), de valahogy mégis ez a hiányérzet megmaradt. Nem voltak nagy elvárásaim A majmok bolygója: Lázadással kapcsolatban. Mivel a ’68-as film nagy rajongója vagyok és élénken élt még bennem Tim Burton 2001-es adaptációjának gyenge minősége. Viszont teljesen meglepett és azt kell hogy mondjam, az idei nyár, talán legjobb filmje A majmok bolygója: Lázadás.

Olvasd tovább

1

A Bárka (El barco) – sorozat

Az Internátus után egy újabb spanyol sorozat vetítési jogát szerezte meg az AXN. A széria A Bárka (El Barco) címre hallgat és szintén a Globomedia gyártotta az Antena 3 nevű spanyol csatornának. “Odakinn” 2011 januárjában startolt, sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szeptemberben már a második évad kerül a közönség elé.

Annyi bizonyos, hogy a történet nagyrészt (vagy egészében) a nyílt vízen játszódik és hasonlóan az Internátushoz, egyesíti a dráma, a misztikus thriller, a tinisorozat elemeit és egy pici tudományos hátszél is segíti. A történet helyszínét adó vitorlás, a Sarkcsillag ugyanis egyfajta iskolahajó, mellyel néhány szerencsés diák és a személyzet indul a kalandnak. Utazásuk kezdetén azonban nem is sejtik, hogy a kikötőből kifutva olyan irányba kanyarodik el az életük, melyet a legvadabb álmaikban sem képzeltek.

A Bárka nem az amerikai tinisorozatok kliséire épül, így kimarad belőle a kötelező csapatkapitány, pomponlány, meg a szimpatikus lúzerek és a minimum egy fő színesbőrű (bár egy egzotikus arcú lány van).  Akadhatnak olyan jelenetek, melyek azért kissé feleleveníthetik bennünk pl. a Lost emlékét, de alapvetően egy teljesen egyedi szériát várhatunk. A sorozat megpróbál olyan elemeket is alkalmazni, ami a legsikeresebb, drága költségvetésű sorozatok sajátja, ugyanakkor nem veszíti el latin temperamentumát sem.  A Földtől távol bolyongó bárkán gondosan épülnek a karakterek, és alakulnak a viszonyok és a kapcsolatok. Nincsenek visszaemlékezős, jövőbelátós jelenetek, tehát ami történik az mind a hajón van, a forgatási helyszín nemigen változik, legalább is az első évadban nem.

 Az Internátus rajongóinak biztosan nagy örömére, néhány ismerős színész is visszatér egy-egy új karakterben. Az ismeretlen arcok miatt sem kell azonban aggódnunk, hamarosan kedvencekké fognak válni, vagy éppen ellenkezőleg, attól függően, a jó, vagy a rossz oldalon állnak. Ugyanis a legénység nem minden tagja építi a közösséget, lesz aki sötét titkokat rejteget, amikor éppen nem lázadást szít.

Spanyolország után elsőként nálunk mutathatja be A Bárkát az AXN csatorna. Már nem is kell sokat várni az indulásig, valamikor ősszel bontják a vitorlákat a hazai terepen.

Olvasd tovább

1

A majmok bolygója (Planet of the Apes, 1968)

“Óvakodj az embertől, mert ő az ördög eszköze. Isten teremtményei közül egyedül ő öl sportból, pénzért. Megöli testvérét, hogy megszerezze annak vagyonát. Ne hagyjátok, hogy elszaporodjon, mert elpusztítja az otthonát, de a tiéteket is. Verjétek láncra és vigyétek vissza a dzsungelbe, mert ő a halál hírnöke.” Ezek a legendás sorok az 1968-as klasszikusból, A majmok bolygójából valók. Mivel csütörtöktől a magyar mozikba is megérkezik a legújabb feldolgozás, A majmok bolygója: Lázadás, elővettem az eredeti filmet és erről írok most. Az írás erősen SPOILERES, úgyhogy vigyázat!

Olvasd tovább

1

The Girl Next Door (2007)

Bevallom Jack Ketchumról eleddig még nem hallottam, de ennek a pillanatnak is el kell jönnie, amikor a neve közelébe kerülök. A Girl Next Door hallatán elsőre a Szüzet szüntess vígjáték ugrott be, sőt szemrebbenés nélkül siklottam el ezen írások felett. Ám valahogy csak eljutottam egy olyan oldalra, ahol Ketchumról felettébb elismerő szavakat zengtek. Gondoltam majd ha ismét eljutok a könyvtárba, akkor kikölcsönzök tőle egy regényt, majd kicsit böngészve a neten kiderült, hogy a Bosszó (Red) regényéből már született film, amihez volt szerencsém és megállapítottam, hogy sajnálatos módon nem kapott túl nagy figyelmet, pedig megérdemelte volna. A Bram Stoker díjjal kitüntetett író művéből készült a Girl Next Doornak így már bátrabban adtam egy esélyt és milyen jól tettem.

Olvasd tovább

1

Ponyo a tengerparti sziklán (Gake no ue no Ponyo, 2008)

Valahol, a tenger mélyén egy furcsa öltözékű, vörös loboncú tengeri mágus polipok, halak, rákok és egyéb vízi herkentyűk társaságában legújabb varázslatára koncentrál, miközben a háta mögött egy kedves kis lény elszökik társai közül, és egy medúza hátán a felszínre ér. Ott aztán a víz a partra sodorja, s végül egy kisfiú játékvödrében végzi, aki lassan rájön, hogy amit fogott, az nem egy közönséges aranyhal, hanem varázserővel bíró szerzet, akinek leghőbb vágya, hogy maga is ember legyen. Röviden így foglalható össze, miről is szól a nyugaton legismertebb japán anime-rendező, Miyazaki Hayao által legutóbb dirigált rajzfilm.

Olvasd tovább

1

Mechanikus narancs (Clockwork Orange, 1971)

Anno a Szárnyas fejvadászról azt írtam, hogy nem egy könnyen emészthető darab és a megértéséhez, megnézéséhez kell egyfajta érettség.  Ezek a jelzők a Mechanikus Narancsra hatványozottan igazak. Anthony Burgess megfilmesíthetetlennek tartott regényét Stanley Kubrick az eredeti mű sajátos hangulatát megőrizve, rendkívüli képekkel, hangokkal, hangulattal és nyelvezettel álmodta vászonra. A Mechanikus narancs mai napig a filmművészet egyik legsokkolóbb alkotása, amely rengeteg elismerést kapott mégis talán az egyik legellentmondásosabb alkotás. Az Entertainment Weekly a 16. legellentmondásosabb filmnek választotta. A Premiere magazin pedig beválasztotta minden idők 25 legveszélyesebb filmje közé. Az Amerikai Film Intézet „Sci-Fi” listáján az előkelő 4. helyen van és az American Film Institute minden idők 60. legjobb filmjének választotta.

Olvasd tovább

1

Starcrash (1979)

George Lucas 1977-ben tette le az asztalra az első Star Warst, amely igen-igen magasra tette a mércét a trükktechnika és a szórakoztatás terén. Két évre rá érkezett Luigi Cozzi a Starcrash-sel, amelyről hiába is próbálnák lemosni, hogy a Csillagok háborúja ihlette, sőt mi több inkább annak koppintása. Ha a két művet egymás mellé pakolnánk, érezhető, hogy ég és föld a különbség, Ed Wood viszont megnyalta volna mind a tíz ujját, ha egyszer ilyen filmet tudott volna összerántani. Cozzi váltig állítja, hogy ő biza nem látta Lucas rendezését, csak a regényt olvasta. Így érhető, hogy miért szántják a világűrt hatalmas cirkálók és még egy fénykard is előkerül. A derék rendező nem rakhatta bele a filmbe az összes elképzelését, mivel arra kényszerült, hogy átírja a forgatókönyvet, a producerek fejében ugyanis teljesen más zakatolt.

Olvasd tovább

1

Szemekbe zárt titkok (El secreto de sus ojos, 2009)

A kritikát Gevin írta.

A film műfaji besorolásai között nem szerepel a krimi több adatbázisban sem. Hm. Ha a Szemekbe zárt titkok nem egy szövevényes, embert próbáló bűnügyi regény tökéletes megvalósítása vásznon, strukturált érzelmi szálakkal, akkor Michael Bay a legjobb rendező a világon. Tömör, egységes, részletekbe bocsátkozó történet, szerelemről, gyűlöletről, hatalomról, barátságról, 25 évnyi tömény kopó életről, amelyben mindenki megkeresheti, hogy mire érdemes belőle emlékezni és mi az, amit el kell felejteni. Mert az emlékeinken kívül mindent meg tudunk ölni. Benjamin Esposito egy megkeseredett, s mára talán kiüresedett, megőszült zsaru, aki nyugodt évei elébe nézve, úgy dönt regényt ír. Könyvet ír, arról az ügyről, amely szinte egész életén át hajtotta, amelyből megtanulta milyen a veszteség, a megerőszakolt és múltba omladozó szerelem, és a kimondatlan, szemekbe zárt titok.

Olvasd tovább

1

Rosemary gyermeke (Rosemary’s Baby, 1968)

A kép egyszerű mégis szürreális: A fekete babakocsi sodródik a sötét szikla tetején… Alatta a szlogen: Imádkozz Rosemary gyermekéért.  Manapság amikor a horrorfilm kifejezés egyet jelent az értelmetlen gyilkolás bemutatásával, amikor egy horror arról szól, hogy minél több vér és belsőség legyen a filmen, akkor különösen értékelünk, egy ilyen okos és kreatív filmet. Bizony volt idő, amikor nem kellett élve kicsontozni valakit a kamera előtt, mint mondjuk az épp aktuális Fűrész filmben, hanem okos történettel és jól felépített, megtervezett jelenetekkel érték el hogy a néző végig borzongjon egy filmet. Roman Polanski első amerikai filmje igazi klasszikus. A rendező bizarr, egyedi stílusát, alkotói jegyeit  nagyon kevesen tudták követni.

Olvasd tovább

1

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger)

Tombol a második világháború, az USA még csak távolról nézi az eseményeket, azonban egy amerikai hős mégis rálépett a Führer tyúkszemére. Amerika Kapitány 1941 márciusában robbant be a köztudatba (pár hónappal azelőtt, hogy Amerika hadba lépett volna), méghozzá rögtön úgy, hogy a képregény borítóján bepancsol egy nagyot a háború kirobbantójának. Ízig-vérig jenki hős, azaz szuperkatona volt, aki pont olyan öltözékben villogott, mintha csak ráborult volna egy patrióta ruhásszekrénye. A világháború után a karakter népszerűsége csökkenni kezdett, majd 1954-ben közel 10 évre lepihent, hogy aztán Stan Lee értő kezekkel vegye gondozásába, Kap’ pedig ismét keményen dobálhatta elpusztíthatatlan pajzsát önelégült ellenfelei képébe. A Marvel 1997 óta gondolkodik azon, hogy a közismert és népszerű képregényhősét elviszi a vásznakra, ami végső soron kemény dió, hiszen nem csak azt kellett megoldani, hogy a néző ne kapjon röhögőgörcsöt, mikor a Kapitány felbukkan menetfelszerelésében, hanem arra is figyelni kellett, hogy a mérhetetlenül fene nagy patrióta érzés, zászlólobogtatás és giccs ne folyjon le a vászonról.

Olvasd tovább

1

Akira (1988)

Ahányszor megnézésre alkalmas animék után kutatok, szinte mindig találkozok az 1988-as Akirát alapműként emlegető bejegyzésekkel, hozzászólásokkal. Ezt látni kell – mondogatják a bloggerek és a kommentelők, én meg (ahogy az várható volt), végül engedtem a kíváncsiságomnak.

A történet szerint 2019-ben járunk, Neo Tokyo-ban, a 3. világháborút követően úgy-ahogy újjáépített japán fővárosban, amelyet jó pár évtizeddel korábban atomtámadás ért. Az utcákon polgárháborús viszonyok uralkodnak, mindennapos a katonai erőszak és a motoros bandák, gengszterek háborúi, virágzik a vallási fanatizmus és a korrupció. Az emberek mindeközben egy Akira nevű, titokzatos és hatalmas erő eljövetelét várják, amely (vagy aki) megszünteti majd a romlást, és új korszakot hoz.

Az egyik motoros banda legifjabb tagját, Tetsuo-t egy másik csapattal folytatott véres csata után érthetetlen okok miatt elrabolja a hatalmi szerv, és furcsa kísérleteket végez a fiún. Tetsuo, miután megszökik, már nem önmaga; agresszív lesz, látomások gyötrik, és látszólag megfékezhetetlen erő birtokosa lesz. Míg a fiú ámokfutásba kezd, és próbálja kideríteni, kit, vagy mit takar az “Akira” név, addig legjobb barátja, Kaneda egy Kei nevű lány segítségével próbálja megállítani és megmenteni őt.

Olvasd tovább

1

Az idő fölött járó lány (The Girl Who Leapt Through Time, 2006)

Ismét csak egy animét ajánlok nektek megnézésre, ami kis hazánkban sajnos nem ismert oly mértékben, mint a felkapott sorozatok, de azt, hogy az egyik legszebb, garantálom! (S ide biggyesztenék is egy szmájlit, ha nem kötöttem volna ki már rögtön az elején, hogy semmiféle vizuális érzelmi megjelenítést nem alkalmazok, ezek helyett beszéljenek inkább a szavak.)

Az idő fölött járó lány egy japán ifjúsági regényből készült, ami, ha jól tudom, kötelező olvasmány az ottaniaknál – teszem hozzá, nem véletlenül, és itthon én is inkább hasonló műveket adnék a tinik kezébe Jókai Mór, meg Madách Imre helyett (nem mintha bármi bajom is lenne a fentebb említett írókkal, de azért valljuk be: egy Aranyember, vagy egy Ember tragédiája nem a 13-16 éves korosztálynak való). Helyette inkább maradnék Móricz Zsigmond, vagy Móra Ferenc ifjúsági regényeinél – ez a film is hasonló, kivéve persze, hogy a jelenben játszódik, és meg van spékelve egy kis időutazással.

Olvasd tovább