kritika

Eredetileg úgy volt, hogy a Nagy zűr Kis-Kínában misztikus-kung fu-akciófilm a vadnyugaton fog játszódni, viszont kevés hiányzott, hogy egyáltalán el se készüljön Carpenter műve. A forgatókönyv első verziója a cselekményt az 1880-as évekbe helyezte, a főhős pedig egy cowboy lett volna. Az írók ugyanis egy igen jó westernsztorit képzeltek maguk elé, amit némi kínai „népmesei” elemekkel öntöttek nyakon. A szkript végül a Fox stúdióhoz került, ahol a fejesek nem voltak kibékülve az alapanyaggal, ezért arra kérték az írókat, hogy írják át a történetet. Ám Gary Goldmanék feldühödtek és nem akartak eleget tenni az utasításnak, ami után szépen ki is tessékelték őket az ajtón. A színre lépett W.D. Richter már úgy táncolt, ahogy a stúdió fütyült, kivágta az ablakon a vadnyugati színhelyet, helyette modernizálta az egész sztorit. Ráadásul még azt is sietett elmondani, hogy volt mit javítani az eredeti szkripten, mert az egész félelmetesen rossz volt, még a rendező is azt mondta, hogy Goldmanék irománya felháborítóan olvashatatlan volt.

A svéd eredetiről Koimbra írt.

Negyven évvel ezelőtt egy családi ünnepség közben eltűnt a nagyhatalmú Vanger-klán egyik tagja, Harriet. Az idős milliárdos meg van róla győződve, hogy unokahúgát meggyilkolták, ezért felbérel egy állás nélkül maradt újságírót, hogy járjon utána az ügynek. A férfi (Daniel Craig) nyomozni kezd, és segítséget is talál egy tehetséges komputerhacker (Rooney Mara) személyében. Közös kutatásuk túl sok érdeket sért és rég eltemetett titkot fenyeget, és újabb gyilkosságra derít fényt.

Olvasd tovább →

Fogalmam sincs, hogy a mostani rajzfilm-és bábsorozatok közül melyikre fognak még emlékezni pár évtized múlva, de ha a jelenlegi hollywoodi hozzáállást nézzük akkor 20-30 év múlva is ugyanolyan hévvel és kedvvel gyalázzák meg a gyerekkor hőseit, kedvelt figuráit és szép emlékeket idéző karaktereit. Elég csak a szánalmas Hupikék törpikék filmnek nevezett vacakra gondolni, de már az is felháborító hogy bántak el Maci Lacival és Alvinékkal. Ezúttal kivételesen sikerült egy szórakoztató és vidám produkciót prezentálni, ami után tényleg elhisszük, hogy a készítők valóban rajongtak Brekiékért és nem csak úgy mondták.

Will Reiser a 20-as éveinek elején tudta meg a lesújtó hírt, hogy rákos, cimborájának, Seth Rogennek úgy mondta el, hogy az éppen a wécén végezte a dolgát. Miután Rogen lehúzta a klotyót támogatásáról biztosította Reisert, mindvégig mellette állt, míg le nem küzdötte a betegséget, persze ehhez egy jó nagy adag humor is kellett. Rogen biztatására írta meg az 50/50 forgatókönyvét, amelybe beleépítette a vele történt nehéz és vidám pillanatokat, történéseket.

Bűncselekmény, nagy szörnyűség történik, a rendőrség azonban csak ímmel-ámmal hajlandó foglalkozni az üggyel vagy belesüllyesztik egy sötét fiók mélyére az esetet. Az áldozat rokona letörten konstatálja, hogy a hivatalos szervek nem hajlandóak vagy nem tudnak tenni semmit, ezért az átlagos, nyugodt életet élő jóemberből magányos igazságosztó válik. Charles Bronson is szomorú szívvel bandukolt este a sötét utcákon, majd a gyásza bosszúvággyá alakult. Később ismét bosszút állhatott, majd megint és megint. Michael Caine öreg cimborájával sakkozgatott, meg sem fordult a fejében a környéken garázdálkodó tiniket elfenekeli, de a nyomozók tehetetlensége láttan felmegy benne a pumpa, felveszi a kesztyűt és tesz róla, hogy a közeli aluljáró ismét biztonságos legyen.

Az előző részről Koimbra itt írt.

A világ leghíresebb és legokosabb magándetektívje visszatér – és vár rá néhány nagy meglepetés. Nyomába eredhet annak a zseniális bűnözőnek, aki mindarra képes, amire ő csak a rossz szolgálatában. Moriarty professzor lelkiismeret-furdalás nélkül követi el a legvadabb bűntényeket. Miközben Watson az esküvőjére készül, társa nyakig merül az ügybe, és nemcsak a doktort, hanem saját, szintén zseniális bátyját és egy gyönyörű, de veszélyes jósnőt is magával ránt. Egész Európán keresztül folyik az üldözés, és a professzor egy lépéssel mindig előttük jár.

Guy Ritchie első látogatása Artur Conan Doyle világába nagyszerűen sikerült. Két dolog miatt szerettük azt a filmet, a viktoriánus Angliát gyönyörűen adta vissza nekünk a rendező, London koszos, mocskos világa elevenedett meg előttünk és az a világ rabul ejtett jó pár nézőt. A másik pedig Robert Downey Jr. alakítása, hiszen egyszerűen tökéletes volt Sherlock Holmes szerepére, a kritikusok és a nézők is imádták, természetesen jött is a folytatás. Nagy elvárások voltak az új résszel kapcsolatban, hiszen bemutatkozott Holmes nagy ellenfele, nemezise, a „bűnözés Napóleonja” az irodalomtörténet egyik legismertebb gonosza James Moriarty professzor.

Rohangál egy-két ember Hollywoodban, aki van olyan helyzetben, hogy szinte bármit megvalósíthat, amit elképzel. Adam Sandler is közéjük tartozik, a Nagyfiúk esetében már történet sem kellett, csak összeszedte haverjait és elmentek forgatni, majd a kész jeleneteket egymásra pakolva várták a végeredményt. A színész élete egyik legnagyobb sikerét könyvelhette el, majd gondolt egyet: Ha már ennyire szeretik az emberek, akkor bizonyára annak is örülnek majd, ha duplán lesz látható a vásznakon. Eddie Murphynek bejött, de még Jean-Claude Van Damme-nak is, tehát ezzel csak nyerhet. Tévedett, de bevétel szempontjából sajnos nem akkorát, mint kellett volna.

Minden országnak megvan a maga takargatnivalója, talán nagyító sem kellene ahhoz, hogy a rendszer egyes elemein észrevegyük, hogy azok nem oda illenek vagy egyszerűen ki lehet cserélni vagy dobni valamit. Az egészségügyi rendszerbe mindenhol bele lehetne kötni, ha megkapargatjuk a felszínt mindenhol találhatunk sötét foltokat, szomorú múltat vagy komor jelent. Michael Moore a maga módján élvezettel merült bele az amerikai közegészségügyi problémák feltárásába és szétcincálásába, kiemelve, hogy gyakorlatilag minden hol jó, de legrosszabb náluk. (Eljöhetne Magyarországra is.) A Puncture ebbe a témába merül bele, de nem a rendszer egészét, csak egy bizonyos esetet vizsgál meg, néhány kisember a nagy hatalmú hivatali gépezet normális kattogásába próbál beleszólni, tehát ismét egy Dávid és Góliát típusú harcot láthatunk.