kritika

A politikai csatározások egy bizony egyénről szólnak, arról az emberről, aki kiáll a rivaldafénybe, kezét a szívére téve fogadkozik és az előtte álló áhítattal bámuló tömegnek olyan lelkesítő szöveget ad elő, ami a hallgatóságot feltüzeli és máris szentté avatnák vagy legalábbis kormányzóvá, elnökké, polgármesterré (stb. stb.) tennék. Miről szól az egész ez az egész cirkusz? Tudja mindenki: Pénz és hatalom. De ki áll a siker mögött? Több tucat, esetleg több száz ember, akik erejüket megfeszítve dolgoznak a kampányon. Akik a provokáló vagy szenvedélyes monológokat írják, akik a stratégián dolgoznak és változtatnak rajta az utolsó pillanatban, akik nagyítóval lesik a konkurens múltjának minden egyes mozzanatát és a jelenlegi lépéseit, illetve a buzgón ügyködő titkárnők, akik gépelnek, gépelnek. Szóval a színfalak mögött futkosó „hangyáknak” köszönhet mindent a politikus.

1937 decemberében a japán erők lerohanták Nanking városát, több ezer embert gyilkoltak meg és több száz nőt erőszakoltak meg. A kínaiak fel-felemlegetik ezt az időszakot, a mai napig sem heverték ki, a másik fél, azaz a japánok úgy vélik, hogy az egész csak túl van lihegve. Ha már Kína egyik legdrágább filmjéhez lát hozzá, hát illik valami olyasmibe invesztálni, ami még véletlenül sem kerüli el az emberek figyelmét, nem is csoda, hogy a nankingi háborúba helyezték a történéseket és egy nemzetközileg ismert sztárt tettek meg főszereplőnek, így jobb eséllyel kelti fel az érdeklődést a nemzetközi piacon.

Eredetileg úgy volt, hogy a Nagy zűr Kis-Kínában misztikus-kung fu-akciófilm a vadnyugaton fog játszódni, viszont kevés hiányzott, hogy egyáltalán el se készüljön Carpenter műve. A forgatókönyv első verziója a cselekményt az 1880-as évekbe helyezte, a főhős pedig egy cowboy lett volna. Az írók ugyanis egy igen jó westernsztorit képzeltek maguk elé, amit némi kínai „népmesei” elemekkel öntöttek nyakon. A szkript végül a Fox stúdióhoz került, ahol a fejesek nem voltak kibékülve az alapanyaggal, ezért arra kérték az írókat, hogy írják át a történetet. Ám Gary Goldmanék feldühödtek és nem akartak eleget tenni az utasításnak, ami után szépen ki is tessékelték őket az ajtón. A színre lépett W.D. Richter már úgy táncolt, ahogy a stúdió fütyült, kivágta az ablakon a vadnyugati színhelyet, helyette modernizálta az egész sztorit. Ráadásul még azt is sietett elmondani, hogy volt mit javítani az eredeti szkripten, mert az egész félelmetesen rossz volt, még a rendező is azt mondta, hogy Goldmanék irománya felháborítóan olvashatatlan volt.

A svéd eredetiről Koimbra írt.

Negyven évvel ezelőtt egy családi ünnepség közben eltűnt a nagyhatalmú Vanger-klán egyik tagja, Harriet. Az idős milliárdos meg van róla győződve, hogy unokahúgát meggyilkolták, ezért felbérel egy állás nélkül maradt újságírót, hogy járjon utána az ügynek. A férfi (Daniel Craig) nyomozni kezd, és segítséget is talál egy tehetséges komputerhacker (Rooney Mara) személyében. Közös kutatásuk túl sok érdeket sért és rég eltemetett titkot fenyeget, és újabb gyilkosságra derít fényt.

Olvasd tovább →

Fogalmam sincs, hogy a mostani rajzfilm-és bábsorozatok közül melyikre fognak még emlékezni pár évtized múlva, de ha a jelenlegi hollywoodi hozzáállást nézzük akkor 20-30 év múlva is ugyanolyan hévvel és kedvvel gyalázzák meg a gyerekkor hőseit, kedvelt figuráit és szép emlékeket idéző karaktereit. Elég csak a szánalmas Hupikék törpikék filmnek nevezett vacakra gondolni, de már az is felháborító hogy bántak el Maci Lacival és Alvinékkal. Ezúttal kivételesen sikerült egy szórakoztató és vidám produkciót prezentálni, ami után tényleg elhisszük, hogy a készítők valóban rajongtak Brekiékért és nem csak úgy mondták.

Will Reiser a 20-as éveinek elején tudta meg a lesújtó hírt, hogy rákos, cimborájának, Seth Rogennek úgy mondta el, hogy az éppen a wécén végezte a dolgát. Miután Rogen lehúzta a klotyót támogatásáról biztosította Reisert, mindvégig mellette állt, míg le nem küzdötte a betegséget, persze ehhez egy jó nagy adag humor is kellett. Rogen biztatására írta meg az 50/50 forgatókönyvét, amelybe beleépítette a vele történt nehéz és vidám pillanatokat, történéseket.