17

Nagy zűr Kis-Kínában (Big Trouble in Little China, 1986)

 

Eredetileg úgy volt, hogy a Nagy zűr Kis-Kínában misztikus-kung fu-akciófilm a vadnyugaton fog játszódni, viszont kevés hiányzott, hogy egyáltalán el se készüljön Carpenter műve. A forgatókönyv első verziója a cselekményt az 1880-as évekbe helyezte, a főhős pedig egy cowboy lett volna. Az írók ugyanis egy igen jó westernsztorit képzeltek maguk elé, amit némi kínai „népmesei” elemekkel öntöttek nyakon. A szkript végül a Fox stúdióhoz került, ahol a fejesek nem voltak kibékülve az alapanyaggal, ezért arra kérték az írókat, hogy írják át a történetet. Ám Gary Goldmanék feldühödtek és nem akartak eleget tenni az utasításnak, ami után szépen ki is tessékelték őket az ajtón. A színre lépett W.D. Richter már úgy táncolt, ahogy a stúdió fütyült, kivágta az ablakon a vadnyugati színhelyet, helyette modernizálta az egész sztorit. Ráadásul még azt is sietett elmondani, hogy volt mit javítani az eredeti szkripten, mert az egész félelmetesen rossz volt, még a rendező is azt mondta, hogy Goldmanék irománya felháborítóan olvashatatlan volt.

A moziba került film főhőse tehát nem egy cowboy, hanem Jack Burton teherautó sofőr, aki a hosszú útja közben San Franciscoban levezetésképp néhány kínai fickóval pókerjátszmába bonyolódik. Szépen megszedi magát, majd csak úgy, szívesség gyanánt az ismerőse kedvéért elhozna valakit a reptérről, csakhogy a hölgyet az orra elől elrabolják. Mire Burton kettőt pislant máris a kínai negyedben találja magát, ahol kisebbfajta háborúba csöppen, varázslók, szörnyek és egyéb misztikus magyarázatok sűrűjében leli magát.

John Carpenter a 70-es 80-as években élte virágkorát, mélyrepülése (és Chevy Chase-é) talán a Semmit a szemnek filmmel vette kezdetét. De addig jó pár klasszikus horrort és sci-fit letett az asztalra, igazán büszke lehet erre az időszakra. A Nagy zűr Kis-Kínában merőben különbözik addigi műveitől: se nem félelmetes, se nem ijesztő és még csak nem is komor. A produkció egészét belengi a komolytalanság, amolyan mókás-könnyed marhaság, ahol a szereplőket minden sarokban várja valami szörnyűség, de lazán veszik az akadályokat.

Habár a lövöldözések után a kung fu harcosok veszik át a terepet és több száz éves tolókocsis öregember próbálkozik kínai sötét mágiával mégsem érződik, hogy ennek az egésznek lenne tétje. Szalmakalapos, villámokat szóró figurák, természetfeletti erők nehezítik hőseink életét és a kiszabadító akciójukat. Mindezt kellőképpen szórakoztatóan prezentálják, humorosabbnál humorosabb jelenetek váltják egymást. Már a megvalósítás maga is rásegít arra, hogy elmosolyodjon a néző a filmen, Carpenter műve ugyanis erősen B kategória, a díszletek, a maszkok, az effektek bénán festenek, a néha felbukkanó szörny meg inkább egy karikatúrának, önmaga paródiájának tűnik, mint egy veszélyes lénynek. Egyes színészek olyan komoly elszántsággal néznek ki magukból, hogy már maga az erőlködésük is viccesen hat, szalmakalapos ugráló, harcművészkedő alakok Rayden nagyúrra hasonlítanak a Mortal Kombatból (pedig ekkor még sehol sem volt a számítógépes játék).

 

Kurt Russell karaktere a „tipikus rossz helyen, rossz időben” helyzetbe csöppen, ugyanakkor köszöni szépen, jól elvan. Távol-keleti pólóban rohan végig a filmen, az ismerősei által elregélt „tündérmesét” nem igazán akarja bevenni a gyomra, inkább amolyan őrültek gyülekezetére tekint a körülette rohangálókra. Mindenesetre ha már így alakult hát beleveti magát az események sűrűjébe, a furcsaságok láttán nem igazán lepődik meg és általában egy „Mi a fene!” Mondattal nyugtázza a történéseket.

Nyugat találkozik a Kelettel, ezúttal azonban nem egy kínai csöppen az amerikai kultúrába, hanem egy jenki Amerikában belecsöppen egy távol-keletiek által lakott vidékre, ahol sok érdekes szituációba keveredik. Ő csak a kamionját akarja, hogy újra nyomhassa a gázpedált és ismét szövegelhessen a rádiójába.

Carpenter műve nagyot bukott, többen úgy vélik, hogy egyáltalán nem színvonalas és huszadrangú, ócska alkotás, később a Nagy zűr Kis-Kínában kultfilmmé vált. Nem izgalmas? Gagyi, béna megvalósítás? És? A produkció ízig-vérig egy könnyed, szórakoztató kínai hókuszpókusszal vegyített akció-fantasy, amelyen régen és most ugyanúgy lehet nevetni,  nem csak a látottak után, de a szövegek hallatán is mosolyra szaladhat a szánk.

imdb: 7,1
rottentomatoes: 86 %

Ezt a videót pedig FayeFaye mutatta

17 komment

  1. Laza film, amit kár is lenne komolyan venni, mert nem lehet. Nyilván nem voltak még felkészülve az emberek erre a fúzióra. Jó párszor végig pörgette ezt a kazettát a csempészett videólejátszó. 🙂

  2. Érdekes film, emlékeim szerint tinédzserként én sem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel a vicces/misztikus filmmel. Mondjuk mai szemmel a “B-kat.” stílusú trükkök kellemesen megmosolyogtatnak, Kurt Russel pedig legjobb formáját hozta.

  3. Van egy Pörkölt-expressz pólóm! 🙂

    Kurt telitalálat a nagydumájú kamonsofőr szerepében. Imádtam, mikor cak úgy lazán ki-be sétált a rosszfiúk főhadiszállásán.
    Nagyon hiányzik nekem a régi Carpenter.

  4. Az egyik kedvenc filmem. Először valamikor a 80-as években láttam VHS-en, “klasszikus” alámondásos szinkronnal. Azóta meg már legalább 20x. 😀

  5. egy igazi fucking bad ass film lett ez.
    imádnivaló.

    a mai időkben ilyentet már nem akarnak csinálni nekünk.

    szerintetk melyik lett a jobb Carpenter-Russel film ?
    a dolog vagy a kis kína ?

  6. Én is nagyon szeretem ezt a filmet…csak a végét sajnálom….spoiler!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!ez a lüke barom miert nem jön össze a végén a csajjal????:(((((..otthagyja…a hülye…

  7. Köszi Koimbra, ez az egyik nagy kedvencem a 80′ évekből a Vörös Zsaru, Kommandó, Fekete Eső mellett…és csak sorolhatnám terjengősen.:-) már próbálták a nyugati fantasy-t és a távol-keleti misztikumot ötvözni a 74′ Van Helsing és a hét Aranyvámpírnál is, de az a Hammer – Shaw Brothers kooperáció nem keltett túl nagy visszhangot… na, de Carpenter filmje, az már döfi! 🙂 én műfajilag a Szörnyecskék és a Szellemirtók kategóriájába sorolnám ezt az alkotást, vagyis a jó filmek sorába…:-))

  8. Óriási élmény volt anno, de talán még most is! A másik ilyen az Aranyfiú (vagy mi? – EddieMurphyvel).

  9. @vrango: a Szellemirtók nálam is favorit, nekem is picivel jobban tetszett mint a Nagy Zűr…de erről egy szót se senkinek! :-))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *