2

Röviden: The Cloverfield Paradox / Az útvesztő: Halálkúra / Nincs kiszállás / Ritual

írta Minime

The Cloverfield Paradox – Az év egyik meglepetéseként várt sci-fi filmje. A JJ. Abrams nevével fémjelzett Cloverfield franchise legújabb darabja, amely magyarázattal próbál szolgálni az első filmben látott események bekövetkeztére. A történet szerint a Föld túlnépesedett, energiaforrásai kifogyóban vannak, a nemzetek a háború küszöbére sodródtak. Azonban egy a világűrben elhelyezett, minden eddiginél nagyobb részecskegyorsító szerkezet – a Shepard – segítségével egy csapásra megoldhatóvá válna a bolygó energia utánpótlása és az életszínvonal fenntarthatósága. A kísérletben egy tudósokból álló csapat próbálja működésre bírni a Shepard-öt, azonban a számításaikba hiba csúszik, a kísérlet elhúzódik, majd a sokadik próbálkozásra a szerkezet túltöltődik és az egész űrállomást egy másik dimenzióba repíti. A tér-időben okozott zavar hatására az állomás dolgozói egyre furább jelenségekkel találkoznak, valamint a Földön is kitör a káosz, valami „nagy dolog” megjelenése miatt. A film egyszerre próbál humoros, ijesztő, mély, szórakoztató és titokzatos lenni. Sajnos azt kell mondanunk, mindebből talán csak az utolsó kitétel valósul meg hellyel-közzel, ugyanis a várt magyarázat helyett csak morzsákat kapunk és semmiféle indoklást az első filmben megjelent hatalmas lény előkerülésének okára. A szereplők játéka teljesen jellegtelen, talán az Avá-t alakító Gugu Mbatha-Raw emelhető ki, pedig jelen van a stábban egy Daniel Brühl is. Helyenként vicces, egyszeri megnézésre ajánlott, de semmiképpen nem maradandó és az előző két Cloverfield mozinak nyomaiba sem érő alkotás a fiatal, nigériai Julius Onah rendezésében. Értékelés: 50%

Az útvesztő: Halálkúra (Maze Runner: The Death Cure) – Az útvesztő trilógia záró felvonása, ismét Wes Ball rendezésében. Thomas (Dylan O’Brien), Newt, Minho és társaik, immáron az Utolsó Város falainál járnak, ahonnan társaikat szeretnék kiszabadítani és a „Veszettet” (WCKD szervezet) elpusztítani. Teresa (Kaya Scodelario) árulása folytán ugyanis a járványra immunis túlélőket továbbra is összegyűjtik – a fővégrehajtó, Janson (Aidan Gillen) vezetésével – és az Utolsó Városba szállítják, ahol a gazdag szervezet és patronálóik, valamint a kutatói csapatuk, amelynek élén Dr. Ava Paige (Patricia Clarkson) továbbra is a végső gyógymódon dolgozik, kísérleteket hajt végre rajtuk. A történet több szálon futó cselekményéből nem maradhat ki Teresa és Thomas újbóli találkozása, egy régi ismerős váratlan feltűnése, valamint a végső összecsapás sem a szemben álló felek között. Ami érzésem szerint nem sikerült a hasonló történetet feldolgozó Éhezők viadala sorozat készítőinek, az ezúttal sikerült Wes Ball-nak és T. S. Nohlin forgatókönyvírónak. A történetet szépen felépítették, az első résztől kezdve végigvezették a végkifejletig, és mindezt ugyanazon a szórakoztató szinten tették, így trilógiájuk nem laposodott el a végére, és egy kifejezetten látványos, szórakoztató befejezést kapott. A szereplőgárda ugyanazt hozza, amit eddig is, nem kapunk szélsőségesen jó és rossz alakításokat, a képi világ rendben van, a történetben lévő hézagok könnyen feledhetőek, mindenképpen méltó lezárása a trilógiának. Az átvezető részek és dialógusok időnként túlságosan hosszúak, amik a játékidőt ugyan megnyújtják, de a történethez nem tesznek hozzá. Értékelés: 70%

Nincs kiszállás (The Commuter) – Szinte már tendenciózusnak is mondható, ha jön az új év, jön egy újabb akciómozi Liam Neeson főszereplésével. Ezúttal főhősünk, Michael MacCauley (Neeson) visszavonult rendőr, aki éppen életbiztosítási tanácsadással foglalkozik. Családos ember, aki csak a munkáját végzi, de még nejével közös fizetésükből is nehézkesen boldogulnak, főleg most, hogy fiuk egyetemre készül. Michael minden munkanapján vonattal utazik be a városba és haza. Miután egyik nap felmondanak neki, hazafelé tartva mellé szegődik egy Joanna nevű ismeretlen nő (Vera Farmiga), akivel pszichológiai kérdéseket feszegetnek, közben pedig a nő ajánlatot is tesz Michaelnek. Amennyiben az utolsó állomás előtt megtalál egy számára jelentéktelen, ám valójában másoknak annál fontosabb személyt a vonaton, akit „Prynne”-nek hívnak, 100.000 dollár üti a markát. Michael először nem veszi komolyan az ajánlatot, azonban amikor rábukkan a nő által említett pénz egy részére és ráeszmél, hogy megfigyelik, valamint a családja is veszélyben van, beszáll a játékba. Hibáinak következményeként emberek halnak meg és a vonat vészesen közeledik a végállomás felé, Michael számára tehát nem marad más kiút, mint végrehajtani a rábízott feladatot. Jaume Collet-Serra spanyol rendező, pörgős és lineáris akciómozit készített, amely a Neeson nevéhez köthető Elrabolva sorozat nyomvonalán haladva másfél órás nem kifejezetten bonyolult történetvezetéssel felvértezett szórakoztatást ígér. A korábbi közös munkájukhoz hasonlóan ezúttal is jól működnek együtt, és ez elég a filmnek ahhoz, hogy megálljon a saját lábán, mint önálló, egyszeri Liam Neeson akciófilm. További szerepekben feltűnik még Sam Neill és Cole Hauser is. Értékelés: 60%

The Ritual – Négy barát túrázni indul az Svédország északi részének erdőségeibe, hogy emlékezzenek közös barátjuk elvesztésére, illetve feldolgozzák a tragédiát. Különösen Luke (Rafe Spall) terhe nyomasztó, hiszen jelen volt a rablógyilkosságnál, amelynek során barátjuk elhunyt. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a kis társaság összezördül, eltérnek a kijelölt turistaútvonalaktól és bemerészkednek az erdő mélyére. Miután sikeresen eltévednek, az éjszakát egy faházikóban töltik, ahol rémálmok közepette ébrednek és rájönnek, hogy valamilyen pogány északi istenség tisztelőinek kunyhójában találtak menedéket. A rémálmok és látomások hatására minél előbb menekülnének az erdőből, ám egy természetfeletti jelenség üldözőbe veszi őket, és már az életükért kell küzdeniük. David Bruckner rendező filmje a Blair Witch történetek nyomdokain haladva, szerencsére a kézi kamerás megoldásokat elkerülve, valamint a found footage storyline-t szintén elhagyva készült. Maradandó nyomot ugyan nem hagy a nézőkben, de egyszeri megtekintésre alkalmas. Újabb ígéretes előzetes alapján beharangozott, újabb kissé csalódást keltő horrorszerűség. Értékelés: 50%

2 komment

  1. Összességében a Cloverfield mint franchise legnagyobb erőssége, hogy 3 film, ami külön-külön elmegy kategória, azért kezd elég jól összeállni. Továbbra is az első a kedvencem, a found footage-ok egyik legjobbja szerintem. Annyiban csalódás azért, hogy a Fringe-ben anno kimaxolták ezt a két dimenziós dolgot.

  2. A Cloverfield Paradox nézése közben olyan érzésem volt, hogy az íróknak volt pár jó ötletük, amit gyorsan papírra is vetettek, majd hátba veregették magukat, de elfelejtették kibontani az elgondolásukat. A film is pont ilyen, hogy “Nahát, ez de érdekes, de fura, na most mi lesz?”, aztán meg csak nézek ki a fejemből, hogy miért ennyire érdektelen az egész. Szóval jó indulattal is közepes a film.
    Nincs kiszállás – Neeson rutinból hozza a figurát, Collet-Serra meg már rutinból mozgatja a kamerát a szűk térben. Feszültség nincs, a Non stop jobb volt, sokkal jobb. 50 %
    Az útvesztő – az első rész a jobb young adult adaptációk közé tartozik, a második is megüti a mércét. A harmadik a leggyengébb. Túl hosszú, túl semmilyen, amolyan túlontúl túl középszerű. két és fél órás volt? Mégsem rémlik sok minden belőle Rose Salazaron kívül. Sőt, leginkább az járt a fejemben, hogy már most is milyen szép nagy szeme van és a Battle Angelben ennél nagyobb lesz. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *