fantasy

2

Röviden: Téli mese (Winter’s Tale)

Publikálta Koimbra

winterstaleMegérne egy hosszabb elemzést, hogy Hollywood mennyire másképp gondolkodik a mesékről, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Vagy egy effektorientált filmre szór el dollárszázmilliókat vagy olyan rendezőre bízzák a produkciót, akinek nincs stílusa. Illetve beszélhetünk ezek ötvözetéről, hiszen a Téli mese pontosan ilyen. Habár csak 60 millió dollárt szórtak el rá, de láthatóan nem csak én, hanem Akiva Goldsman sem tudja, hogy mit keres a kamera mögött. Maradt volna a tollforgatásnál, hiszen néhanapján a forgatókönyvírás még megy valamennyire az úriembernek. Goldsmannak a jó és a rossz küzdelméből, a két idősíkban tévelygő, pegazuson lovagló Colin Farrell és az emberbőrbe bújt farkast (akarom írni démont) játszó Russell Crowe harcából sikerült egy totálisan érdektelen, csúnya katyvaszt összehoznia. Maradjunk annyiban, hogy Farrell nem élete alakítását hozza, Crowe sem kapott megfelelő instrukciókat a forgatáson, Jessica Brown Findlay-nek pedig nem is nagyon kellett megerőltetnie magát. A karakterek próbálnak érzelmeket erőltetni arcukra és az alkotók szerették volna belénk sulykolni, hogy a lényeg a szeretet (Punnany Massif is megénekelte, ugye). A film üzenetét többször is megemlítik, csak hogy ne felejtsük el, hogy az életünk mennyire fontos. Még talán a képi világot lehetne valamennyire dicsérni, de Goldsman azzal is foglalkozott minderre ráöntsön annyi giccset, hogy műve abszolút élvezhetetlenné váljon. És ez lenne a mese? Szomorú.

imdb: 6,2
rottentomatoes: 13 %

4

Röviden: Herkules legendája (The Legend of Hercules)

Publikálta Koimbra

herkuleslegendaja

Ú! És megint csak úúúú! Ha egy olyan mitológiai fenegyerekről beszélünk, mint Herkules akkor inkább az ellenfeleinek bevitt mázsás csapások súlya alatt fájdalmas ábrázatok láttán illene lenne nekünk is felszisszennünk. Azonban itt inkább valami más a fájdalmas. Maga a film!

Amphitrüón zsarnok királyának neje gyermeket szül Zeusztól, akire már fogantatása pillanatában gyűlölködve gondol az uralkodó. Néhány évvel később a félisten inkább szerelmével foglalkozna, de a románcot sem galád testvére, sem gonosz mostohaapja nem nézi jószemmel. Meglelik a módját, hogy távol tartsák az udvartól, majd a férfi gyorsan rabszolgák között találja magát. A Gladiátor és a 300 ötvözeteként beszéltek a filmről, de maradjunk annyiban, hogy csak egy ócska fércmunkát sikerült kihozni. Már a kezdő képsorok láttán megfogalmazódik bennünk a kérdés: Mit keres ez a film a mozikban? Amikor Herkules egy egy csúnyán effektelt báboroszlánnal (a Dwayne Johnson-féle változat előzeteséhez mérten csak egy kiscicus) birkózik nem hiába érezheted úgy, hogy hahotázni akarsz. Olvasd tovább →

5

300 – A birodalom hajnala (300: Rise of an Empire)

Publikálta Koimbra

300poszter

Az előzőt részről itt esett szó.

Történelmi hűség? Ha nem lett volna tiszta, már az első részben is világosan a néző arcába nyomták, hogy elég kevés köze van ahhoz, amit az iskolában a fejünkbe vertek. Frank Miller képregénye alapján készült, amiben gyakorlatilag csak annyit emeltek át a legendás csatából, hogy 300 harcedzett spártai dacolt a perzsa haderővel a thermopülai szorosban. Éppen ezért a folytatás esetében is felesleges számon kérni, hogy a történéseknek semmi köze a régmúlt históriájához, ez a szalamiszi ütközet szintúgy Miller agyszüleménye.

Themisztoklész hatalmas csapást mér Marathonnál a perzsákra e és halálosan megsebesíti királyukat, Dareioszt. Bosszúszomjas fia előbb szomorkodik, majd miután szintet lép (értsd: isten-királlyá válik) újra nekifeszül a görögöknek. Kiváló esélyekkel indul, hiszen a meghódítandó országban a városállamok nem egységesek, a nehéz időkben a hellének saját érdekeiket nézik, morognak egymásra. Azonban a marathoni ütközet hőse, Themisztoklész megpróbálja a lehetetlent, maroknyi csapatával a tengeren dacol Xerxes jobbkezével, a harcos amazon Artemisziával, de jól tudja ha a spártaiak nem futnak be időben hiába minden bevetett csel, előbb utóbb elbuknak. Olvasd tovább →

4

Röviden: Én, Frankenstein (I, Frankenstein)

Publikálta Koimbra

ifrankensteinMár az Underworld sem akart és nem is tudott más lenni, mint szórakoztató akciófilm némi horror és fantasy beütéssel. Tehát ha a franchise nevét emlegeti valaki nagyjából be lehet lőni, hogy mire számítsunk. Így amikor közhírré tették, hogy az Underworld alkotói kezei között formálódik az Én, Frankenstein képregény mozis verziója mindenki tudta, hogy milyen magasra tegye a lécet. Tulajdonképpen nem történt más, minthogy a vámpírokat és a vérfarkasokat vízköpőkre és démonokra cserélték, a dögös Kate Beckinsale helyett pedig kaptunk egy kigyúrt Aaron Eckhartot. Már azon sincs mit csodálkozni, hogy a történetben két faj vívja örök háborúját az emberek tudta nélkül, nyilvánvaló, hogy koppintással van dolgunk. Eckhart nem más, mint Victor Frankenstein teremtménye és amikor rádöbben, hogy a sötétség és fény gyermekeinek háborújából ő sem maradhat ki, még morcosabb lesz és egy pár tucatnyi év alatt afféle önképző kör keretein belül megtanulja hogyan tudja megvédeni magát. A démonok pályáznak a holtak testrészeiből feltámasztott, Adamnek nevezett alakra, mivel kulcsfontosságú szerepet játszana alaposan kifundált tervükben. Mire kell számítani? A színészeknek nem kellett túlerőltetniük magukat, dacos és kemény arckifejezéssel merednek maguk elé és amit a díszletesek könnyen leamortizálhatónak építettek azt bizony amit lehet, el is pusztítanak. Nem finomkodnak a karakterek egymással, alig várják, hogy előkaphassák fegyvereiket, buzog bennük a tettvágy. A film erénye lényegében ebben rejlik, nem ragad le a főhős huzamosabb ideig egyetlen szobában vagy helyen sem, néhány egyszerű, buta mondat után máris továbblépünk egy újabb helyszínre. Stuart Beattie író a Holnap, amikor elkezdődött a háború ausztrál Vörös hajnal másolattal próbálta ki magát a kamera másik oldalán és már ott lehetett látni, hogy az újonc direktor szereti az akció irányába terelni a történetet. Nincs ez másképp az Én, Frankensteinben sem, minden lehetőséget megragad, hogy kamerájával ide-oda mozogjon és temérdek démonivadékot elpusztítson. Ha választani kellene, hogy az effektek vagy Yvonne Strahovski szolgáltatták a szebb, jobb látványt, akkor a szőke hölgyre tenném a voksom, ugyanakkor abszolút nem lehetett elhinni, hogy egy tudós szaktekintélyt játszik, viszont nem próbálták erőltetni, hogy romantikázzon. A film ugyan eléggé buta, de kellőképpen szórakoztató, kár, hogy ennyire komolyan vette magát. 60 %. Olvasd tovább →

11

47 Ronin – írta Mini Me

Publikálta Minime

47ronin

A 47 ronin története megegyezne Japán történetével?

Milyen magasztos és pátoszos felvezetése ez egy olyan filmalkotásnak, ami valós események észvesztően „elfantáziált” adaptációját fogja a következő majd 2 órában a vásznon megmutatni. Mondhatni nagy várakozások előzték meg a filmet, amely többszöri csúszással, kisebb-nagyobb cirkusszal a forgatás közben, de végül elérte a mozikat. Bárcsak csúszott volna még egy évet és csinálták volna meg rendesen. Egy ilyen történet, amely megtestesíti a szamuráj hagyományok legbensőbb emlékezetét és hagyományait megérdemelte volna, hogy Akira Kuroszava klasszikusa vagy akár Edward Zwick filmjének nyomdokaiba lépjen, ehelyett azonban új léptéket teremtett. A hogyan degradáljuk le a történelmet, posványos, látványorientált, giccstengeres mesévé szintet érte el. Olvasd tovább →

12

Az ember gyermeke (Children Of Men, 2006)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2013-12-az-ember-gyermeke-01

A hollywoodi filmipar kacskaringós története során talán először volt menő akkoriban a “realizálás” (nem függetlenül az első normálisan végiggondolt és profin kivitelezett munkától), s az álomgyárban (milyen ironikus) boldog-boldogtalan nekiállt “valóságközelivé” tenni projektjeit, jött is a földhöztapadt titkosügynök, képregényhős, fantasy, minden. S itt ez a film, melynek műfaja elvben a legelrugaszkodottabb lehetőségeket kínálja, s mégis, mint Clive Owen zoknija, ragad az egész az anyaföld sarától. Az ember gyermeke úgy vegyíti a rögvalót a csodával, ahogy nagyon kevés film (mondjuk A messzi dél vadjai még). Igen, Alfonso Cuarón nem misztikumot, nem varázslatot vagy mágiát kevert sajátos ízű főzetéhez, hanem csodát.

Olvasd tovább →

34

A hobbit: Smaug pusztasága (The Hobbit: The Desolation of Smaug)

Publikálta Koimbra

smaugpusztasága

Az előző részről itt esett szó.

„Ez barátom, fantasy!” és „Így kell ezt csinálni” mondatok jutottak el a fülembe, mikor véget ért a Gyűrűk ura első része. Mi még elücsörögtünk egy darabig (az első sorban, ott volt már csak hely) a a gyöngyvászon előtt, egyrészt azért mert idő kell, míg kivonul a temérdek ember, másrészt fel-felidéztünk magunkban jó néhány jelenetet. Tény, hogy az előzményfilmre is rengetegen voltak kíváncsiak, de már kevesebben áradoztak róla.

Peter Jackson tanulhatott volna George Lucas példájából, aki egyszerűen nem tudott kitörni a „messzi, messzi galaxisból” és végül forgatott egy előzménytrilógiát, ami már közel sem örvendett olyan nagy imádatnak, mint ahogyan azt várta. Sajnos Jackson leragadt Tolkien világában, köszönhetően a Warner/MGM stúdióknak, hiszen nem csak a lovat, de súlyos száz milliókat adtak alá, amivel meg tudta valósítani egy másik nagy álmát, A hobbitot. Abban is partnerek voltak, hogy az eredetileg két részesre tervezett Hobbitot három felvonásossá bővítsék, mert itt hatványozottan igaz, hogy a pénz beszél… a kitermelt mennyiség önmagáért beszél. Jackson pedig már-már rétestészta módra nyújtott a történetet, hogy minél több időt eltöltsön a Tolkien által megteremtett világban, amelyet a rendező nagyon-nagyon szeretett. Olvasd tovább →

6

Óz, a hatalmas (Oz The Great and Powerful)

Publikálta Koimbra

ozahatalmas

Somewhere over the rainbow – énekelte Dorothy és olykor mi is próbáltuk felidézni, bajszunk alatt dúdolgatva próbáltuk eltalálni a dallamokat. A 30-as évek végén bemutatott kalandos mese még évtizedek távlatából is élvezhető, sőt mi több, kiállta az idő próbáját, kicsi és nagy számára egyaránt szórakoztató darab. A Disney a 2010-es Alice Csodaországban után adta ki az utasítást az Óz előzményfilm elkészítésére, persze előtte ügyvédek seregét eresztették rá a költséges tervezetre, mivel az eredeti film jogai a Warnernél tanyáznak. Ezzel csak azt akarták elkerülni, hogy konkurens stúdió még véletlenül se citálja őket a bíróság elé. Így nem pakolhattak bele mindent amit szerettek volna, a hírneves dal felcsendülését éppen ezért ne is várja senki és természetesen Dorothy-t is kihagyták. Olvasd tovább →

6

Röviden: Lenyűgöző teremtmények (Beautiful Creatures)

Publikálta Koimbra

lenyugozoteremtmények

Tetszik vagy sem, az Alkonyat bizony hivatkozási alapot teremtett a filmbizniszben. A szerelmes vámpír és vérfarkas után jöhetnek a különféle teremtményekkel és természetfeletti lényekkel megpakolt romantikus tinifilmek. Ki gondolta volna, hogy a zombik is szerelembe tudnak esni? Mi jöhet még? Egy csontváz beleszeret egy emberbe vagy esetleg valamiféle piramisból kilépdel Tutanhamon rokonának múmiája és belesvén a közeli gimi ablakán gyorsan megdobban benne valami egy 17-18 éves csaj iránt? Megeshet, de egyelőre még csak a boszorkányoknál tartunk, illetve egy olyan kisvárosban járunk, ahol az ég világon semmi izgalmas nem történik.

A történet kezdetén Ethan Wate (Alden Ehrenreich) gyorsan elregéli a tudnivalókat a környékről, illetve azt is megosztja velünk, hogy gyakran álmodik ugyanarról a lányról, aki iránt érez is valamit. Szerencsére itt szó sincs arról, hogy a Ruby Sparks mintájára írni (vagy esetleg) rajzolni kezd és életre kel az álomnő. Ethan új osztálytársat kap, őt később hazafuvarozhatja, közben elszórhatja az idétlen poénjait, a fiatal boszi (merthogy az, ilyen családba született) meg forgatja szemeit és mogorván vissza-visszaszól. Pár perccel később pedig gyakorlatilag egymás karjaiban pislognak nagy boldogan egymásra. Gyorsan össze kellett őket hozni, hogy a későbbiekben inkább a további bonyodalmakra (mert itt ilyen is van) koncentrálhassanak és hogy összehordjanak sületlenségnek hallatszó szövegeket. Talán jobban jártunk volna, ha összecsapják és 70-80 perc múlva mindenki boldogan szédeleghet ki a mozi ajtaján, de sajnos nem, el kell húzni két órásra a játékidőt.

Jeremy Irons és Emma Thompson mintha tényleg elhitte volna, hogy egy igen fontos filmben vállaltak szerepet, legalábbis nem unottan tették a dolgukat, jelenlétük legalább valamelyest feldobja a produkciót. Akad egy-két jobban sikerült poénos beszólás és még a vacsora családi találkozót is szépen összehozták, de erősen érződik, hogy az alkotók úgy álltak hozzá, hogy bármit is tesznek le az asztalra, az kitermel pár száz millió dollárt. Tévedtek! Nem lennék meglepve, ha a film nézése közben többen úgy éreznék átok ül rajtuk, de megnyugtatok mindenkit a moziból kilépdelve hamarosan elmúlik. 30 %

2

Hófehér és a vadász interaktív előzetes

Publikálta Koimbra

Az idei második Hófehérkés fantasy, amelyben Kristen Stewart és Chris Hemsworth száll szembe Charlize Theronnal. Az Universal ugyan abban bízik, hogy hatalmas siker lesz, de ugyanakkor egy másik stúdió szép csendben jégre tette saját verzióját, a The Order of the Sevent, ahol harcművész törpék verekedtek volna a főhősnő mellett. A Disney ugyanis a John Carter buktáján okulva gyorsan átgondolta, hogy lenne-e értelme egy igen nagy költségvetésű akció-fantasyt egy elsőfilmessel (Michael Gracey) elkészíttetni.

A Hófehér és a vadászhoz ezúttal egy interaktív előzetest tettek közzé, amihez kell egy kis angol tudás. A trailerben kattintgatva egy-két soros érdekességeket osztanak meg az érdeklődőkkel. 12 éven aluliaknak nem ajánlott a megtekintése.