Óz, a hatalmas (Oz The Great and Powerful)

Somewhere over the rainbow – énekelte Dorothy és olykor mi is próbáltuk felidézni, bajszunk alatt dúdolgatva próbáltuk eltalálni a dallamokat. A 30-as évek végén bemutatott kalandos mese még évtizedek távlatából is élvezhető, sőt mi több, kiállta az idő próbáját, kicsi és nagy számára egyaránt szórakoztató darab. A Disney a 2010-es Alice Csodaországban után adta ki az utasítást az Óz előzményfilm elkészítésére, persze előtte ügyvédek seregét eresztették rá a költséges tervezetre, mivel az eredeti film jogai a Warnernél tanyáznak. Ezzel csak azt akarták elkerülni, hogy konkurens stúdió még véletlenül se citálja őket a bíróság elé. Így nem pakolhattak bele mindent amit szerettek volna, a hírneves dal felcsendülését éppen ezért ne is várja senki és természetesen Dorothy-t is kihagyták.

Az eredeti filmben Óz csak a végén bukkan fel, addig a sárga köves úton sok érdekesség történik. De vajon a nagy varázsló hogyan érte el, hogy mindenki ismerje és átvegye a helyét a trónon. Oscar “Oz” Diggs ügyes szemfényvesztő, aki minden női szívet ugyanazzal a módszerrel hódít meg és tör össze, csak a pénz és a hírnév érdekli. Houdini és Edison nyomdokaiba szeretne lépni, más nem érdekli. Amikor egy tornádó a szürke Kansasból egy másik, színpompás világba repíti, ahol kiderül, hogy a jóslat szerint neki kellene szembeszállnia a gonosz boszorkánnyal.

Mit mondjak, a film nem más, mint az Alice Csodaországban koppintása, de úgy is fogalmazhatnék, hogy majmolás az egész. Nyilván, hogy Tim Burton a hatalmas bevétel érdekében fejet hajtott a fejesek óhajai előtt, de a CGI csillogás-villogás közepette is sikerült becsempészni saját stílusából néhány apróságot, nem feledkezett meg a szórakoztató történetről és viccesebb mellékkarakterekről (az már mellékes, hogy Johnny Depp és Helena Bonham Carter sem maradt otthon pirospacsizni). A Disney előtt is egy újabb milliárdos bevétel lebegett, a gigantikus profit vizionálása gyakran előrébb kerül a kreativitásnál. Kit érdekel, hogy egy klasszikus fényét halványítják el? Senkit? Dehogynem, engem, téged, minden nézőt!!

Sebaj, de legalább egy élvezhető történetet prezentálhattak volna. De valahogy elfelejtették beindítani a cselekményt. A különös és varázslatos helyre került bűvésszel ugyan történik néhány apróság, de gyakorlatilag annyira nem tudtak semmi fantáziadús vagy érdekes helyzeteket és pillanatokat kitalálni, hogy gyorsan unalomba is fullad a fantasy, csak a vége felé peregnek fel az események, de nyugodtan kijelenthető, hogy 2 óra alatt egyetlen emlékezetes pillanattal sem tudtak szolgálni. James Franco jó színész, ez tény, de csak megfelelő irányítással tudja megmutatni, hogy mire képes. Erősen kilógott ebből a filmből, nem igazán találta a helyét az effektvilágban és olykor látszódik rajta, hogy fogalma sincs, hogy miért vállalta el a szerepet (segítek: 7 millió dollárért). Robert Downey Jr. talán többre lett volna képes, de az szinte biztos, hogy ő sem tudta volna megmenteni a filmet. A boszorkányok… szépek, nekik sem kellett megerőltetniük magukat. Személy szerint én is örülnék ha egyszer amikor (Ózhoz hasonlóan) kikászálódnék a vízből Mila Kunis állna előttem. Az viszont egyáltalán nem örvendetes, hogy hölgy nem tett mást, csak meresztette a hatalmas szemeit, pedig azért másra is képes (a Fekete hattyúban megmutatta). Mellékkarakterek? Kaptunk egy repülő majmot és porcelánfiguracsajt, de ők is teljesen jellegtelenek.

George Lucas réges-régen azt találta mondani, hogy egy rendezőnek nem szabad csak a trükkökre támaszkodnia, a történetre kell koncentrálnia, az effektekre csak olyan eszközként kell tekintenie, ami segíteni a cselekmény előregördülését. Ehhez képest hova jutott az Erő mestere? Az Óz, a hatalmasban sajnos csak az effekteket lehetne dicsérni, talán 10 évvel ezelőtt még elámult volna mindenki a CGI-orgián, de azért a csillogó-villogó látványvilágba is bele lehet unni, ha nem történik semmi. Sam Raimi abszolút nem tud mit kezdeni a nagyköltségvetésű produkciókkal (ezt már a három Pókemberrel is bizonyította), sokkal jobban fekszenek számára a kisebb, néhány millió dolláros horrorok, ő abban a műfajban bizonyított és ott tudja csak igazán megmutatni, hogy mire képes. Jobban tenné, ha inkább tényleg az Evil Dead 4-re, azaz A sötétség serege 2-re koncentrálna. Mivel az Óz, a hatalmas egy üres, erőtlen, gyenge karakterekkel telepakolt, poénmentes fantasy, csak az effektmesterek dicsérhetők, ők megdolgoztak a pénzükért, a többiek viszont nem a pénzünkért. Értékelés? Ha az eredeti műre gondolok, akkor Raimi filmjét CGI-vel összevarrt fércműnek tudom titulálni, felettébb bosszantó alkotás, ami már-már megüti a nézhetetlen szintet. De ha ezen túllépünk, akkor sem lehet ráfogni, hogy korrekt iparosmunka lenne, 30 %-nál többet nem ér.

imdb: 6,9

rottentomatoes: 61 %

Büdzsé: 215 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 150 millió dollár
Eddigi összbevétel: 287 millió dollár