2

Röviden: Pofázunk és végünk

ridealongElőfordult már, hogy egy kis csendért rimánkodtál egy film alatt? Mármint nem azért kulcsoltad össze a kezed, hogy a körülötted ülők fogják be, hanem azért, hogy a szereplők ne nyissák ki a szájukat egy ideig? Érezted úgy, hogy ennél még az is jobb lenne, ha füledbe forró ólmot öntenének? Ezúttal Kevin Hart húzta ki a gyufát a folyamatos dumálásával, próbálja majmolni a nagy elődöket. Gondoljunk csak vissza Richard Pryorra, aki olyan szövegeket szállított, hogy a hasunkat fogtuk a nevetéstől és egykoron ittuk Eddie Murphy minden szavát. De Chris Tucker száját is jó átlagban hagyják el vicces mondatok, ha éppen kinyitotta a száját, márpedig eléggé jellemző rá, hogy soha nem hallgat el. Hart folyamatosan járatja lepénylesőjét, de hiába várjuk, hogy akár egy félmosolyra valót ki tudjon erőltetni magából. Általában egy rossz vígjátéknál meg szokták jegyezni, hogy 10 poénól jó, ha 1 ül, itt azonban örülhetünk, ha 30 után jön valami értékelhető szöveg. Hart totálisan idegesítő, végigpofázza a bő másfél órát és egy idő után bezsong tőle az agyunk. Tavaly valamennyire fellélegezhettünk, hogy van még szufla a zsarus „buddy action comedy” műfajában, most azonban csak lemondóan legyinthetünk. És leginkább az a szomorú az egészben, hogy mindenki csak asszisztál Hartnak, akinek mostanában egyre ismertebbé válik, stand up-os múltjának is sokat köszönhet. Ice Cube se nem oszt, se nem szoroz, egyszerűen csak meglátta a könnyű pénzt a filmben, nem bánta meg, hogy főszereplő-producerként részt vett a produkcióban, ami az év eddigi legrosszabbja. Olvasd tovább

4

Last Vegas (2013)

lastvegas

Hogy szuperál a titán csípőd? – kérdezi Arch (Morgan Freeman) egy halom gyógyszer társáságában – Az tavalyi ügy volt, idén térdműtétem volt. – feleli gyerekkori jó barátja, Sam (Kevin Kline). Bizony, a nyugdíjasokegy részének mindenféle nyűgje van és inkább megszokott, kényelmes székükben üldögélve méláznak a múlton, nézik a tévét és nem futkároznak úgy, mint fiatalkorukban. Morgan Freeman, Robert De Niro, Michael Douglas és Kevin Kline sem mai gyerek, sok-sok év van mögöttük, nem csak legendás múltjuk, hanem életkoruk is alkalmassá teszi őket arra, hogy együtt bolondozzanak egy nyugdíjas-vígjátékban.

Megőrültél, hiányzik egy újabb stroke? – Tegyük félre a Másnaposokat. Habár a Last Vegas első ránézésre úgy tűnt, hogy a három részt megélt franchise klónja lesz és a színészek úgy tepernek végig a városon a legénybúcsú éjszakáján, mintha nem lenne mögöttük már legalább (nagy túlzással) 100 év. Kifejezetten jót tett a filmnek, hogy próbál kicsit életszerűbb lenni, azaz az öregkorral járó problémákat nem próbálja a szőnyeg alá söpörni és a kvartett sem akar Supermanként hasítani a kaszinóvárosban. Olvasd tovább

1

Banks úr megmentése (Saving Mr. Banks)

banksurmegmentese

A legtöbb író tapsikol örömében, ha regényének megfilmesítési jogai elkelnek és közismert személyiség felügyelete alatt viszik vászonra a szerző által papírra vetett történetet. Ám P.L. Travers eléggé makacs volt, hallani sem akart arról, hogy a Mary Poppinsból mozifilm legyen. Walt Disney 20 éven keresztül próbálta megszerezni az engedélyét és a hölgy végre beadja a derekát, azonban ez nem jelenti azt, hogy minden azonnal sínre kerül, elég messze van még, hogy a stúdióvezér végre meglássa a fényt az alagút végén.

Mivel a Disney stúdió falai között készült a Banks úr megmentése, így egyáltalán nem meglepő, hogy egy családi filmről van szó. Ugyanakkor a lehetőségekhez képest bátor húzás, vicces lépés, hogy be merik mutatni ahogy az egykori vezér kijelölte számukra a jövőben követendő utat, amelyről a mai napig nem akarnak és nem is szándékoznak letérni, ugyanakkor próbálnak rámutatni, hogy nem a sok-sok zöldhasú érdekében teszik mindezt, csakis a minőségi szórakoztatás érdekében. Disney-t nagy álmodozóként mutatják be, aki szívvel-lélekkel irányítja a céget és hatalmas kompromisszumokra hajlandó annak érdekében, hogy újabb szórakoztató produkciót többet adjon a világnak és a közönségnek. Mint mondja, a Mary Poppins nem csak egy újabb alkotás, amely belepasszol a szépen felépített birodalmába, nem egy olyan produkcióként gondol rá, amely birodalmának újabb ékköve lehetne, hanem emberek millióinak a kedvencét szeretné elhozni a mozikba. (De meg kell említeni, hogy több, mint 100 millió dollárt kaszált Mary Poppins és 5 Oscart zsebelt be). Olvasd tovább

0

Exek és szeretők (Enough Said)

exekesszeretok

Bántóan rossz romantikus filmek születnek manapság! Az még hagyján, hogy kvázi a férfi és a nő is ugyanúgy néznek ki, a modell alkatú színészek csillogó szemekkel vagy éppen bús arckifejezéssel pislognak egymásra. Sokat dobna a latba, ha láthatóan nem unnák a forgatást vagy esetleg a főszereplő a megfelelő borosta vagy az izmok növesztése helyett vett volna néhány órát egy színi tanodában, mert legalább ne ingereljenek hahotázásra minket, amikor az érzelemdúsnak szánt szövegeket úgy hadarják el, mintha csak tejet kérnének a boltban. És ha a tisztelt forgatókönyvíró esetleg saját maga próbálna kiagyalni valami értékelhetőt és ne egy sablontörténetet pár óra alatt összetákoló programra bízná a sztorit. Igazán kevés az értékelhető darab a műfajon belül. Lehet, hogy az egykaptafára készülő álmodozós-giccses tinirománcműfajra ráférne a megújulás vagy az is elképzelhető, hogy megöregedtem. Kifejezetten üdítő, hogy Exek és szeretők nem is a tizenévesekre lett szabva, hanem a felnőtteket célozták meg. Olvasd tovább

6

Walter Mitty titkos élete (The Secret Life of Walter Mitty)

waltermitty

Ki ne ábrándozott volna már életében? Fantáziálgatunk, álmodozunk, elmerengünk talán egy ital mellett, elalvás előtt vagy amíg várunk a buszra. Nincs ezzel semmi baj, egészen addig, amíg nem csinál hülyét magából az ember.

Walter Mitty (Ben Stiller) első ránézésre szürke, unalmas figura, akivel az ég világon semmi nem történik. Abszolút semmi. Eseménymentes életet él. Viszont gyakran fantáziálgat, aminek következtében hosszan mered maga elé, ezzel okot adva arra, hogy sokan kiröhögjék. Egy ismert magazinnál dolgozik valahol az alagsorban, a negatívokkal foglalkozik, ami ugyan fontos meló, de az új főnök mégis lenézően viselkedik vele. Olvasd tovább

0

Röviden: Vérmesék (The Family)

family1Olykor felvetődik a nagy kérdés, hogy Luc Besson esetleg aprópénzre váltotta tehetségét vagy egyszerűen csak kifacsart magából minden értelmes gondolatot? Talán csak ráunt a remekművek készítésére? Olybá tűnik, hogy a Vérmesék némileg választ adhat tűnődésünkre. Rendezése afféle egyveleg: vígjáték, maffiafilmparódia, akció, thriller. Egyesek képtelenek úgy lavírozni egy adott produkción belül a műfajok között, azonban Besson könnyedén, erőlködésmentesen rakta össze filmjét. Persze sokkal többet is kihozhatott volna az anyagból, de a direktor nem akart túlságosan elfáradni. A végeredmény egy korrekt szórakozás, de valahogy úgy tűnik, hogy nem is akart ennél többet és szinte biztos, hogy jó néhány rendező bicskája beletört volna, ha megpróbált volna egy szórakoztató filmet kihozni a felsorakoztatott zsánerekből.

family2Giovanni (Robert De Niro) sok-sok éven keresztül megbízható tagja volt A Családnak. Ám egy szép nap úgy dönt, hogy hasznos információkkal látja el az FBI-t, cserébe az asszonnyal és a gyerekekkel együtt beléphetnek a tanúvédelmi programba. A szövetségiek dolga nem könnyű, hiszen nem lehet olyan könnyen kordában tartani a família rossz beidegződéseit. Giovanniékat Normandiában rejtik el, ahol a családfő nem próbál nekiugrani minden egyes olyan személynek, akinek a viselkedése nem tetszik, bár azért helybenhagy néhány figurát. Az asszonyt (Michelle Pfeiffer) sem kell félteni, rögtön megérkezésük után felrobbantja a helyi boltot. Lányuk folyamatosan mosolyog, halk beszédű, látszólag aranyos szűzlány benyomást kelti, de érdemes vigyázni vele. És a srác? Nem vesztegeti az idejét, azonnal feltérképezi az iskola erőviszonyait és kialakítja saját hálózatát: üzletel, megveszteget, elad. De Niro képes néha eléggé unottan játszani, de az ex-maffiózó karakterének a szerepét jól találta el és nagyot mosolyoghatunk ábrázatán, amikor elmegy megnézni a Nagymenőket. Pfeiffer nem próbál fiatal fruskát alakítani, látszik rajta a kor, de kiválóan hozza a dögös, de veszélyes nőt, akit jó ha távol tartunk a grillgyújtó folyadéktól. Eredetiséget ne várjunk a filmtől, Besson szorgosan húzza elő a kliséket, megidézi a klasszikus maffiózós alkotásokat, kevés komolyságot engedélyez, de a szerelmi szállal nem tud mit kezdeni. Akár emlékezetes is lehetett volna a Vérmesék, de ahogy fentebb írtam a rendező nem akart mást, csak egy könnyed, szórakoztató alkotást kiadni a kezei közül, ha elővarázsolta volna magából az egykori zsenit, akár emlékezetes is lehetett volna. De mégis mire tartogatja magát? 60 % Olvasd tovább

3

Röviden: A nyár királyai (The Kings of Summer)

nyarkiralyaiManapság ha tiniket állítanak a történet középpontjába azonnal beugorhat a szüzesség elvesztése, böfögések, a durva piálások. A függetlenfilmes területen abszolút más a helyzet, hisz nem robog be a forgatásra gyakran egy-egy stúdiómegbízott, hogy a nagyfőnök szerint a közönség akkor fog csak igazán emlékezni erre vagy arra a jelenetre, ha elsütnek benne egy hányós viccet. Nem kell aggódni, ezúttal az efféle dolgok kimaradtak.

A szülők számára talán a legnehezebb korszak, amikor gyermekük tinivé serdül és hatalmas ellenállást tanúsít irántuk. Minden kamasz így vagy úgy lázad(t) ősei ellen és esetleg többen felidézik magukban azokat az időket, amikor a kertben fadarabokból összeeszkábált magának egy kis viskót, ahova a sértődés perceiben visszavonulhat merengeni az élet nagy dolgain. Joe (Nick Robinson) és Patricknek (Gabriel Basso) is elege van az otthoniakból, bevetik magukat a természetbe, hozzájuk csapódik a csodabogár Biaggio (Moises Arias) is. Mindentől és mindenkitől távol élvezik a nyári szabadságot, azt csinálnak, amit csak akarnak, úgy, ahogyan szeretnék. Otthon pedig aggódhatnak, ahogy jól esik. Nem csak ők, de mi is mosolyoghatunk, hiszen a felszabadultság érzése átragadhat ránk, illetve humorból sem spórolnak, Biaggio rajzfilmfigurára hasonlító karakterét bizonyára mindenki éltetni fogja.

A filmről lerí, hogy hatalmas lelkesedéssel készítették, látható és érezhető a rendező lelkesedése, de néhány pontban kissé megbicsaklik. A felnőttek közül néhányan karikatúraszerűek – pl a cinikus Frank vagy éppen a rendőrök – , amelyen további humoros pillanatokat eredményeznek, de ezek a figurák és viselkedésük néhol kilógnak a történetből és a film a problémákhoz is eléggé lazán áll hozzá. A fiúk idilli életébe belerondító lány alakítása sem az igazi, mondhatni semmilyen és a szerelmi háromszög bemutatása-kialakulása sem az igazi. A tanúságot pedig bárki levonhatja saját maga. 70 % Olvasd tovább

4

Itt a vége (This is the End)

ittavege

Egyeseknek a munka egyben élvezet is. Adam Sandler évek óta szórakoztatja (mostanában inkább) saját magát, rájött, hogy elég ha baráti körét összetereli, olykor elindítja Dennis Dugannal a kamerát és a felvett anyagot összevágva beküldi a mozikba. De gondoljunk csak Tim Burtonre, akinek új terveinél automatikusan szóba jön Johnny Depp és neje, Helena Bonham Carter. Jó hangulatú forgatás, dől a pénz, mi kell még? A kritikusok meg bekaphatják.

Seth Rogen is csak nagy néha tér le a biztonságos útról, rájöhetett már, hogy nem igazán éri meg, ha más területen próbálkozik, talán maga sem tudja, hogy mi vitte rá a Zöld Darázs elkészítésére (mert benne volt a nevében a zöld?). Még szerencse, hogy rengeteg haverja akad, akikkel mindig el tud sütni (vagy pöfékelni?) egy füves poént. Olvasd tovább

2

The World’s End

0we1

Aki fiatalkorában gyakran támasztotta valamelyik kocsma pultját bizonyára megbeszélte cimboráival egymás között pár sör és feles társaságában, hogy egyszer talán végig kellene inni a környék italozóit, méghozzá egy nap (vagy este alatt). Anno mi is többször egyeztettünk, párszor el is indultunk, de valahogy mindig jutottunk a cél végére, valaki mindig levált tőlünk vagy eltűnt (volt olyan eset, hogy a két település között csámborgott és állítása szerint ufót látott), esetleg leragadtunk egy helyen. Eltelt jó néhány év és már egyikünk se gondol arra, hogy be kellene fejezni, amit egykoron elhatároztunk.

A The World’s End elején Gary King (Simon Pegg) még mindig a régi szép időkön agyal, amikor még a haverokkal Newton Havenben iszogatott és egyszer ők is elindultak a „Nagy Túrára”, amelyet sajnos nem fejeztek be. Nem hajlandó beletörődni, hogy így alakult, összecsődíti a régi társaságot, akik inkább azért tartanak vele, mert egyhangú, szürke, mondhatni unalmas életükbe akarnak némi színt csepegtetni és nem azért társulnak Kinghez, mert olyan nagyon hiányzott nekik. Olvasd tovább

6

Röviden: Családi üzelmek

csaladiuzelmekA stáblista alatt megmutatott forgatás alatt született vicces jelenetek és viccesnek szánt elszólásokat látva csak erősítést nyer az a gondolat, hogy az alkotók kezében kész forgatókönyv nem volt, csak jó néhány oldalas ötlethalomból pakolták össze a produkciót. A felvételek szünetében sokat mókáztak, ha pedig forgott a kamera nem volt probléma, ha rengeteget improvizáltak. A középpontban egy család, pontosabban ál-család áll, egy piti drogdíler át kellene szállítania a határon némi anyagot, a legtutibb ötlete az, hogy szerez maga mellé két tinit és egy nőt, ha a hatóságok szülőket és gyerekeket látnak rögtön megenyhül a szívük. Az illegális szerek árulója maga mellé veszi az egyedül maradt szomszéd srácot, egy morci hajléktalan csajt és a közeli sztriptízbárban dolgozó, kilakoltatás szélén álló nőt. Nem nehéz kitalálni, hogy az elején csak a szükség miatt egy járműben utazó csapat tagjai később közelebb kerülnek egymáshoz, kölcsönösen megkedvelik egymást és a folyamatosan piszkálódások után félteni kezdik egymást, esetleg megtanítják a másikat néhány fontos dologra. Ám előtte még több vicces helyzetet is megélnek együtt. Nem igazán van szó humoros road movie-ról, ugyanis a karakterek egyik vicces szituból nem egyszer szitkozódva lépdelnek át a másikba. Egyáltalán nem rezeg a léc, pedig könnyen megeshetett volna, hogy erőltetettnek tűnjön az egész és még a trágárkodás, alpári szövegek is megállják a helyüket. Az álfamília mindegyik tagjának lehetősége nyílik a megvillanásra, de a nyomukban loholó gengsztert megformáló Tomer Sisley láthatóan nem volt vicces kedvében, sőt gyakorlatilag erősen látszik rajta, hogy a francia unta a jenki humorizálást 70-ot adnék rá.

11

Pain & Gain

painandgainmagyar

Ó, az Amerikai Álom!! Erről ábrándozik mindenki és sokan el is hiszik, hogy Amerika az Ígéret Földje. Nem probléma, hogy eddig nem köszöntött be a jólét, a lényeg, hogy egyszer úgyis a nyakunkba zúdul pár millió dollárocska. Daniel Lugo csupán két dologban hisz szentül, de a nagy álom eddig nem teljesült be, viszont azzal is tisztában van, hogy csak úgy tud nagy vagyonra szert tenni, ha kissé letér a legális útról. Hiszen A keresztapa sem egy konditeremben nézett ki a fejéből és nem hajtogatta napestig a törülközőket. A másik a gyúrás, amelyet gyerekkora óta űz, nincs egy deka zsírfelesleg sem rajta. Olvasd tovább

3

Röviden: Szeretők, utazók

szeretokutazokEz egy vicc, bár sokkal inkább hasonlít egy bohózatra. Kész csoda, hogy egy Benny Hill-hez hasonló alak nem tűnt hirtelen fel a játékidő alatt, de az sem okozott volna meglepetést, hogy a repülőgép fedélzetén Hill egykori komédiái közül vetítenek valamit. Pedro Almodóvar legutóbbi filmjével (A bőr, amelyben élek) elég magasra tette a mércét a döbbenet tekintetében, ennél nagyobb meglepetéssel és ötlettel az elmúlt években nem szolgált egyetlen hollywoodi mesterember sem. A Szeretők, utazók inkább egy laza ujjgyakorlat Almodóvartól, filmje cselekményének nagy része egy bajba jutott utasszállító fedélzetén történik, mivel akad egy kis műszaki probléma, ezért Toledo felett kell körözniük, míg megkapják az engedélyt a leszálláshoz. Még szerencse, hogy nagyobb pánik és káosz nem tör ki, mivel az utasokat előre bealtatózzák. Ám a problémát nem lehet csak úgy józanan és higgadtan kezelni, előkerül a pia és még némi drogot is találnak. Ennek köszönhetően mindenkiből előtör az őszinteségi roham, megtudjuk, hogy a személyzet tagjai kikkel kavarnak és mely nemet szeretik. De nem csak a pilóták és a légikisérők állnak kapcsolatban egymással, de kiderül, hogy az utasok némelyike között is van ilyen-vagy olyan összeköttetés. Akad itt női médium, aki el akarja veszíteni szüzességét és szado-mazo-t kedvelő díva is. Sok színes karakter felvonás, mintha csak cirkuszban lennénk. A rendező elsősorban a szexualitásra hegyezte ki a poénok többségét, jó néhány karakter meleg és ők gyakran próbálják szállítani a poénokat, de láthatóan Almodóvar inkább csak kifigurázza őket. Antonio Banderas és Penelope Cruz neve gyakorlatilag csak a marketingre kellett, a két színész csupán az elején vált néhány mondatot egymással, annyi szerepük van, hogy az ő számlájukra írható a bekövetkező gond. Több ismert spanyol színész is helyet kapott a szereplőgárdában, bár túlságosan megerőltetni magukat nem kellett. A drámai helyzetben a karakterek eldiskurálnak egymással, kiderül róluk néhány érdekesség, megtudjuk, hogy egyikük magánélete sem fenékig tejfel, de komolyan nem igazán vehető egyikük sem. A Szeretők, utazók néhol közönséges, helyenként alpári, eléggé öncélú, sztereotípiákat alaposan kifigurázza és nem túlságosan emlékezetes, de egy repülőgép utasterében soha nem emelték ki így a színeket. 60 % Olvasd tovább