Fák jú, Tanár úr (Fack Ju Göhte)

Német vígjáték? Nem lenne probléma ezzel, ha lenne humoruk. A Hangyák a gatyában, a Manitu bocskora vagy A zűrhajó sem volt kacagtató. Inkább drámában erősek és tény, hogy az autópályán sem érdemes keménykedni a rendőrökkel. A Fák jú, Tanár úr talán félrement menet közben vagy lehet, hogy egy kakukktojás. Mivel a németek odavoltak érte és hatalmas nézettséget ért el, valószínűleg az utóbbi.

Zeki Müller (Elyas M’Barek) hónapokat tölt a rács mögött, szabadulása után gyorsan magához is venné az elrejtett lopott szajrét, ám prosti barátnője egy építési területen ásta el, amin gimi épült fel. Márpedig a lóvéra szükség lenne, már csak azért is, mert vissza kellene fizetnie adósságát. Mit lehet ilyenkor tenni? Jelentkezik tanárnak az intézménybe, így ráérő idejében nyugodtan tud ásni, az oktatási időt meg valahogy csak átvészeli.

Eredetiségnek nyoma sincs, nem mintha eleve úgy ülnénk le elé, hogy számon kérjük rajta. Az alapsztori hallatán elsőre talán Martin Lawrence nevével fémjelzett Állj, vagy jövök ugorhat be, de nagyban merít a sulis produkciók klisés történeteiből. Vajon mennyi alkalommal mutatták be, hogy a gézengúz, gengszter, egyáltalán nem kezelhető fiataloknak benő a feje lágya? Tengernyi, ám jelen esetben inkább az Osztály, vigyázz-szerű darabokra kell gondolni.

Nem fog meglepődni senki, hogy a keménykedő Müller idővel nem csak a szajréra gondol. Hiszen akad egy egészen szimpatikus tanárnő és a lázadozó diákoknak is meg kell mutatni, hogy ki a főnök, ráadásul saját módszereivel megpróbálja nevelni őket. Sok filmben inkább szavakkal próbálnak hatni a nebulókra, akiknek egy balul elsült eset után eszükbe jutnak a magasztos mondatok. Zeki inkább a lecsúszott haverok és ismerősök életkörülményeit mutatja meg, például a nappal alvó, este náci alakot.

A humor olykor tapló, akárcsak Zeki, de megbocsátható. A poénok ülnek, a főhős szimpatikus és energiával teli, sosem fárad el, a tempó pedig átragad a filmre is, Karoline Herfurth pedig még mindig aranyos és gyönyörű. Élvezetes zenéket hallhatunk és egészen jó operatőri munkát láthatunk. Valahogy így kell élvezhető német vígjátékot készíteni, ahogy Bora Dagtekin tett. Hiszen a sablonok és papírmasé karakterei mellett elfogadható és vicces prosztó jeleneteket kapunk. 70 %