Greg szépen kialakította saját kis világát, ahol ő maga tökéletesen elvan. Barátai nincsenek és nem is akar tartozni semmilyen csoportba. Ismerkedni? Minek? Így nem lehet semmilyen probléma. És ugyan milyen gondja van annak, aki kvázi senkinek nem szúr szemet. Mondhatni ő a láthatatlan ember. Még Earl-t sem nevezi haverjának, pedig a szabadidejük nagy részét együtt töltik és rendszeresen forgatnak újra klasszikust. Elkészítették már jó néhány ismert produkció svédelt verzióját, csak úgy, mint Jack Black a Tekerd vissza, haver-ben. Egészen addig nem is történik vele semmi különös, amíg anyja rá nem kényszeríti, hogy látogassa meg a közelben lakó leukémiás Rachelt. Greg rögtön az elején tisztázza, hogy csakis azért van itt, hogy elmondhassa otthon, hogy eleget tett a kérésnek. Szóval a fiú és a lány is a háta középre kívánja a kialakult helyzetet, de idővel mégis megkedvelik egymást. Olvasd tovább
dráma
Everest
Az Everest meghódítása kemény dió. Ahogy a hírneves Rob Hall (Jason Clarke) expedícióvezető ügyfelei számára olyasmit ajánl, amit egyszerűen képtelenség szavakba önteni és megpróbálja megvalósítani az önjelölt csúcshódítók álmait. De a hegy lábánál még mindenki csak mosolyog azon, hogy a túra kegyetlenül fájdalmas és olykor a sikeres kalandot pár lábujj bánhatja. Az emberi szervezet képtelen elviselni azt a szintet, ahol egy Boeing repked. Egy bizonyos magasság elérése után a test konkrétan haldokolni fog. Tehát: El kell jutni a hegy csúcsára és vissza a biztonságot jelentő táborba, mielőtt a mászó meghal. Mindezt Hall regéli el a film elején néhány sör társaságában az expedíciót megfizető lelkes és vidám közönsége számára. Olvasd tovább
A kihalás szélén (Extinction)
Tudom mire gondolsz! Már megint egy DVD-n érkező olcsó zombifilm. Kell ez nekünk? Csakhogy ezúttal nem arról van szó, hogy pár hét alatt néhány ezer dollárból összedobtak egy horrort. A kihalás szélén esetében a vérszomjas lények a The Walking Dead-hez hasonlóan a háttérbe szorulnak. Persze ők a felelősek azért, hogy az emberiség nagy része elhalálozott, de a film sokkal inkább egy dráma a családról, megbocsátásról és az őrület-józan ész határán való egyensúlyozásról.
Nem tudjuk meg, hogy mi történet igazán. A kezdő képsorokban csupán annyi derül ki, hogy Amerikai területén statárium van érvényben és folyik a lakosság evakuációja. Majd némi zűrzavart követően 9 évet ugrunk előre. Harmony városkájában három túlélő próbál boldogulni. Régóta nem láttak a havas tájon sem élőt, sem holtat. Mindazonáltal továbbra is félelemben élnek és eléggé paranoiásak. Olvasd tovább
Üstökön ragad – Comet / The One I Love (2014)
írta Nikodémus
A Cometről korábban itt írt Koimbra.
Földöntúli, lélekrezegtető izgalom és vaksötét, zsibbasztó kétségbeesés – a legtöbb valamirevaló romantikus darab megénekli a szerelem érzelmi skálájának e két szélső pontját, sőt, a mívesebbek egyenesen a két érzés szívszakasztó egyidejűségéről tudósítanak. Nem vitás, paradox dolog ez a szerelem (néhányak egyenesen az őrülettel azonosítják), s az idén bemutatott A szerelem üstököse (Comet) és a The One I Love (magyarul Az, akit szeretek) egyaránt az emberi párkapcsolatok eredendő ellentmondásosságát hangsúlyozza.
Játszmák kicsiben – Gemma Bovery / Julie kisasszony (2014)
írta Nikodémus
Ugye ismerjük ezt az embertípust? Mindegy, hogy privát kis szemétdombján vagy hatalmasra nőtt birodalmak tetején trónol, mindegyre saját játszmáit űzi. Hogy kisszerű sakkozása milyen tragikus következményekkel járhat, arra szomorú példa a hazai mozikban még tavasszal bemutatott Gemma Bovery és Julie kisasszony.
Maggie
Általában a zombikór kitörésével gyorsan csökkenni kezd a bolygó lakosságának száma. A túlélők pedig gyanakodva tekintenek minden feléjük kóválygó emberszerű lényre és ha az illető egészséges is, könnyen lehet, hogy furcsa és csúnya gondolatok rohangálnak a fejében. Mindazonáltal a szokásos horrorokon kívül olykor jön egy-két dráma is, ahol esetleg akad gyógymód vagy a fertőzött egyén nem alakul át oly gyorsan. A The Returnedben sem a szép a headshot-okról szólt a sztori, hanem az emberi érzésekről. Ezúttal Arnold Schwarzenegger próbálkozik egy drámaibb zombifilmben. Olvasd tovább
Akihez beszél a föld (The Water Diviner)
Russell Crowe színészként már bizonyított, sok-sok éve fogad el tanácsokat és utasításokat különböző rendezőktől. Ám úgy döntött, hogy eljött az idő, hogy ő irányíthasson a forgatáson és saját maga dirigáljon, illetve úgy játsszon, ahogy akar. Viszont rögtön darázsfészekbe nyúlt, hiszen a gallipoli vérszivattyú/mészárlás/ütközet miatt még ma is sokan gyűlölettel tekintenek a törökökre. És görög, örmény, illetve asszír népirtás túlélőinek leszármazottai erősen sérelmezték, hogy az elkövetőket inkább áldozatként mutatták be, illetve facebook csoport is létrejött, ami a film bojkottjára szólította fel az embereket. Olvasd tovább
Fruitvale Station / Átmeneti állomás (2013)
írta Nikodémus
Vannak folytathatatlan jelenetek. Érzed az előjeleket, végigjártad az érzelmi azonosulás stációit, ám most itt állsz a küszöbön, és tudod, mi következik, de látni már nem akarod. Az itthon csupán a 2014 tavaszi Titanic Filmfesztiválon vetített Fruitvale Station és Átmeneti állomás (Short Term 12) tele van ilyen jelenetekkel, miközben megmutatnak valamit abból a másik Amerikából, amely oly messze van az üres látványfilmektől, s oly nyugtalanítóan közel van hozzánk.
Emelkedő zuhanás – ’71 / Megmaradt Alice-nek (2014)
írta Nikodémus
Kitüntetett pillanatokban nem csupán szellemi-lelki befogadóképességünk, hanem az általunk tőle elszakíthatatlannak érzékelt idő is kitágul. Sok minden belefér a ’71 és a Megmaradt Alice-nek bő másfél órájába is, és ezúttal nem a szokásos filmes attrakciókra gondolok. Az április közepén lezajlott Titanic Filmfesztivál két bemutatója ugyanis elsősorban lenyűgöző eszköztelenségével tüntet a látványos csinnadrattáktól zajos kortárs kínálatban.
St. Vincent
Vannak színészek, akik bármit csinálnak, valahogy mindig megpróbálnak hibát találni alakításukban. És van egy szűk elit, akik előtt bármikor képes leborulni a szakma. Bill Murray-re már régen is kevés rossz szót mondtak, majd az Elveszett jelentés után nem győzték éltetni. Egészen jól tett neki a váltás. Egyszóval: telitalálat. Poénosabb oldala nem veszett oda, pár térdcsapkodós cameo (pl. Zombieland) és elvontabb humorizálás (Wes Anderson művei) még belefért, de inkább a komolyabb arcát mutogatja. Olvasd tovább
Lore (2012)
írta Nikodémus
Hihetetlen: a hírek szerint Cannes-ban egy magyar elsőfilm ovációt kapott. Amíg a Saul fia ideér, tartsunk ki Cate Shortland részben hasonló témájú hároméves mozijával.
Ha igaz, hogy gyermek- és kamaszkori élményeink örökre meghatároznak minket, Cate Shortland 2012-ben készült filmje kegyetlen sorsot szán hőseinek: az idei 2013-as Titanic Filmfesztivál fődíjasa, a májustól a hazai mozikban is megtekinthető Lore című alkotás ugyanis a náci Németország végnapjaiban felnőni kénytelen gyermekek kálváriáját meséli el.
Lélekdidergető – Téli álom (2014)
írta Nikodémus
Már csaknem három hónapja bemutatták, időközben évszakot is váltottunk, Nuri Bilge Ceylan Téli álom című filmjének élményétől mégis nehéz szabadulni. A tavalyi cannesi filmfesztiválon Arany Pálmát nyert török dráma ugyanis terjedelmének súlya mellett komor hangulatával is alaposan ránk nehezedik.











