St. Vincent

Vannak színészek, akik bármit csinálnak, valahogy mindig megpróbálnak hibát találni alakításukban. És van egy szűk elit, akik előtt bármikor képes leborulni a szakma. Bill Murray-re már régen is kevés rossz szót mondtak, majd az Elveszett jelentés után nem győzték éltetni. Egészen jól tett neki a váltás. Egyszóval: telitalálat. Poénosabb oldala nem veszett oda, pár térdcsapkodós cameo (pl. Zombieland) és elvontabb humorizálás (Wes Anderson művei) még belefért, de inkább a komolyabb arcát mutogatja.

A St. Vincent nem az a film, amely megtölti a mozikat. Nem kizárt, hogy nagyobb figyelmet kapott volna, ha Jack Nicholson játszotta volna a főszerepet. Egyértelmű, hogy passzolt volna a filmhez a veterán színész, de ezért biztosan nem szakította volna meg „nyugdíjas éveit”, hiszen kihívás nem lett volna benne és játszott már efféle karaktert. Így viszont a szerep Murray jutalomjátéka.

Egy zsémbes, nem túl emberbarát, iszákos, lecsúszott szerencsejátékfüggő áll a középpontban. Átlagos napján a pohár fenekére néz, kefél, bukik a lovin és erősen morgolódik. Amikor a szomszédba beköltözik egy válófélben lévő anyuka gyerekével, Oliverrel (Jaeden Lieberher) változás áll be életében. Úgy adódik, hogy kénytelen-kelletlen bébiszittere lesz a srácnak, aztán lassacskán közelebb kerül hozzá.

De miért is lenne szent Vincent? A srác a suliban egyik órán azt a feladatot kapja, hogy keressenek a közelükben élő embereket, akik valami miatt követendő példák lehetnek, fel lehet rájuk nézni. Oliverről nem igazán gondolná senki, hogy alkalmas alanya lenne a „beadandónak”, de hát ugye akad a szentek között olyan is, aki sötét dolgokat hajtott végre, mielőtt megtért volna.

Miben is különbözik Theodore Melfi rendezése a többi hasonló filmtől? Nem sokban. Az alaphelyzet felvázolása után könnyen sejthető, hogy milyen történéseket fogunk látni. Közhelyes, igen, de nincs otromba módon arcunkba tolva. Vincent problémás, Olivernek sem könnyű az élete és édesanyja sem túl vidám. Kicsit sok a szenvedés, de annyira nincs túlerőltetve, hogy elegünk legyen belőle. Azonban Melfi pedig nem számít rutinos rendezőnek, hogy döccenők nélkül helyére tegyen minden jelenetet. Sokat köszönhet Murray-nek és Lieberhernek, hiszen párosuk – úgymond – működőképes.

Van belőle ebből is, abból is. Szerethető, de nem túlzottan. Humoros és drámai, a vége is felemás, eléggé aranyos, de ugyanakkor letuszkolják a torkunkon, hogy miért is annyira remek ember Vincent. 60 %

imdb: 7,3
rottentomatoes: 77 %

Amerikai bevétel: 44,1 millió dollár
Eddigi összbevétel: 54,8 millió dollár