FilmDROID 
„Égessétek el és adjuk be a kárigényt.” – mondta Aaron Russo producer, miután megnézte a filmet. Sem ő, sem a stúdió nem hitte a végeredmény láttán, hogy ebből bármi jó kisülhet. Nagy is volt a meglepődés, amikor elég szép ütemben fogytak a jegyet. A fejesek lemondó arckifejezését felváltotta a remény, majd a dollárhegyek láttán már csak mosolyogni tudtak. Hiszen amellett, hogy kasszasiker lett a Dirty Dancing, a nézők is odavoltak érte. Egy klasszikussal bővült a műfaj, megérdemelten. 30 éves a film, néhány érdekességet olvashattok róla. Olvasd tovább
évforduló
Halálhajó: 20 éves Paul W. S. Anderson legjobb filmje
Sokszor sok helyen feltették a kérdést: „Hogyan fordulhatott elő, hogy Paul W. S. Anderson ilyen filmet készített?” A rendező jobbára szórakoztató, könnyen feledhető alkotásokra szakosodott, bár törekvése nem mindig jön össze. Ám a Halálható kilóg a sorból, hiszen sokkal komolyabb, komorabb és legfőképpen sokkal élvezhetőbb, mint a munkái többsége. Habár nem teljesített túl fényesen a kasszáknál és jobbára negatív kritikákat kapott, mégis VHS-en megtalálta a a közönségét. Kurt Russell A katona forgatásán megnyugtatta Andersont: „Tök mindegy, hogyan állnak most hozzá a filmedhez. 15 év múlva büszke leszel rá.” A Halálhajóra mostanra egyes körökben klasszikusként tekintenek. 20 éves a film! Olvasd tovább
Másodvélemény: Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992)
írta Nikodémus
Mesteri záróakkord, keserű számvetés és valami egészen új elindítója – huszonöt éve, 1992. augusztus 7-én mutatták be a Nincs bocsánatot.
Minden színészikon azt hiszi, búcsúzásakor választott filmműfaja is meghal egy kicsit. Különösen is így van ez az Amerika eredetmítoszát polírozó westernben: William S. Hart (Tumbleweeds, 1925), Randolph Scott és Joel McCrea (Délutáni puskalövések, 1962), John Wayne (A mesterlövész, 1976), Henry Fonda (Nevem: Senki, 1973) vagy Steve McQueen (Tom Horn, 1980) többnyire dicstelen búcsúja mellett A mennyország kapuja (1980) irtózatos buktája jelezte, hogy vége a pisztolyhősök aranykorának, s legkésőbb a hatvanas évektől valami egészen más veszi át a jó öreg vadnyugat-mitológia helyét a köztudatban. Jöttek egymásután a szubverzív westernek, hódított az italowestern: egy műfaj haldoklott grandiózus keretek között, de a temetés még hiányzott. Érdekes módon ezt az a Clint Eastwood adta meg a műfajnak, aki már első feltűnéseivel jelezte a klasszikus, gáncs nélküli pisztolyhős figurájának ellentmondásosságát, sőt, később saját rendezéseivel is – Fennsíkok csavargója (1973), A törvényenkívüli Josey Wales (1976), Fakó Lovas (1985) – komolyan hozzájárult a western közhely-készletének lebontásához.
Clint Eastwood 25 éve mutatta be a Nincs bocsánat klasszikus westernt
Sokszor és sok helyen temették már a westernt, de hiába dobálják rá serényen a földet, a műfaj csak nem akar kimúlni és minduntalan megmutatja, hogy van benne élet. Jobb és rosszabb darabok készülnek, néha pedig berobban egy rendkívüli darab is, amelyről ódákat zengenek. 1992-ben Clint Eastwood vadnyugati filmjének a bemutatóját várja a közönség. Nyilván már maga a rendező-színész neve is elég, hogy a figyelem ráirányuljon a Nincs bocsánatra, de amikor a kritikusok ódáitól telt meg az összes szaklap már sejthető volt, hogy remek western született. 25 éves a film, remek alaklom, hogy írjak pár érdekességet róla. Olvasd tovább
30 éves a Halálos rémületben
Az eltelt évtizedek során James Bond sok zűrös helyzeten verekedte át magát, illetve rengeteg hölgyet csábított el. 30 éve mutatták be a Halálos rémületben filmet, vagyis a franchise 15. részét, amelyben Timothy Dalton lépett Roger Moore helyére. Habár a kasszáknál tetszetős eredményt mutatott fel, de a kritikák és a rajongók kiemelték, hogy ezúttal a 007-es laza stílusa a múlté lett és kissé keményebb hőst láthattak. Olvasd tovább
20 éves az Air Force One
Harrison Ford éppen 20 éve alakíthatta az elnököt, miután Oroszországban tapsvihar fogadja beszédét, felszáll az Air Force One-ra, amelyen terroristák vannak és némi idő elteltével aktivizálják is magukat. A film bátran helyet kaphat a patrióta alkotások felsorolások élvonalában, hiszen Amerika első embere csak látszólag old kereket, de bátran szembeszáll a fenyegetéssel. Wolfgan Petersen hollywoodi pályája csúcsán tette le az asztalra ezt a szórakoztató akciófilmet Olvasd tovább
A misszió (1986) / Fekete köpeny (1991)
írta Nikodémus
Ma mutatják be Martin Scorsese csaknem harminc éve formálódó Némaság című filmjét a magyar mozik. Amíg mi is megnézzük, íme két rokon alkotás, felvezetőnek.
Jezsuita misszió a rabszolgatartó Dél-Amerikában: tuti téma, melyből izgalmas kalandfilmet, erkölcsi példabeszédet és komor drámát is ki lehet hozni, sőt, mindhármat egyszerre. Két filmünk – egyikük nemrég volt harminc éves, másikuk huszonöt – közül A misszió az ismertebb és elismertebb, ám a Fekete köpenynek sem kell szégyenkeznie, noha minőségben nem ér fel párjához. Duplakritika.
A sziget (Ostrov, 2006)
írta Nikodémus
Két Miatyánk, három Üdvözlégy, esetleg egy Hiszekegy – szoros lelkivezetés híján általában ezt adják gyóntatószékben megvallott bűneink penitenciájául, a bánat felindítása kimerül néhány fohászban, embertársaink kiengesztelése pedig egy észrevétlen, „kompenzációs jótettben” vagy félszegen elmormogott bocsánatkérésben. A tíz éve, 2006-ban leforgatott A sziget (Ostrov) című orosz film a hit és az Isten-közelség paradox volta mellett elsősorban a szembenézés és a vezeklés mélységeibe világít be.
Top 10: újkori 56-os filmek
Mondják, egy emberöltő kell a megfelelő távolsághoz: a szemtanúk ekkor már eltávoznak, a sérelmek kihűlnek, az eleven emlékezet helyére pedig lassan beoson a szárazan kopogó, ám legalább elfogulatlan tényanyag. Hogy ötvenhattal így vagyunk-e, nagy kérdés, habár még egy évtized hiányzik abból a bizonyos emberöltőből. Az azóta összegyűlt újkori filmtermés mégis árulkodó: illusztrál, vádol, simít, visszakérdez – eleven viszonyra törekszik a forradalom és szabadságharc hatásával. A hatvanadik évfordulón jöjjön hát tizenhárom, rendszerváltozás utáni film (időrendben) arról a varázslatos tizenhárom napról.
írta Nikodémus
Macskafogó (1986)
írta Nikodémus
Legényanya? Üvegtigris? Kontroll? Ugyan… Ez az igazi magyar kultfilm: fergeteges kémfilmparódia, pimaszul összekacsintós rendszerkritika, legendás figurák, hatalmas beszólások, szállóigévé vált aranyköpések, őrületes kaland, VHS-mennyország rajzban elbeszélve. Harminc éve ezen a napon mutatták be a Macskafogót.
Tíz fontos film az ír-angol konfliktusról
Ma van Szent Patriknak, Írország védőszentjének ünnepe, s egyúttal az ír szabadságküzdelmek többszörösen is szimbolikus napja. Mivel a “Troubles”-t már ezernyi módon megénekelték dalban, filmben és könyvben, az alkalomból most jöjjön tíz olyan film, amely az elmúlt bő két évtizedben született, s melyek által ígéretes alkotók csinálhattak karriert.
írta Nikodémus
Szemtől szemben (Heat, 1995)
írta Nikodémus
Két nap híján kereken húsz éve, 1995. december 15-én mutatták be a mozik Michael Mann remekét.
Los Angeles, hétköznap hajnal. A metrókocsi lassít az állomáson, egy férfi (Robert De Niro) kiszáll, ráérő nyugalommal végigbaktat a téren álló pieta-szobor előtt, és a megyei kórház folyosójának legvégén beszáll egy mentőautóba. Snitt. Ébredezik a város: egy építőanyag-lerakatnál vásárol egy futár (Val Kilmer). Snitt. Intim együttlét, majd álmos reggeli rutin: zuhanyzás, öltözés. A közös reggeli viszont elmarad, hisz a férfinak (Al Pacino) indulnia kell munkába. Az egyedül maradt nő (Diane Venora) újságot olvasva megy le a lépcsőn kávét főzni. Egyvalaki pánikol csak: a kamaszlány (Natalie Portman), aki sehol sem találja a hajcsatját. Kétségbeesett hisztije túlzónak tűnik, anyja a rutinos szülő nyugalmával az utolsó pillanatig hárít. A gyermeklélek azonban csalhatatlan jelző. A nyitány szürkéskék képei ugyanis – hiába mutatják a pőre valóságot – hazudnak: a mindennapi rutin látszata mögött fenyegető erők ébrednek, hogy hőseinket az elkerülhetetlen vég felé sodorják.