0

UIP hírek

Hálistennek nem csak nyiszatolásból áll a Freaky

A tavasz legviccesebb nyiszatolós filmjének ígérkezik a Freaky, amelyben egy vérengző sorozatgyilkos (Vince Vaughn) és egy gimnazista lány (Kathryn Newton) egy mágikus fordulatnak köszönhetően testet cserél, amiből természetesen számos bonyodalom származik. Miközben az egy jelenetre eső áldozatok száma igen magas – csak a film első perceiben négyen hullanak el –, a Freaky jóval többet kínál, mint a megszokott horrorok, amelyekben sikoltozó gimnazisták menekülnek a gyilkos elől. Mint a Royal Purple című lap kritikusa, Matt Ellis megjegyzi, a film tele van jobbnál jobb poénokkal, filmes kikacsintásokkal – például a meleg és a fekete szereplők megjegyzik, hogy az ilyen sztorikban valamiért mindig az ő karaktereik halnak meg először –, a cselekmény jóval összetettebb a műfaji átlagnál, és valódi emberi drámákat is felvonultat a produkció. Ellis szerint a Freaky nagy erénye, hogy nem az ijesztgetésre helyezi a hangsúlyt, hanem megtalálja a megfelelő egyensúlyt a vígjáték, a kalandfilm és a klasszikus nyiszatolós műfaj között.

(Freaky – hazai bemutató: hamarosan!)

Olvasd tovább →

1

Pieces of a Woman

írta Nikodémus

Tíz éve alig gondoltuk volna, hogy a magyar film újra kapós cikk lesz a világ kultúrtrendjeit diktáló Hollywoodban, aztán jött Nemes Jeles László, Deák Kristóf és Enyedi Ildikó diadalmenete. Az újabb csoda pedig itt kopogtat az ajtón: Mundruczó Kornél első angol nyelvű rendezése, a Netflix-en január 7-én bemutatkozó Pieces of a Woman (magyarul a színházi változat címe után Női részek) olyan elemi erejű élmény nézőjének, hogy a stáblista lepergése után is csak keressük a szavakat. Nehéz dadogás nélkül szólni egy olyan filmről, amely egy házaspár közösen megélt tragédiáját meséli el, plakátján ott díszeleg Martin Scorsese neve, két díjat már nyert a tavalyi Velencei Filmfesztiválon, s az Oscar-díj sincs messze.

Olvasd tovább →

0

Könyvajánló – Esszék a sorozatok világáról

Sorozatokból sokat, sokszor, sokféleképp fogyasztunk. Habzsoljuk őket, mint a szórakoztatóipar bármely más termékét, de néha jogosan érezhetjük úgy, hogy az egyszerű, passzív fogyasztásnál több történik eközben velünk: valódi művet élvezünk. Bár egyre nehezebb tájékozódni a sorozatipar tartalompiacot elárasztó dömpingszériái között, időnként mégis rátalálunk egy-egy olyan sorozatra, amelyre szívesen szánunk minőségi időt. De mi az, ami megragad minket egy sorozatban? Mi köt össze időben és témában egymástól távol eső szériákat? Hogyan reflektálnak a korszellemre a készítők és hogyan kísérlik meg befolyásolni azt? Hol húzódik a határ az esztétikai és a marketingszempontok között? Mikor válik propagandaeszközzé egy széria és mikor használja a nézőt észrevétlenül? Egyáltalán, meg tudjuk-e találni azokat a minőségi sorozatokat, amelyek mondanak is számunkra valamit, nem csak megerősítik azt, amit eddig is tudtunk? A Spoiler című esszékötet ilyen és ehhez hasonló kérdések körbejárására vállalkozik. (Forrás)

Zsolnai György: Spoiler – Esszék a minőségi sorozatok világáról, Szépirodalmi Figyelő, 152 oldal, 2020, 2500 Ft

2

Top 10+1: Rémséges melóhelyek, avagy horror a munkában

Új szerző mutatkozik be nálunk: Csabi87, a Horror-filmek.hu ura.
Fogadjátok szeretettel első írását!

Talán már veled is előfordult, hogy picit úgy érezted, a munkahelyed igazi horror! Nyaggat a főnök. Ott vannak a határidők. A plusz feladatok és a túlórák, miközben a fizu nem szökik az egekbe. Viszont most bizonyítjuk neked, hogy a munkahelyed egy igazi főnyeremény. 10+1 horrorfilmet gyűjtöttünk össze, ahol a melóhely tényleg egy igazi rémálom, ahonnan nem igazán van menekvés. Tizenegy horrorfilm, amelyben a munkahely tényleg maga a pokol. Ha pedig egyébként is elbővülnek a horror filmek, akkor kattints a linkre, ahol további ötleteket és toplistákat is találsz.

Olvasd tovább →

0

Wolfwalkers

írta Nikodémus

Izzadjon bármekkora szerverpark a hollywoodi nagystúdiók tőszomszédságában, a mozicsodához nem elég a szoftver rideg számítása: az csak akkor születik meg, ha emberi kreativitás és verejték tapad hozzá. Míg a jórészt számítógépes vizualizációval készült kortárs képregényfilmeket elnézve úgy érezzük, rájuk férne egy alapos hozamkorlátozás, Tomm Moore rendező következetesen jár az ellenkező úton, hogy kézműves animációval készült tündérvilágokat nyisson meg számunkra. A tavalyi Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, majd több mozis premierdátum után végül az AppleTV+-nál bemutatkozó Wolfwalkers (Farkasjárók) már most az év egyik legvarázslatosabb filmélménye.

Olvasd tovább →

0

Röviden: Az éjféli égbolt / A chicagói 7-ek tárgyalása / Ma Rainey

írta Nikodémus

Az éjféli égbolt (The Midnight Sky) – A Föld lakosságát egy globális katasztrófa pusztította el, az emberiség maradéka a talajszint alá kényszerül. Az egyetlen kivétel az agg Augustine (George Clooney), aki egyfajta utolsó hírmondóként a sarkvidéki kutatóbázison marad, ám hirtelen akad egy földi meg egy égi társa, utóbbi egy visszatérő űrhajó legénységének képében. Clooney és a scifi? Nem is áll távolabb egymástól a kettő, gondolhatnánk (bár a Gravitációt hősünk már diadalra vitte röpke 8 évvel ezelőtt…), ám a sikerregény (Lily Brooks-Dalton), a kurrens téma és a Netflix csábítása a szokásosnál is jobban elgyengíthette mindig vigyorgó amorózónkat: legfrissebb rendezése az ígéretes kezdet után a Noé, a Sarkvidék és a már emlegetett Gravitáció (avagy Mentőexpedíció?) vontatott keverékévé válik, s nagyjából a játékidő felénél elhagyja a logika utolsó cölöpjeit is. Felvonul itt minden: öregkori demencia/számvetés, a világ sorsa feletti búsongás, barát/bajtárs-halál, családi melodráma, hősi önfeláldozás, ám a premier plánban mutogatott, kisírt szemű karakterek egyikéről sem tudunk meg annyit, hogy érdekeljen a sorsuk. A hosszan elnyújtott, könnyzacskó-durrogtató finálé kínos egyértelműséggel szavalja el nekünk, nézőknek a kortárs kultúrbal trendi világmegfejtését: tisztelj minden kisebbséget, vigyázz a bolygóra, és persze hajrá, vegánok! Clooneyt sajnos elhagyta rendezői arányérzéke, és nem először.

Olvasd tovább →

0

Egymásra utalva – A 2020-as Faludi Filmszemléről

írta Nikodémus

Közösségben – ez volt a mottója a tavaly immár huszonharmadik alkalommal megrendezett Faludi Nemzetközi Filmszemle és Fotópályázatnak, s e kifejezésnek 2020-ban különleges többletjelentést adott az egész világot térdre kényszerítő koronavírus-járvány. A november 18-21. között online megrendezett fesztiválra csaknem 400 filmes és 100 fotópályázat érkezett.

Nem volt tehát könnyű dolga a zsűrinek (Pavel Lungin, Radu Jude, Nagy Dénes, Lázár Kovács Ákos), amikor meg kellett birkóznia a mintegy félezer beadott munkával: a jezsuita háttérrel megrendezett szemle eddigi történelme kiváló példa a türelmes építkezésre, melynek jutalma az évről évre emelkedő művészi színvonal. A szemle az idők során az egyik legfontosabb rövid- és dokumentumfilmes eseménnyé nőtte ki magát, ahol rendre új tehetségeket lehet felfedezni a fiatal alkotók között.

Olvasd tovább →