Top 10+1: Rémséges melóhelyek, avagy horror a munkában

Új szerző mutatkozik be nálunk: Csabi87, a Horror-filmek.hu ura.
Fogadjátok szeretettel első írását!

Talán már veled is előfordult, hogy picit úgy érezted, a munkahelyed igazi horror! Nyaggat a főnök. Ott vannak a határidők. A plusz feladatok és a túlórák, miközben a fizu nem szökik az egekbe. Viszont most bizonyítjuk neked, hogy a munkahelyed egy igazi főnyeremény. 10+1 horrorfilmet gyűjtöttünk össze, ahol a melóhely tényleg egy igazi rémálom, ahonnan nem igazán van menekvés. Tizenegy horrorfilm, amelyben a munkahely tényleg maga a pokol. Ha pedig egyébként is elbővülnek a horror filmek, akkor kattints a linkre, ahol további ötleteket és toplistákat is találsz.

A Belko-kísérlet (2016)

James Gunn munkásságát aligha kell bemutatni a filmkedvelő közönségnek. Rendezőként és íróként a Marveles A galaxis őrzőivel komoly sikereket ért el. Nem csoda, hogy kissé talán felfújt botránya ellenére végül a stúdió újra visszacsábította őt, igaz eközben a DC-nek is összehozott egy új Öngyilkos osztag-mozit. Gunn viszont a horror műfaját sem feltétlen veti meg. A 2004-es Holtak hajnala filmet is körmölte, de a Slither – Féltél már nevetve? is jól sikerült tőle, ezt rendezőként is ő jegyezte. Két Galaxis őrzői mozi közben pedig A Belko-kísérlet szkriptjét is papírra vetette. Úgy volt, hogy a rendezést is levezényli, ám meggondolta magát, nem akart egy ennyire erőszakos filmre hónapokat áldozni, így inkább az ausztrál Greg McLean kapta a feladatot, aki egyre inkább tényező a horror zsáneren belül. A történet szerint adott egy amerikai cég Brazíliában lévő kihelyezett irodája, ahol javarészt amerikaiak dolgoznak. Egy nap viszont hőseink fogságba esnek a melóhelyen, minden kijáratot lezárnak, egy hang pedig parancsokat kezd osztogatni, amelynek során hőseinknek komoly erkölcsi döntéseket kell meghozniuk. A tét pedig nem az év végi bónusz, hanem az életben maradás.

Amerikai pszichó (2000)

A mindig zseniális Christian Bale 2000-es filmje ma már igazi klasszikus. Patrick Bateman a tőzsde ásza, a nők kedvence és habzsolja az életet, na meg a milliókat. Megnyerő, még ha kicsit nagyképű figurának is tűnik – azonban az ő szekrényében is vannak csontvázak, ha úgy tetszik, szó szerint. Bateman ugyanis egy kegyetlen és megátalkodott sorozatgyilkos. Esetünkben a felső tízezer vértől sem mentes köreibe nyerhetünk betekintést, egy remek társadalomkritikának is beillő film keretében. Egy kiválóan megírt regény Bret Easton Ellistől, amiből parádés filmet fabrikált Mary Harron, Christian Bale alakítását pedig ez alkalommal is bőven van okunk méltatni.

Súlyos testi sértés (2017)

Samara Weaving nevére az elmúlt években nem hiába kapjuk fel a fejünket. Gyönyörű, nagyon ügyes és általában remek szerepválasztások fűződnek a nevéhez. Ilyen a 2017-es Súlyos testi sértés is, Joe Lynch rendezésében. A történet másik főhőse egyébként a The Walking Dead sztárja, Steven Yeun. A cégnél dolgozó IT-s srác, akinek elég rossz napja van, ugyanis kirúgják, ráadásul teljesen jogtalanul. A helyzete pedig csak fokozódik. Ugyanis nem sikerül kijutni az épületből, amelyet ellepnek a fertőzött munkások, akik rettentő erőszakossá váltak. Az épület karantén alatt, hőseink viszont az életben maradást tűzik ki, és ehhez nem félnek alaposan megpörgetni a mókuskereket.

Bloodsucking Bastards (2015)

Biztos te is érezted már, hogy a melóhelyed hemzseg a vérszívóktól, akik néha sajnos az agyadra mennek. Nos, a Bloodsucking Bastards című horror-vígjáték ezt igyekszik kimaxolni. Ez alkalommal viszont a vérszívókat nem feltétlen átvitt értelemben kell gondolni. Evan és barátai egy óriás vállalatnál dolgoznak, a meló egyébként is elég gatya, pláne hogy Evannek a várt előléptetés sem jön össze. Viszont csak hamar kisebb gondja is nagyobb lesz ennél, ugyanis picit olyan, mintha a kollégák furcsán viselkednének és különös változásokon mentek volna keresztül. Lehet, hogy a vállalat vezetője tényleg maga az ördög?

A vámpír csókja (1988)

Ne gondold, hogy Nicolas Cage csak az elmúlt időszakban kezdett el elborult alkotásokban szerepelni. Az 1988-as A vámpír csókja is megér egy misét. Esetünkben Cage egy Peter Loew nevű kiadóigazgatót alakít, aki belehabarodik egy nőbe, aki vámpír, ráadásul bele is kóstol hősünkbe. Ennek persze meg is lesz a hatása, hiszen Peter Loew ezt követően teljesen bekattan. A végeredmény egy rémfura film, ami egészen bizarr és sajátságos, de pont ettől van egy fajta íze a végeredménynek.

Intruder (1989)

Az Intruder egy igazi horror gyöngyszem. Hogy miért? Na, figyelj! Adott Bruce Campbell, aki a főszerepet kapta és itt sem hazudtolja meg magát. Másrészt nem csak ő, hanem régi cimborái, Sam és Ted Raimi, a rendezést pedig egy negyedik jóbarát, Scott Spiegel vezényelte. A négyesből talán ő a legkevésbé ismert, bár a Gonosz halott 2. részén már ő is ügyködött, később pedig az Alkonyattól pirkadatig folytatását és a Motel 3. részét is vezényelte. A sztori maga egy szupermarketben játszódik, ahol az éjszakai műszak válik igencsak nehézzé, miután egy sorozatgyilkos kezdi el szedni áldozatait. Praktikus effektek, ’80-as évekbeli hangulat és egy talán kevésbé ismert, mégis parádés munkahelyi horror az Intruder.

Csapatleépítés (2006)

A melónak olykor azért megvannak a maga izgalmas oldalai, például egy hibátlan csapatépítő tréning. Persze meglehet, hogy a buli nem mindig sikerül hibátlanra, mint például ebben az angol filmben. A Csapatleépítés egyébként Magyarországon, a Mátrában forgott. Egy csapat értékesítőről szól, akik pihenésként érkeznek hazánkba, az erdei kaland azonban hamar rémálommá válik. A Csapatleépítés kissé talán esetlen, és tényleg nem mellőzi az angol humort sem. Viszont rossz választásnak egyáltalán nem neveznénk.

Willard (1971, 2003)

Stephen Gilbert regénye képezi a Willard című horror alapját. A címszereplő hősünk egy olyan fickó, akinek a töke kivan a munkájával. Nem csoda: a meló nem egy álom-munkahely, milliókat sem hoz a konyhára, ráadásul Willardnak ott és máshol sincsenek barátai. Nem meglepő, hogy amikor hősünk rádöbben, hogy valamilyen okból megérti és irányítani is képes a háza pincéjében élő patkányokat, akkor kap az alkalmon, és úgy érzi eljött az ő ideje. Kitörhet a szürke hétköznapokból és elégtételt vehet. Elsőként mondjuk rögvest a főnökén. A Willard első feldolgozása még 1971-ben készült el Daniel Mann rendezésében, a főszerepben Bruce Davisonnal. 2003-ban jöhetett a remake, ahol a főszerepre Joaquin Phoenix és Macaulay Culkin is kiszemelt volt, azonban mindketten nemet mondtak, így végül Marty McFly apukája, Crispin Glover lett a befutó.

Pontypool – A zombik városa (2008)

Egy meglehetősen kis költségvetésű zombis film volt 2008-ban a Pontypool Stephen McHattie főszereplésével. A végeredmény nem a legpörgősebb, a koncepció viszont mindenképpen egyedi. Főhősünk ugyanis egy rádióállomásról próbálja segíteni az embereket és beszámolni az apokaliptikus helyzetről, miközben szeretett városát blokád alá vették, hiszen sokan zombivá változtak. Ha egy különleges zombifilmre vágysz, a Pontypool tényleg jó választás lehet.

A fogadósok (2011)

Ti West legjobb rendezésének sajnos nem nevezhetjük A fogadósokat, viszont a mai tematikába mégis beleillik a film, ráadásul annyira rossznak sem nevezhetjük. A cím javarészt mindent elárul, két főhősünk ugyanis egy fogadóban dolgozik, egy olyan helyen, ami mára csődbe ment és utolsó munkanapjaikat töltik ott. A Yankee Pedlar fogadó azonban csak első ránézésre egy kellemes és hangulatos hely, ugyanis a szóbeszéd szerint kísértetek is lakják. Ha pedig a melónak hamarosan úgyis lőttek, főszereplőink ennek a városi legendának szeretnének a végére járni.

A hangok (2014)

Jerry (Ryan Reynolds) rendes fazonnak tűnik, az a fajta jómunkásember. A baj csak az, hogy skizofrén, a gyógyszereit pedig nem szereti beszedni. Az igazi hacacáré viszont akkor kezdődik el, amikor Jerry beleszeret az egyik kolléganőjébe. Mindezt persze rögvest megosztja háziállataival, egy kutyussal és egy cicával, akik bizony válaszolnak is Jerry-nek. Naná, minden rendes háziállat ezt csinálná. Persze a randi aztán sajnos nem a tervek szerint sül el, Mr. Whisker és Bosco azonban ha kell, ekkor is segít. Ryan Reynolds nevéhez több zseniális alakítás is fűződik, A hangok pedig jól illik a sorba. A végeredmény egy szerethető fekete komédia, amely egészen vérbő, Reynolds pedig szokás szerint parádézik a főszerepben és hangadóként is.

Most Ti jöttök!