0

Röviden: Az éjféli égbolt / A chicagói 7-ek tárgyalása / Ma Rainey

írta Nikodémus

Az éjféli égbolt (The Midnight Sky) – A Föld lakosságát egy globális katasztrófa pusztította el, az emberiség maradéka a talajszint alá kényszerül. Az egyetlen kivétel az agg Augustine (George Clooney), aki egyfajta utolsó hírmondóként a sarkvidéki kutatóbázison marad, ám hirtelen akad egy földi meg egy égi társa, utóbbi egy visszatérő űrhajó legénységének képében. Clooney és a scifi? Nem is áll távolabb egymástól a kettő, gondolhatnánk (bár a Gravitációt hősünk már diadalra vitte röpke 8 évvel ezelőtt…), ám a sikerregény (Lily Brooks-Dalton), a kurrens téma és a Netflix csábítása a szokásosnál is jobban elgyengíthette mindig vigyorgó amorózónkat: legfrissebb rendezése az ígéretes kezdet után a Noé, a Sarkvidék és a már emlegetett Gravitáció (avagy Mentőexpedíció?) vontatott keverékévé válik, s nagyjából a játékidő felénél elhagyja a logika utolsó cölöpjeit is. Felvonul itt minden: öregkori demencia/számvetés, a világ sorsa feletti búsongás, barát/bajtárs-halál, családi melodráma, hősi önfeláldozás, ám a premier plánban mutogatott, kisírt szemű karakterek egyikéről sem tudunk meg annyit, hogy érdekeljen a sorsuk. A hosszan elnyújtott, könnyzacskó-durrogtató finálé kínos egyértelműséggel szavalja el nekünk, nézőknek a kortárs kultúrbal trendi világmegfejtését: tisztelj minden kisebbséget, vigyázz a bolygóra, és persze hajrá, vegánok! Clooneyt sajnos elhagyta rendezői arányérzéke, és nem először.

A chicagói 7-ek tárgyalása (The Trial of the Chicago 7) – Pedig lehet ezt jól is csinálni, s a példáért nem is kell messzire mennünk: Aaron Sorkin, a géppuskaszájú hősök és valós alapú(nak tűnő…) forgatókönyvek királya az Elit játszma után másodszor fog saját szkriptje megrendezésébe, s nem is találhatná el jobban a korszellemet. A ’68-as chicagói zavargások és az azt követő bírósági per ugyanis hátborzongató élességgel rezonál napjaink Amerikájának Trump-dilis, #BlackLivesMatters-ös, cancel culture-átszőtte közhangulatára. Ráadásul Sorkin van annyira okos, hogy a szemben álló feleket épp csak annyira stilizálja, hogy megfeleljen a színvonalas hollywoodi szórakoztatás igényének. Ha komolyabban belemegyünk a dologba, azért akad néhány lódítás a forgatókönyvben, ám a szkript ezúttal is kicsiszolt, a színészek kiválóan játszanak: Frank Langella szeretnivalóan utálható, Sacha Baron Cohen utálnivalóan szerethető, de az igazi meglepetés Mark Rylance és Eddie Redmayne figurája. S a végére megérkezik a katarzis is: a cselekmény-óramű olyan pontosan van felépítve, hogy a fináléban elég egy felsorolás a Vietnamban elhunytakról, és máris könnybe lábad a szemünk. Nem a szereplőké, a miénk – mert a film megdolgozik a kiváltandó hatásért.

Ma Rainey: A blues nagyasszonya (Ma Rainey’s Black Bottom) – Két nagyívű (s felemás módon sikerült) társadalmi-politikai látlelet után most vegyük a fókuszt kisebbre: August Wilson drámaírónak a feketék társadalmi helyzetét vizsgáló színdarabjai közül rövid időn belül a másodikat filmesítik meg, George C. Wolfe rendező pedig igyekszik a legtöbbet kihozni a kevés helyszínen játszódó, jórészt dialógusokra és színészi játékra épülő történetből. A gárda meg is van hozzá: mindenki hozza a formáját, élen a csodálatosan szeszélyes, bohém, ugyanakkor kesernyés kedélyű címszereplőt alakító Viola Davis-szel. A legnagyobbat mégis az a Chadwick Boseman dobja, aki tavaly óta már nincs köztünk. A művész/zenészfigurákat (Get On Up) mindig is kedvelő színész a szívét kijátssza a fiatal, heves vérű, többre vágyó, ugyanakkor törékeny és sebezhető trombitás szerepében. S izgalmas a mikrokörnyezet is, ha elengedjük várakozásainkat a nagyvászon grandiozitása iránt: a lemezfelvételen játszó zenészek, a libling, a szerető, a producer és a menedzser magatartása mind egyfajta válaszlehetőséget kínál az 1920-as évek amerikai rasszizmusának kezelésére. Szelídebben, áttételesebben gondolkodtat – ritka, megbecsülendő erény ebben a kortárs, ostoba jelszavakat skandáló, net-lincseléses csatazajban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *