Egymásra utalva – A 2020-as Faludi Filmszemléről

írta Nikodémus

Közösségben – ez volt a mottója a tavaly immár huszonharmadik alkalommal megrendezett Faludi Nemzetközi Filmszemle és Fotópályázatnak, s e kifejezésnek 2020-ban különleges többletjelentést adott az egész világot térdre kényszerítő koronavírus-járvány. A november 18-21. között online megrendezett fesztiválra csaknem 400 filmes és 100 fotópályázat érkezett.

Nem volt tehát könnyű dolga a zsűrinek (Pavel Lungin, Radu Jude, Nagy Dénes, Lázár Kovács Ákos), amikor meg kellett birkóznia a mintegy félezer beadott munkával: a jezsuita háttérrel megrendezett szemle eddigi történelme kiváló példa a türelmes építkezésre, melynek jutalma az évről évre emelkedő művészi színvonal. A szemle az idők során az egyik legfontosabb rövid- és dokumentumfilmes eseménnyé nőtte ki magát, ahol rendre új tehetségeket lehet felfedezni a fiatal alkotók között.

A nyertesek

Ami a mezőnyön belül legnépesebb rövidfilm-szekciót illeti, a rendezők alkalmanként egészen tágan értelmezték a szemle mottóját, ugyanakkor meglepően nagy részarányban azonosították azt a kommunikációval vagy annak hiányával. A legtöbb rövidfilm alapötlete, dramaturgiája ennek megfelelően két vagy több ember jelenidejű beszélgetésén alapult, legyen az egy különös fordulatokat hozó olvasópróba (Novák Péter S.: Fenyvesi Gergely filmje), egy kölcsönös félreértésekkel tarkított párbeszéd (Pepe Sapena: A fire in the Sun – II. helyezett, Jesús Martínez: An Insured Life, Magda Strzyżyńska: A Day Like Today – az ökumenikus zsűri díja) vagy épp igazmondás és elhallgatás érzékeny egyensúlyát vizsgáló alkotás (Erdélyi Dániel: Becsületes megtaláló, Svetlana Zheleznova: Liar – legjobb színészi alakítás díja). Néhány alkotás a kommunikáció gesztusára reflektált, több esetben igen ötletes módon (Ty Glaser: Spark or (the Advantages of Recording your Conversations), Pedro Roberto Jiménez: 18 Months Deciphering Dulce’s Eyes, Venczel Zsolt: Frekvencia), s szerencsére nem hiányzott a humor sem (Jethro Massey: Madame Grenier’s Toaster, Roman Sinitsyn: The Man – III. helyezett, Anastasia Zhura: Shashel).

A day like today

Utóbbi rövidfilm, az egy lány és anyja zilált kapcsolatáról szóló Shashel immár átléptet minket az evilági kommunikáció problémáján: halottak szellemei, varázslények és meseszerű kulisszák tanúskodnak arról, mennyire foglalkoztatja az embert, mi várja őt a puszta anyagvilágon túl. A rég elhunyt férj megjelenése önvizsgálatra készteti a lányát túlféltő, zsémbes asszonyt, s egyúttal humorosan világítja meg hit és babona határvidékét. Sajátos metafizikai közösséget igyekszik megmutatni Pasang Dawa Sherpa filmje, a Dream is: a halott rokon mintha egy álmon keresztül üzenne az ittmaradottnak, aki egy (minket is meditatív állapotba ringató) távol-keleti rituálé segítségével próbál kapcsolatot létesíteni vele. Pápai Pici filmje, a látványos kiállítású Varjúháj egy közelgő családi tragédia árnyait igyekszik megszelídíteni gyerek főhőse számára, s ehhez a népmesék világát hívja segítségül. A gyászolni készülő apa némi vonakodás után végül belemegy a játékba, s a nyitott befejezés szerint együttes erővel szublimálják közös fájdalmukat. A szintén neves magyar színészeket felvonultató A túszejtő (Balogh Zsolt) egy keserédes közép-európai történetet mesél el a háryjánosi nagyotmondás és a kiábrándító valóság – kissé talán túlírt – ütköztetésével.

Varjúháj

De mitévők legyünk akkor, amikor épp a kommunikáció hiánya döbbent rá minket egymásra utaltságunkra? Vidovics Ádám Hegek című rövidfilmje egy szörnyű titkot rejtő családhoz közeledő tanár kálváriáján keresztül érzékelteti a párbeszédhiány romboló sötétjét, Papp Máté Nyugovó-ja pedig rutinszerűvé koptatott hétköznapi dialógusaink és tompa hallgatásaink miértjére kérdez rá. Mehrshad Ranjbar alkotása, a Talker gyönyörű filmballadába csomagolja egy idős pár elmúlással való szembenézését, szavak nélküli gondoskodását – az iráni elsőfilmes rendező megérdemelten kapta a rövidfilmes szekció I. díját. A némaság szintén fontos szervezőelve a Tannour-nak (Payam Ghanipour – kísérleti/animációs filmek, I. helyezett), amely bravúros vágással egy iráni pékműhely hajnali munkáján keresztül villantja fel az ország tragikus közelmúltját. A felbomló társadalom csupán homályosan érzékelhető háttér a Birad (Sachin Bhoiraje – a legjobb elsőfilmes alkotás díja) ösztönszerűen viselkedő kitaszítottjai mögött, akiket kilátástalan életük káros szenvedélybe, elfojtásba, értelmetlen hatalmaskodásba vagy állatias meghunyászkodásba hajszolja. A legjobb rövid dokumentumfilm díját ellenben egy olyan – számunkra minden bizonnyal egzotikus – közösség sallangmentes portréja kapta, amely évszázados kirekesztettsége ellenére csendes derűvel éli hétköznapjait: Bayram Küçük Our Only Home című alkotása az afrikai török népcsoport hányattatásait ismerteti meg nézőjével.

Talker

*

Közösségben lenni annyi, mint párbeszédben állni: odafigyelni egymásra, a világra és a világ-fölöttire. Egyre hiszterizálódó korunkban ritka erény ez, amit katartikus erővel mutat fel a Faludi Filmszemle idei mezőnye, rávilágítva arra, hogy hiába bármilyen véleménybuborék, lármázó közbeszéd, posztmodern magány vagy koronavírus, nem maradhatunk végleg lelki karanténban: egymásra vagyunk utalva.

(Megjelent: Új Ember, 2021. január)