kritika

A magyar filmgyártás két műfajra állt rá. Az egyik a művészfilmek, amelyeket egy-két tucat vagy pár száz ember néz meg, majd az alkotók különféle fesztiválokra utazgatnak vele. A másik a vígjátékok, ezekre már akár több százezren is beülnek, kár, hogy kb. 10-ből 1 filmen lehet nevetni, pedig a magyar humor eléggé kacagtató tud lenni. Az elmúlt években Kabay Barna belőtte az irányt, jöttek szépen sorban az egykori klasszikusok feldolgozásai (Hippolyt, Meseautó) és ugyebár ezek lettek volna a közönségfilmek. Legutóbbi műve, a Szuperbojz igazság szerint nem hogy vígjátéknak, de filmnek se nagyon nevezhető, és pár sorocskánál többet nem is érdemel, hogy írjanak róla. Egyszerűen egy végtelenül humortalan, életképtelen, szenvedős valamit sikerült összetákolni, amiben Bajor Imre végig be van állva és még azt is rosszul teszi, a többi színész pedig láthatóan nem erőlteti magát, mintha a szerződés aláírása után rájöttek volna, hogy ehhez mégsem kellett volna a nevüket adni. A kis Vukkal új értékelési rendszer született, azt hiszem a förtelmes animációs izé után csak egy tudta megközelíteni a szintet, az Álom.net után azonban a Szuperbojz is beállhat a sorba. Ha ez a közönségfilm, akkor inkább hagyják abba és csináljanak mást.

Az exploitation műfaj él ugyan, de ezzel együtt nem mondhatnám, hogy szépen virul is. Az efféle alkotások korszaka régen leáldozott, de még ma is akad néhány fanatikus rajongó, akik kedvéért össze lehet dobni néhány B kategóriás förmedvényt, ugyanis ez a szűk kör megnézi és az alacsony büdzsé miatt a beleölt dollárokat biztosan viszontlátják a készítők, bár elmondható, hogy a mostanság született hasonló művek többségét nem fogják emlegetni nem hogy évek, de még napok múlva sem. Quentin Tarantino és Robert Rodriguez nagy rajongói az exploitationnak, ezen belül is a grindhouse műfajnak, ráadásul országos cimborák. Egy szép nap azt sütötték ki, hogy tiszteletük és rajongásuk jeléül megcsinálják a Grindhouse produkciót, próbálkozásuk ugyan elnyerte azon nézők többségének az elismerését, akik beültek alkotásukra, de a jó kedvvel összehozott filmek csúnyán megbuktak. Ennek ellenére Rodriguez úgy határozott, hogy a filmhez készített egyik ál-előzetesből, amelyben az „ezerarcú” Danny Trejo ölte halomra az embereket.

2001-ben a CSX 8888 néven elhíresült esetben elszabadult egy hosszú vonatszerelvény, 47 vagont vontatott maga egy mozdony közel két órán keresztül, több, mint százzal robogott, míg végül két bátor vasutasnak sikerült megállítania. Az eset a Reality vagy más hasonló eseteket feldolgozó csatornára kívánkozna, azonban Tony Scott úgy vélte, hogy ebből egy 100 millió dolláros (eredetileg 107 millió volt) produkciót könnyedén össze lehet hozni. Szuperkémek és képregényhősök helyett ezúttal hétköznapi emberekre állnak a középpontban, akiket fűt a hivatástudat és annak ellenére is szeretnék megoldani a hatalmas problémát, hogy a pénzorientált főnökség szemében ők csak kirúgandó személyek.

Frank Barnes (Denzel Washington) veteránnak számít a szakmában, a vasúttársaság alkalmazottja 28 éves tapasztalattal rendelkezik, tudja, hogy milyen kanyarokat mekkora sebességgel lehet bevenni, ismeri a mellékvágányok tényleges hosszát, stb.. Will Gordon (Chris Pine) mondhatni még csak most kezdett, fenekén ott a tojáshéj és rögtön első munkanapján Barnes mellé osztják be és nem igazán csípi, hogy egy protekciós „kölyköt” kell pesztrálnia. Az öreg róka és az zöldfülűben két dolog a közös: családi problémákkal küszködnek és nem igazán szívlelik egymást. Azonban a veszélyes anyagokat szállító száguldó vonat szépen összerázza őket, együtt erednek az elszabadult szerelvény nyomába.

Az Universal nagyon fogták a fejüket, ugyanis ez az év nem kedvezett nekik, közel sem nevezhető jónak bevétel szempontjából, sok buktát szállított a stúdió, amelyek érzékenyen érintették a fejeseket. Mire befutott a Gru talán már le is mondtak arról, hogy hatalmas eredményeket érjenek el vele, a producerek a korrekt bevétel elérése reményében borulhattak térdre, alapjában az Universal stúdiótól nem igazán szokhatták meg az emberek, hogy animációs filmekkel gazdagítsák a mozik kínálatát. Fohászaik kegyesen meghallgatásra találtak, nem csak, hogy szépen termelt a produkció, hanem még szerették is az emberek.

A címszereplő, Gru folyamatosan azon munkálkodik, hogy valami gonosz tevékenységgel felhívja a figyelmet saját magára, célja, hogy ő legyen a bűnözők között a legnagyobb. Eleddig csak kevés figyelmet kiérdemlő lopásokat hajtott végre, ezen túlmenően kiötlött néhány gonosz találmányt is, mint pl. a fagyasztó sugár. Egy nap kiderül, hogy valaki nem kisebb cselekedetet hajtott végre, minthogy lenyúlta a Gízai nagy piramist, ezért Gru fejébe veszi, hogy kis minyon csapata segítségével meglovasítja a Holdat. Tervében nagy szerepet játszik három szeretetre vágyó árva is.

Robert Zemeckis motion-capture őrülete előtt még olyan kiváló szórakoztató filmeket készített, amelyekben elsősorban a történet volt a fontos, látszott rajtuk, hogy a profit valójában másodlagos volt, a cél a szórakoztatni akarás. Ezen alkotásokban a látvány és az effektek is csak a történetet szolgálták, nem úgy, mint manapság, ahol elsősorban az effektekkel próbálják eladni a filmeket, a rendező és a szereplők helyett inkább a számítógépes mágusok nevét kellene kiírni a film elején. A Kapcsolat sci-fiben is inkább a szereplőkre, illetve a történésekre összpontosítanak, illetve arra koncentrálnak, hogy a címet többféleképpen értelmezzük.

Ellie Arroway (Jodie Foster) már gyerekkorában is azon fáradozott, hogy otthoni rádiója segítségével minél messzebb lévő emberekkel tudjon beszélgetni. Hobbija a szenvedélye, hatalmas megszállottjává válik a rádiózásnak, igazi nagy koponya, David Drumlin (Tom Skerrit) kollégája meg is mondja neki, hogy ha nem publikál, nem mutat fel semmi jelentős dolgot, akkor bizony elég hamar ki fogja közösíteni a tudós társadalom és senki nem fog vele szóba állni. Ám Ellie nem hallgat a bölcsnek szánt tanácsra, befektetőket keres, hogy űrteleszkópok körül dolgozhasson, továbbra is hajtja a vágy, hogy idegen lényekkel vegye fel a kapcsolatot. Majd egy nap üzenetet fognak a világűrből.

Todd Phillips (ismét?) visszakanyarodott első filmjéhez, a Cool túrához. Egy bizonyos helyről kell x időn belül eljutni a célállomásig, az út alatt a főszereplők sok problémával szembesülnek, nem telik eseménytelenül a játékidő eleje és vége közti szakasz és a karakterek többször összezörrenek a kilométerek alatt.

Peter Highman (Robert Downey Jr.) kissé feszült, merev, tőmondatokban kommunikáló férfi, aki mindenképpen szeretne ott lenne fia születésénél. Ethan Tremblay/Chase (Zach Galifianakis) ezzel szemben folyamatosan dumáló, lazább figura, akinek leghőbb vágya, hogy színész legyen, ezért tart Hollywoodba. A két férfi útja keresztezi egymást, ami miatt mindkettejüket kitiltják a repülőgépekről. Highman kétségbeesésében elfogadja Trembley ajánlatát, hogy az általa kölcsönzött kocsival tegyék meg a több száz mérföldet, ami nem telik el olyan simán, ahogy várták volna. Egyrészt pár dollárból kell gazdálkodniuk, másrészt többször is kénytelen gépjárművet cserélni.