7

Pancser police (The Other Guys)

 

A haver zsaru filmes korszaknak már régen leáldozott, talán a Halálos fegyver negyedik részével zárult le a korszak (esetleg más alkotással), de a lényeg, hogy manapság egy jó buddy cop movie olyan ritka, mint a fehér Zorró. A Bad Boys még úgy ahogy tartotta a lelket a műfajban, ám ennek folytatására még sokat kell várni, illetve mindenképpen említésre méltó a Vaskabátok (Hot Fuzz) kacagtató paródia is. Legutóbb Kevin Smith próbálkozott, a 80-as 90-es évek hasonló alkotásai előtt akart tisztelegni, de sajnálatos módon nem sikerült a dolog. Ezúttal Will Ferrell és Mark Wahlberg duóján volt a sor, a rossz hír az, hogy ők sem tudták új életet lehelni a műfajba, a jó pedig, hogy nem fogható rá, hogy elbuktak.

1

Röviden: Nikita (1990)

Luc Besson régen nem adta a nevét mindenféle középszerű akciófilmhez, nem ontotta magából az átlagos forgatókönyveket. Először klasszikusokat alkotott, csak miután már letett az asztalra vagy fél tucat emlékezetes alkotást csak ezután dőlt hátra és úgy döntött, hogy jöhet a várva várt lazulás. A francia filmes arról nem mondott le, hogy olyan női karaktereket írjon, akik nem nyavalyognak azon, ha letörik a körmük. Nikita egy csapattal betör egy patikába, azaz a lány gyakorlatilag képtelen bármire is, a napi adagját akarja, csak így tud élni. A jól induló rablást a gyorsan befutó rendőri erők fékezik meg, a félig kábult lány is lepuffant egy bátor zsarut. Úgy tűnik számára is véget ért a bódultságban töltött élete, a bíróság ítélete alapján a napjai meg vannak számlálva, ám egy ajánlattal állnak elé: vagy a kormány egyik nagyon titkos ügynöke lesz vagy mire kettőt pislog a koporsóban végzi. Nikita kiképzése megkezdődik, hamarosan nehéz feladatok elé állítják. Anne Parillaud tökéletes választásnak bizonyult a főszerepre, az elején még kábultan néz ki a fejéből, később a kiképzése alatt vadócként viselkedik, úgy tűnik nem lehet megszelídíteni, majd a sikeres vizsga után a való életben való visszatérésekor szerelmes tekintettel néz barátjára. A jellemfejlődése kézzel fogható, arcán rengeteg érzelem suhan keresztül, minden pillanatban remekül megállja a helyét. Tchéky Kairo formálja meg az összekötő tisztjét, ha úgy tetszik a mentorát, ő nem a szavak embere, inkább keveset beszél és akkor sem hangosan. Besson ügyesen vezeti végig az egész filmet, le a kalappal előtte, minden a helyén van, az akciótól kezdve a drámáig és a főhősnőnek is lehet szurkolni. 90 %-ot megérdemel a produkció, kár, hogy a Maggie Q főszereplésével készült sorozat ehhez képest túlságosan is gyenge.

1990-nikita

4

StreetDance

 

„Azok a régi szép idők.” – szokták mondani egyesek miközben réveteg tekintettel bámulnak maguk elé és fejükben néhány évtizeddel ezelőtti élmények idéződnek fel. Mikor volt már, hogy John Travolta riszálta a táncparkett közepén? Az sem mostanában volt ahogy Patrick Swayze és Jennifer Gray ellejtették a piszkos táncot. Akkoriban még teljesen más muzsikára ropták a népek, manapság már a csapból is a rap és a hip-hop folyik, elterjedt a freestyle, az MTV nézőközönsége pedig szép számban képviselteti magát az olyan zenés-táncos produkciókon, ahol ilyesmiket láthat és hallhat. Hogy mi lesz a divat 20 év múlva? Annak talán csak Nostredamus a megmondhatója, csak meg kell találni, majd megfejteni az idevonatkozó rejtélyes jóslatait, de most még senki nem sejti, hogy milyen stílus fog hódítani.. Egy biztos, Bill Medley és Jennifer Warnes duettje vagy a Bee Gees szerzeménye akkor is gyakran fel  fog csendülni a rádiókban (és ezzel nem kisebbíteni akarom mai együttesek vagy rapperek érdemeit).

7

A 13. harcos (The 13th Warrior, 1999)

Vikinges filmekre valahogy nem vevő a jónép, Hollywood ugyanakkor időről-időre elhozza őket a vásznakra, ám egyedül csak a DreamWorks animációs filmje (Így neveld a sárkányodat) tudott tömegeket vonzani a mozikba. John McTiernan a 90-es években tapasztalhatta meg, hogy a közönséget gyakorlatilag totálisan hidegen hagyja a viking sztori, ugyanakkor a produkció körül kialakult némi probléma is. A 85 millió dollárra tervezett költségvetést átlépték, mire leforgatták a filmet a költségek meghaladták a 110 millió dollárt, ám a tesztközönségnek nagyon nem tetszett a produkció, ezért néhány jelenetet újra felvettek, McTiernan kezéből Michael Crichton,  vette ki a gyeplőt (ő írta a regényt, ami alapján készült a film), mire bemutatható állapotba hozták a 13. harcost addigra 160 millió dollárt tapsoltak el a készítők. Ezután joggal hihetné az ember, hogy az izzadságszagú erőlködés után egy unalmas katyvaszt hoztak össze, ám meglepően jó lett a végeredmény.

47

Hibrid (Splice, 2009)

Vincenzo Natali (Kocka, Cypher) filmjét meglehetősen nagy várakozás övezte. Szerintem ugyanannyira az alapötlet, mint a projektre megnyert színészek miatt. Mivel hozzánk meglehetősen későn hozták be (miután majd 2 évig a dobozban állt), már mindenfelől hallani lehet a film visszhangjait, amik enyhén szólva is vegyesek. A következőkben kicsit rendhagyó kritika következik, megpróbálok támpontokat adni arra vonatkozóan, hogy kinek érdemes megnéznie a Hibridet.

0

7X7 (Sette volte Sette, 1968)

1968-7x7

Egy rablás elkövetésekor nem csak arra kell ügyelni, hogy ne hagyj semmiféle nyomot a helyszínen, de nem árt, ha az eset elkövetésekor tudod is igazolni, hogy akkor hol voltál. Mi a legjobb, legkiválóbb alibi egy olyan ember számára, aki nem számít ismeretlennek a rendőrségen és mindig előveszik, ha a környéken rablás történik? A börtön. Ha éppen a sitten tengeti valaki a napjait, akkor ki fog gyanakodni rá? Maximum Sherlock két pipatömés közben vagy Columbo, miközben este leveti a gyűrött ballonkabátját.

Olvasd tovább

2

MacGruber

 

Az SNL MacGruber szkeccsfilmjei népes rajongótáborra tettek szert, Will Forte viccesen figurázta ki a régi idők egyik sorozathősét, MacGyvert. A készítők úgy érezték, ha már ennyire közkedveltté tették a figurát, akkor egy mozifilmre is jók lesznek, ráadásul hollywoodi mércével nézve aprópénzből kihozták az egészet és egy pár ismert nevet sikerült megnyerni a produkcióhoz.

10

A Kaptár: Túlvilág (Resident Evil: Afterlife) – 2 in 1 kritika

 

Népszerű számítógépes játékok vászonra adaptálását több úton is véghez lehet vinni, attól függ, hogy kinek a kezébe kerülnek a jogok. A sok évnyi tapasztalat azt mutatja, hogy az arany középút valahol Uwe Boll és a 100 millió dollár alatti költségvetés között található. Ugyanis Boll munkái képezik a legalját ezen látványosnak szánt termékeknek, legalábbis a nagy többség szerint, illetve az imdb-s átlaguk is erre utal, míg a nagyobb költségvetésű alkotások általában befuccsolnak (elég csak a Perzsia hercege és a Tomb Raider 2 bukására gondolni). Paul W. S. Anderson azon rendezők közé tartozik, aki kisebb büdzséből totál agyatlan produkciókat készít és már nagy tapasztalattal rendelkezik a számítógépes játékok alapján készült filmek terén A Mortal Kombat szépen termelte a milliókat, A Kaptár zombulást is ő hozta el először nekünk, ki hitte volna még az első rész bemutatásakor, hogy hamarosan a negyediket nézhetjük, ahogy Alice és újonnan szerzett baráti társasága megtizedeli a mocskos élőholtakat.

2

Vad vágyak (Wild Things, 1998)

 

Elég nagy a valószínűsége annak, ha éjfél körül unottan váltogatunk a tévécsatornák között ráakadunk egy erotikus thrillerre, amelyben ismeretlen szereplők néznek ki keményen magukból és egy-két bögyös hölgyemény is felbukkan néha. Ezen alkotások szórakoztatási faktora gyakorlatilag a nullával egyenlő, csak akkor tér magához a bambuló néző, mikor az egyik főszereplőnő ledobja a ruháit és megmutatja testét a főhősnek és a nézőknek egyaránt. Innentől kezdve azért szurkol mindenki (legalábbis a férfiak), hogy legyen már oly kedves a nő és tegyen ismét hasonlóképpen. Aztán jön a kötelező csavar a végén, ami legtöbbször nevetséges vagy olyan semmilyen. A Vad vágyak csak részben hasonlít ezekre a produkciókra, annyi fordulatot tartalmaz, ami már fél tucat filmre is elegendő lenne és itt is alig várjuk, hogy a felvonultatott nők közül valaki megváljon néhány percre gönceitől.

2

The Joneses

A reklámok körülvesznek minket, egész életünkben jelen vannak, egy nagyobb városban minden egyes méteren látható egy termék logója, minden lehetséges helyet kihasználnak, csak hogy valamit hírdessenek és a tévében egy filmet se nézhetünk végig úgy, hogy képünkbe ne tolnának egy 10 perces reklámblokkot. Még jó, ha átmegyünk a szomszédba legalább nem kerül szóba semmiféle hirdetés. Ámbár… miféle új telefont szereztek be éppen? És milyen csodás ez az új verda, ja és az a cipő a lábán… ilyesmit be kell nekünk is szerezni.

4

The Runaways

01-runaways

I love rock n’ roll – 1982-ben Joan Jett adta elő a szerzeményt, a szám hatalmas sikerré vált és még mai is előszeretettel szedik elő a különféle zenei csatorná. Jett karrierje nem ezen a ponton vette kezdetét, jó pár évvel azelőtt, a 70-es években vált ismertté bandájával, a Runaways-zel. A film 1975-ben veszi fel a fonalat, Jett (Kristen Stewart) már akkor is nyúzta a gitárját, le se tojta mit mond az oktatója és olyan bőrkabátban feszített, amelyekben a srácok szoktak. A lány leghőbb vágya, hogy összehozzon egy zenekart, pont kapóra jön számára Kim Fowley producer (Michael Shannon), akit leginkább csak az dob fel, hogy egy olyan csajcsapat útját egyengetheti, akik rock n’rollt játszanak. A tagok hozzálátnak a gyakorláshoz, beleadnak mindent, előbb lebujokban, lepukkant kocsmákban tűnnek fel, később a hírnév is rájuk lel, ám hamarosan kiéleződnek köztük az ellentétek.