8

A bolygó neve: Halál (Aliens)

A bolygó neve: Halál (Aliens) rendezői változatát műsorra tűzte a Corvin mozi, ennek apropóján teszem közzé újra irományom, amely 2009. 12. 16-án került ki a blogra.

aliens

Ridley Scott mozis karrierje kezdetén szinte rögtön egy klasszikust hozott össze, a Nyolcadik utas: a Halál mindenhol nagy sikernek örvendett, a folytatáshoz mégsem kezdtek hozzá évekig, pedig gyakorlatilag tálcán kínálta magát a lehetőség, ugyanis a bolygón még rengeteg tojás várakozott szép nyugodtan arra, hogy egy élőlény arra tévedjen. 1983-ban vetődött fel annak a folytatás lehetősége, amikor James Cameron négy nap alatt megírt egy 45 oldalas vázlatot (Az első vázlatokban Ripley még beszélt volna a lányával is, aki leszidta volna az anyját, amiért magára hagyta őt. Ebben még az szerepelt, hogy az embereket az alienek egy szúrással bénítják meg, majd gubóba zárják őket, Ripley és Newt is egy ilyen gubóba került volna. Az elkapott emberekből többfajta lény született volna, voltak kisebbek és albínó figurák is), majd ezzel beállított a Fox stúdióhoz, ami az előző Alien film óta lecserélődött, a fejesek úgy érezték, hogy az első rész nem hozott annyi profitot (11 millióból készült és 105 milliót termelt világszerte a mozikban), hogy megérje megcsinálni a második felvonást. Olvasd tovább

1

Retro forgatási képek: Rémálom az Elm utcában

Wes Craven jó néhány klasszikus letett az asztalra, de talán mind közül a Rémálom az Elm utcában volt. A rendező Az utolsó ház balra, Sziklák szeme és a Mocsárlénnyel alapozta meg hírnevét. A forgatókönyvet 1981-ben írta, amelyet a legtöbb stúdió elutasított. Érdekes, de eleinte csak a Disney mutatott némi érdeklődést a történet iránt, de persze ők is csak úgy mentek volna bele, ha olyan film születik, amire tinik is beülhetnek. A Paramount is gondolkodott rajta, azonban ekkor már fejlesztés alatt állt Az álomküzdők és inkább nemet mondtak. Végül a New Line-nál talált otthonra a horror, ami ekkoriban inkább csak forgalmazott, mint finanszírozott filmeket.  Alább jó néhány képet láthattok a forgatásról.

remalomazelmtutcabanforgatas1remalomazelmtutcabanforgatas2 Olvasd tovább

10

Feketén-fehéren

A Lumiere-fivéreket gondolom senkinek nem kell bemutatni. Egy csapásra megváltoztatták a világ menetét. Nézzétek meg az alábbi kis szösszenetet 1895-ből.

A fekete-fehér filmek egészen más hangulatúak, mint színes társaik, a némafilmek pedig csak fokozzák ezt a különlegességet. Higgyétek el, néha egy némafilm sokkal beszédesebb mint egy hangos. Az alábbi összeállításban a legkedvesebb fekete-fehér filmjeimet állítottam össze (kivételesen rangsorban). Sajnos túl sok van, amelyeket még nem sikerült megnéznem, de szerencsére a youtube a barátunk. 🙂 Kis segítség hogy könnyebben emlékezzetek régi filmekre és tudjatok játszani.

 

Olvasd tovább

7

A 13. harcos (The 13th Warrior, 1999)

Vikinges filmekre valahogy nem vevő a jónép, Hollywood ugyanakkor időről-időre elhozza őket a vásznakra, ám egyedül csak a DreamWorks animációs filmje (Így neveld a sárkányodat) tudott tömegeket vonzani a mozikba. John McTiernan a 90-es években tapasztalhatta meg, hogy a közönséget gyakorlatilag totálisan hidegen hagyja a viking sztori, ugyanakkor a produkció körül kialakult némi probléma is. A 85 millió dollárra tervezett költségvetést átlépték, mire leforgatták a filmet a költségek meghaladták a 110 millió dollárt, ám a tesztközönségnek nagyon nem tetszett a produkció, ezért néhány jelenetet újra felvettek, McTiernan kezéből Michael Crichton,  vette ki a gyeplőt (ő írta a regényt, ami alapján készült a film), mire bemutatható állapotba hozták a 13. harcost addigra 160 millió dollárt tapsoltak el a készítők. Ezután joggal hihetné az ember, hogy az izzadságszagú erőlködés után egy unalmas katyvaszt hoztak össze, ám meglepően jó lett a végeredmény.

5

Missing in Action: Jan De Bont

Régen nem volt már Missing in Action, most összehoztam egyet. Ebben a szekcióban azokról volt szó, aki egy ideje már nem csináltak semmit.

Jan De Bont egy holland katolikus családba született, az Amsterdam Film Academy-n tanult, majd Adriaan Ditvoorst avant garde rendező mellett kezdett dolgozni operatőrként. Először a Ik kom wat later naar Madra rövidfilmen munkálkodott, ezt követően több produkcióba szerződtették le, ahol szintén operatőrként volt jelen, illetve sok esetben a film fényképezését is rábízták. Hírnevet a Turkish Delighttal szerzett magának, az alkotást Paul Verhoeven rendezte és Rutger Hauer játszotta a főszerepre Monique van de Vennel. Az 1980-as évek elején Hollywoodba próbált betörni, 1985-ben a Hűs és vér kalandfilmnél ismét Verhoeven irányítása alatt tevékenykedett, ezek után is leginkább az akció és thriller műfajában mozgott. Kétszer is dolgozott John McTiernannal, A vadászat a Vörös Októberre (The Hunt for Red October) tengeralattjárós filmen és a Die Hard – Drágán add az életeden. Többször is vállalt olyan felkéréseket, ahol Michael Douglas formálta meg a főhőst, a Felhők közül a nap (Shining Through), a Nílus gyöngye (The Jewel of the Nile), az Elemi ösztön (Basic Instinct) és a Fekete eső (Black Rain) művekből vette ki a részét. Utoljára 1992-ben ténykedett operatőrként, ebben az évben a Halálos fegyver (Lethal Weapon) harmadik részén és a Mesék a kriptából egy epizódján ügyködött.

Olvasd tovább