4

Röviden: Hours

hoursNem szeretném firtatni Paul Walker színészi képességeit, a lényeg, hogy egy bizonyos közegben elég jól helytáll, van ahol nem kell több annál, hogy borostásan mered előre kék szemeivel. Azonban ő nem az az ember, akire bátran rá lehetne bízni egy olyan filmet, ahol drámai helyzeteket uralni tudja. A Hoursban újszülött lánya csak inkubátor segítségével maradhat életben, azonban pont ebben a nehéz helyzetben csap le a városra a Katrina hurrikán. A kórházat evakuálják, csakhogy a csecsemőt nem lehet csak úgy felkapni és átrohanni vele egy másik helyre, így a megözvegyült férj, újdonsült apa úgy dönt, hogy marad és megtesz minden tőle telhetőt, hogy lánya életben maradjon Walker aggódik, kicsit rohangál, figyel, hogy folyamatosan működjön az aggregátor. Mindezzel csak az a baj, hogy rendkívül unalmas, más részről emberünk nem bír el a szereppel. Ha a tomboló vihar közepette szörnyek toppannának be az épületbe és azokkal kellene viaskodnia vagy éppen a kórház alagsorából előcsoszogó zombikkal küzdene más lenne a helyzet, de ezt a filmet egyedül (a játékidő jelentős részében ő és az inkubátor látható) nem bírja el. Eric Heisserer, A dolog és a Végső állomás 5 írójának rendezői debütálásáról van szó, eddig abszolút más műfajban utazott, teljesen érthetetlen, hogy miért érezte úgy, hogy a Hoursból izgalmas produkciót tud készíteni. Egy más direktorral és más színésszel valószínűleg díjgyanús dráma születhetett volna, így viszont csak ásítozásra futja. Olvasd tovább

3

Röviden: Pokoli egyezség, Csontváros, Penthouse North

pokoliegyezsegAzt hiszem, hogy a western-akciófilm angol címe egyben Mickey Rourke-hoz is köthető, egyértelműen tanúbizonyságot adott róla, hogy magasról tesz arra, hogy minőségi produkciót vállaljon be, nyugodtan lehetne egy sírkövet állítani karrierjének, amely afféle „könyvjelző” is lehetne, hogy 2013-ban mihez adta a nevét. A színész magát a Pokol Urát játssza, akinek kedvenc területe a vadnyugat, hisz az tömve van mindenféle zsivánnyal és gyakran érkezik onnan kínozhatnivaló anyag. Danny Trejo egy törvényenkívüli bagázs tagja, van itt vonatrabló, gyújtogató, kalandor, szélhámos és marhatolvaj is. Szóval elég változatos a csapat és egyiküktől sem áll távol a gyilkolászás. Trejonak némi vitája támad az egyikükkel, így gyorsan a túlvilágra kerül, ahol Luciferrel egyezséget köt: 24 órát kap, hogy levadássza egykori társait. Egy nap, nem több és mindegyikkel neki kell végeznie. Roel Reiné rendező képes nézhetetlen filmet is készíteni, de ha épp elkapja a ritmust, akkor tud egészen korrekt munkát is végezni a B kategórián belül. Ezúttal összeszedte magát, de mondhatnám úgy is, hogy másolja a nagyokat. Beállításaival, jeleneteivel próbálja a nagyobb költségvetésű filmeket utánozni és nem bukik el igyekezetében. Senki ne várjon csodát, a Pokoli egyezség nem egy kiemelkedő darab, de legalább korrekt módon összerakott bosszúmozi és Dina Meyernek is jól áll a vadnyugati gúnya. Olvasd tovább

3

Röviden: Q – Érzékek birodalma (2011)

erzekek

Mi is volt ez? Női zuhanyzóval indítunk, ahol konkrétan nem mutatnak mást, csak hölgyeket középtájon. Jönnek-mennek, mindeközben fickókról társalognak. A fürdőbe olykor vissza-visszatérünk, de a téma mindig ugyanaz, se füle, se farka. Történet? A hivatalos leírás szerint a rendező társadalmi sztereotípiákon keresztül őszinte és kendőzetlen filmet készített az erotikus vágyakról. Őszinte? Talán, de akkor a pornót is annak tekinthetjük, hisz ott is mindenki őszintén egyetlen dolgot akar, több pózban. A kendőzetlent bizonyára arra értik, hogy a legtöbb szereplő a játékidő során meztelenül mutatkozik, tehát lehet, hogy füle nincs a sztorinak, de farka annál több. Drámáról nem igazán beszélhetünk, hiszen nem tűnik annak, sőt, igazság szerint még igazság szerint nem igazán látszik, hogy lenne összefüggő cselekmény. Némi dialógus után jöhet a szex, de van itt szép, hosszú maszturbáció, több ujjazás, nyalás, leszbi jelenet és még sorolhatnánk. Erotikus filmnek nehezen lehetne nevezni, inkább a szoftpornó kategóriát súrolja, de az biztos, hogy a művészfilm. Lehetne bele-vagy megmagyarázni, ha lehetne mit, de nincs. Konkrétan mit akart mondani a rendező? A szerelemről, testiségről vagy a vágyakról akart értekezni? A Q inkább az a produkció, ahol a direktor hatalmas mosollyal a farkával kezében olvassa végig a véleményeket, ahogy megpróbálják megfejteni mondanivalóját. Nekem csak egy dolog jár a fejemben: Ki ülhetett a székben előttem?

Olvasd tovább

1

Röviden: A búcsúkoncert (The Late Quartet)

bucsukoncert

A techno- és popszámok forgatagában el is feledkezhetünk a régi nagy klasszikusokról, pedig talán nem ártana, ha olykor elővennénk Mozartot vagy Schubertet, hiszen akár ez is oldhatja a mindennapok feszültségét és relaxálni is lehet rá. Sajnos a filmiparban kevesen gondolnak arra, hogy a régi ódákra és zenékre lehetne filmet építeni. Yaron Zilberman elsőfilmes létére kiváló szereplőgárdát tudott összeverbuválni és Philip Seymour Hoffman vagy éppen Christopher Walken színészi játékát bármikor boldogan megnézzük és ha e mellett még Beethovent is játszanak nagy baj nem lehet. A történet egy 25 éve együtt zenélő kvartettre fókuszál, negyed évszázad alatt rengeteg csodás koncertet adtak elő a színpadon és nem is gondolnak arra, hogy nyugdíjazzák magukat. Ám Peternél (Walken) Parkinson-kórt diagnosztizálnak, ráadásul éppen Beethoven Vonósnégyese No. 14, opus 131 darabjára készül az összeszokott csapattal. A következő koncertje lenne egyben az utolsó is, szép búcsúzást akar. Ám az igazi gond akkor kezdődik, amikor a többieknek bevallja betegségét. Az együtt érző szavak elhangzása után a tagokból előtörnek eddig magukba fojtott gondolataik, problémáik, bajaik. A bejelentés hatására az eddigi remek összhang a múlté lesz, nem csak a négyesbeli szerepükkel és a csapat sorsával kapcsolatban emelik fel szavukat, de gyakorlatilag életük úgy alakul, hogy magánéletükben hozott döntéseikkel is kivívják a másik ellenszenvét, egyet nem értését. Nem csak a klasszikus zenéről esik szó ebben a filmben, inkább a karakterek közötti konfliktusokról, dilemmákról, eddig visszatartott, de végre kimondott sérelmekről, a feltárulkozó új kihívásokról és azoknak kezeléséről. Walken csendesen és bánatosan készül a nagy búcsúra, az elhangolódásról filozofál. De Hoffman,Catherine Keener, Mark Ivanir kiválóan, remekül oldja meg feladatát, egyetlen mozdulattal, rezdüléssel többet képesek mondani, mint más hosszú mondatokkal. Miattuk érdemes megtekinteni a filmet, amely sokkal erősebb is lehetett volna, ha más készíti. Zilberman gyakorlatilag kezet csókolhat színészeinek.

5

Röviden: Üdv a mocsokban (Welcome to the Punch)

welcometothepunchNégy öltönyös, gázálarcos férfi nagy, pénzzel teli táskákkal hagy el (neoncsövekkel kivilágított) épületet az éj folyamán, majd motorra pattanva előre megtervezett útvonalon haladva sietnek céljuk felé. A csapat vezérét, az elvekkel rendelkező és a fegyvert csak végső esetben használó Sternwoodra (Mark Strong) régóta fáj a foga a forrófejű Maxnek (James MacAvoy). A mogorva nyomozó és a profi bűnöző útja pár pillanat erejéig keresztezi egymást, majd Sternwoodnak nyoma vész. Évek telnek el, Max magában megpróbál túllépni azon, hogy egykori nemezise kámforrá vált. Ám újabb lehetőség nyílik a férfi kézre kerítésére, amikor a rafinált rabló fiára sebesülten lelnek rá egy reptérre. Nyilván, hogy az apu megpróbál kapcsolatba lépni bajba került gyermekével. Eran Creevy reklámfilmes és a Shifty rendezője elárulta, hogy nagy rajongója a hong kongi akció-krimiknek és feltett szándéka, hogy az Üdv a mocsokban (mi ez a cím?) művével tiszteleg ezen alkotások előtt, de legfőképpen az Infernal Affairs előtt. Éppen ezért mit is várunk ettől a filmtől? Stílusos, csavaros akciót, jó történettel és remek szereplőkkel. Azt gondolnánk, hogy az egész a zsaru és egykori ellenfele közötti macska-egér játékra fókuszálnak a készítők, de ennél többről van szó. Bár ez a „több” sajnos kiszámítható, de Max és Sternwood nyomozása van annyira jó, welcometothepunch2hogy lekösse a nézőt. MacAvoy Gerard Butler fogadott gyermekének tűnhet szakállasan és kőkemény tekintetével, Strong pedig kisujjából kirázza karakterét és talán mert ezredjére hozza a rossz fiút, mégis ezúttal hozzá tudja tenni azt a bizonyos pluszt. Andrea Riseborough-nak felettébb jól áll az erős, határozott nyomozócsaj szerepre, szomorú, hogy nincs többet jelen (bár megemlíteném, hogy Hayley Atwell sokkal jobb volt A törvény erejében). Creevy kék szűrőket pakoltatott fel a kamerára operatőrével, ami különös hangulatot kölcsönöz a leginkább éjjel, kihalt utcákon játszódó sztorinak. 70 %-ot megérdemel.

0

Röviden: Naked Soldier

nakedsoldierA Naked… franchise 1992-ben indult útnak, a Meztelen gyilkos harcművész-akciófilm után 10 évvel érkezett következő rész, a Meztelen fegyver (Naked Weapon), majd tavaly elkészült a harmadik felvonás, a Naked Soldier (itthon bizonyára a Meztelen Harcos lesz a címe). A hong kongi harcművészlegenda, Sammo Hung játssza az egyik főszerepet, az általa megformált Lung nyomozó lefülel egy hatalmas drogszállítmány, aminek a gazdája nem túlzottan örül és megöleti a derék fickó egész családját, a feladattal megbízott Madame Rose csak a gyermekét kíméli meg, akin agymosást hajt végre és sajátjaként neveli fel. Eltelik 15 év, Rose még mindig aktív, a kiképzett, szexi és halálos „alkalmazottait” (Jennifer Tse, Ankie Beilke, Lena Lin) nagyobb hatalommal bíró gengszterek ellen küldi, de feltűnik a színen Lung is. A történet és a két bunyó közötti cselekmény nagyjából egy A4-es oldalt tölthetett meg, a sztorival nem bíbelődtek sokat, felettébb egyszerű. Nagyjából egy rövid beszélgetés után belendülnek a látványos és kreatív akciók, amelyek után engedélyeznek a néző számára némi lélegzetvételnyi szünetet, majd ismét elindul egy újabb összecsapás. A Naked Soldier másfél óra tömény harcművészetet ígér, se többet, se kevesebbet. A sztori gyengeségét a remek harcokkal ellenpontozzák, változatos helyszíneken más-más küzdőstílust mutatnak be. Akad itt medencében zajló csetapaté, ringben zajló bunyó és éles, vág fegyver elleni pusztakezes küzdelem. Látható, hogy a készítők nem ragadtak le egyetlen harcstílusnál, a szereplők tudásuk legjavát nyújtják és még az is elhihető, hogy egyes helyeken 50 kilós csajok fektetnek ki kemény fickókat. 65 %-ot adnék rá.

Olvasd tovább

2

Röviden

Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát!

asterixÉdesapám nyomta kezembe először az Alfát, ami a sok érdekes és fantasztikus cikk mellett tartalmazott még egy igen fontos olvasni-és látnivalót: az Asterix és Obelix képregényt. A kistermetű, de annál bátrabb, eszes Asterix és a sült vadkant tucatszámra magába tömő hájas, talán csöppet együgyű, de jószívű barátja történetei remek szórakozásnak számítottak. A filmverziók úgy ímmel-ámmal még tűrhetőek is voltak, leginkább a második, amely Speier Dávid rímekbe szedett szövegeinek hála valóban élménydús művet láthattunk. A negyedikre Asterix szerepét Edouard Baer vette át, amivel csak a gond, hogy a készítők elfeledkeztek róla, hogy a gall nem egy 1,7 m-es ürge. A képregényekben a magasságbeli különbség, a töpszli és a nagy dagadt két fő karakter ránézésre is megadta az alaphangulatot, de a majdhogynem daliás Asterix itt abszolút nem illik a képbe, pláne, hogy egyes szereplőknél még magasabb is. Hőseink Britanniába igyekeznek egy hordónyi varázsfőzettel, hogy kihúzzák a bajból a helyieket. A britek furcsa beszéde, illetve néhány képregényes megoldás mosolyra fakaszthat, de vaskos csalódás lett a negyedik rész.

A kígyó

akigyoKét órás franchia thriller, amihez Luc Bessonnak nincs köze. Még az is előfordulhat, hogy egy átlagon felüli filmet fogunk látni – gondolhatnánk az elején és a végén rábólinthatunk, hogy helyesen éreztük. Vincent (Yvan Attal) válófélben van, éppen azért küzd, hogy gyerekei nála maradhassanak. A gondokat tetézi, hogy felbukkan a színen egykori osztálytársa, aki Sofia segítségével galád módon „csúnya” képeket készít az emberekről, amivel jókora összeget lehet lehúzni róluk. Kinézi magának a pénzesebb áldozatokat, szorosan körbefonja és nem ereszti őket, nem enged a szorításból – mint egy igazi kígyó. Sajnos Vincent is a hálójába kerül, idővel pedig rájön, hogy az a legkisebb gondja, hogy a róla készült képeket eltüntesse. Egyre mélyebbre kerül a kulimászba és akárhogy erőlködik nem képes kimászni belőle. De ha feladná gyorsan véget érne a film, ő azonban egyre dacosabban próbálja megoldani problémáit, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a hullámok összecsapnak a feje felett. Jó színészek, izgalmas történet Olvasd tovább

6

Röviden: Lenyűgöző teremtmények (Beautiful Creatures)

lenyugozoteremtmények

Tetszik vagy sem, az Alkonyat bizony hivatkozási alapot teremtett a filmbizniszben. A szerelmes vámpír és vérfarkas után jöhetnek a különféle teremtményekkel és természetfeletti lényekkel megpakolt romantikus tinifilmek. Ki gondolta volna, hogy a zombik is szerelembe tudnak esni? Mi jöhet még? Egy csontváz beleszeret egy emberbe vagy esetleg valamiféle piramisból kilépdel Tutanhamon rokonának múmiája és belesvén a közeli gimi ablakán gyorsan megdobban benne valami egy 17-18 éves csaj iránt? Megeshet, de egyelőre még csak a boszorkányoknál tartunk, illetve egy olyan kisvárosban járunk, ahol az ég világon semmi izgalmas nem történik.

A történet kezdetén Ethan Wate (Alden Ehrenreich) gyorsan elregéli a tudnivalókat a környékről, illetve azt is megosztja velünk, hogy gyakran álmodik ugyanarról a lányról, aki iránt érez is valamit. Szerencsére itt szó sincs arról, hogy a Ruby Sparks mintájára írni (vagy esetleg) rajzolni kezd és életre kel az álomnő. Ethan új osztálytársat kap, őt később hazafuvarozhatja, közben elszórhatja az idétlen poénjait, a fiatal boszi (merthogy az, ilyen családba született) meg forgatja szemeit és mogorván vissza-visszaszól. Pár perccel később pedig gyakorlatilag egymás karjaiban pislognak nagy boldogan egymásra. Gyorsan össze kellett őket hozni, hogy a későbbiekben inkább a további bonyodalmakra (mert itt ilyen is van) koncentrálhassanak és hogy összehordjanak sületlenségnek hallatszó szövegeket. Talán jobban jártunk volna, ha összecsapják és 70-80 perc múlva mindenki boldogan szédeleghet ki a mozi ajtaján, de sajnos nem, el kell húzni két órásra a játékidőt.

Jeremy Irons és Emma Thompson mintha tényleg elhitte volna, hogy egy igen fontos filmben vállaltak szerepet, legalábbis nem unottan tették a dolgukat, jelenlétük legalább valamelyest feldobja a produkciót. Akad egy-két jobban sikerült poénos beszólás és még a vacsora családi találkozót is szépen összehozták, de erősen érződik, hogy az alkotók úgy álltak hozzá, hogy bármit is tesznek le az asztalra, az kitermel pár száz millió dollárt. Tévedtek! Nem lennék meglepve, ha a film nézése közben többen úgy éreznék átok ül rajtuk, de megnyugtatok mindenkit a moziból kilépdelve hamarosan elmúlik. 30 %

4

Röviden: House At The End of The Street (2012)

0hesAz egyik legnépszerűbb indítás a horrorfilmeknél, hogy a különféle szerencsétlenség előtt álló főszereplőket egy teljesen új helyre költöztetik. Ezt tanítják a gyorstalpaló forgatókönyvíró iskolában vagy csak ez a legegyszerűbb módja, hogy elkezdjenek egy történetet? A következő baromi nagy klisé, hogy az új lakhelyen hamar kiderül, hogy a közelben valami rejtélyes és brutális gyilkosság, szörnyűséges eset történt. A House at the end of the Street dettó így indul, anya és lánya (a szebb napokat látott Elizabeth Shue és a szép jövő előtt álló Jennifer Lawrence) beköltözik új házikójukba, szomszédjukban pedig pár évvel ezelőtt gyilkosság történt, egy lány megölte a szüleit, majd nyoma veszett, senki sem tudja mi lehet vele. Csak a fiú élte túl az éjszakát, aki gyorsan össze is ismerkedik Lawrence-szel, megnyerő, sármos, folyamatosan borostás és szomorú szemekkel mered maga elé – szóval a szokásos, viszont a forgatókönyv és a sztori már nem az, erősen átlagon aluli. Miután rendesen lenyelették velünk a kliséket jöhetnek a fordulatok, de sajnos David Loucka író teljesen hülyének nézi a nézőt, azért nem mindent lehet letolni az éhes torkokon. Ideig óráig még valahogy ellenne a klisék és unalom környezetében, de egy bizonyos ponton („szegény árva fiút utáljuk és keménykedünk vele” jelenet) durván erőltetetté és izzadságszagúvá, a rettegni vagy csupán szórakozni vágyó néző idegessé válik. Loucka egyszerűen nem tudott egy valamire való értelmesebb szkriptet kiadni kezei közül, megkockáztatom, hogy eleve „only DVD” kiadásban gondolkodhattak (előtte limitált mozibemutatóval), de Lawrence hirtelen híressé vált. De legalább elmondhatja, hogy van a repertoárjában egy sikeres horror is.

Olvasd tovább

3

Röviden: The Sweeney (2012)

0swA Sweeney a londoni rendőrség osztaga, az ügyosztályt nem érdeklik az apró-cseprő ügyek, magasról tesznek a hétköznapi bűncselekményekre, így például azzal sem foglalkoznak, ha látnak valakit drogozni. Ők a legkeményebb ügyeket kapják, nagyvadra vadásznak, a szervezett bűnözés ellen veszik fel a harcot. Tehát lehet sejteni, hogy igazi fenegyerekekből és nőkből áll össze a csapat, akik a wécén a szabálykönyvvel törlik ki. Csupán annyiban különböznek a gengszterektől, hogy jelvényük van és a jó ügyet szolgálják. De ugyanolyan elszántak, mint azok a tagok, akiket el akarnak kapnak, hasonló mogorva, eltökélt és ádáz pofát vágnak. Azt is lehetne mondani, ha mosolyogni akarnának ahhoz vésőt kellene hozni. A mindenre elszánt rablók és gyilkosok teszik a dolgukat, a Sweeney tagjai sem az irodában rontják a levegőt. Éppen ezért gyakran fenyegetnek meg valakit, elcsattan néhány „pofon” és a fegyverek is könnyen előkerülnek a tokjukból vagy a csomagtartójukból. Szerencsére olyan színészek rohangálnak (Ray Winstone, Hayley Atwell és Ben Drew) és morognak, akiknek könnyedén elhisszük, hogy szétrúgják bárkinek a seggét. Nick Love B kategóriás-szintű akciófilmet tett le az asztalra, az elejétől a végéig érződik, hogy nem is próbálta máshogy elkészíteni. Így legalább megkapjuk a Szemtől szemben utcai lövöldözésének költséghatékonyabb másolatát. Ha valaki keménykedős, nem túl profi, de teljesen korrekt akciójelenetekkel megspékelt filmet akar nézni, a The Sweeney estére pont megfelel.

4

Röviden: A lehetetlen (The Impossible)

0impA lehetetlen spanyol film, mégsem merték megkockáztatni hogy az ország nemzetközileg is elismert és híres színészei közül válogassanak. Antonio Banderas és Paz Vega helyett nemzetközileg – és főleg Angliában/Amerikában – jobban eladható egy Ewan McGregor és Naomi Watts főszereplésével készült könnyfakasztó dráma. A történet szerint papa, mama és három gyermeke Thaiföldön töltenék el békésen a karácsonyt, ámde pont akkor söpör el mindent és mindenkit a váratlanul érkező cunami. A család tagjai különszakadnak egymástól, kétségbeesetten küzdenek a hömpölygő, veszélyes törmelékkel teli halálos szökőárral, majd kétségbeesetten próbálják megtalálni egymást. Ha túltesszük magunkat azon, hogy a természeti katasztrófában több tízezren vesztették (200.000 ember) életüket és Juan Antonio Bayona rendező nem is a helyiekkel, hanem az angol családdal foglalkozik akár még az is előfordulhat, hogy a végén a papírzsebkendőért nyúlsz a zsebedbe. A film egy részében az anya és és egyik gyermeke emberfeletti küzdelmét láthatjuk, ahogy a mocskos szökőárban véresen, egyre több sérüléssel küzdenek egymásért, a túlélésért. A szörnyű ár elvonultával nem marad más, csak a sokk, a rengeteg veszélyes sérülés és a remény, hogy a család együtt hagyhatja el az egykori vidám turistaparadicsomot. Watts, McGregor és Tom Holland alakítására nem lehet panasz, de talán jobb lenne, ha szomorú, elgyötört arckifejezésük mellé olykor olyan zene társul, ami már túlságosan is tolakodó, erőteljesen próbálja rávenni a nézőt, hogy most is morzsolj el egy könnycseppet. A Hadak útján ugorhat be, ahol túlzásba vitték a zenét és egy idő után kényelmetlenné vált hallgatni. E nélkül is akad jó pár szívszorító, érzelemdús pillanat, az elején látott „sodrú lendületű” tragédia és túlélésért vívott küzdelem után Bayona egészen ügyesen közvetíti a drámát úgy, hogy közben ne meneteljen bele a giccsbe (bár a vége erősen határeset).

1

Röviden: Börni, az eszelős temetős (Bernie, 2011)

0bernie1996 novemberében Bernie Tiede négyszer hátba lőtte Marjorie Nugent özvegyasszonyt, testét mélyhűtőbe tette és amíg tette ki nem derült a nő pénzét jótékony célokra fordította. Megtörtént eset, amit általában igyekeznek is a film elején közzétenni, ám Richard Linklater ennyivel nem rendezte le a dolog és afféle dokumentarista stílusban mesélte el a közkedvelt temetős történetét. Azaz maguk a szereplők – a színészek és a Carthage városka lakói a kamerába bámulva osztják meg gondolataikat az esetről. Nem is lenne probléma, ha nem lenne túlerőltetve, a rendező azonban rendesen megszórta alkotását ezekkel a bevágásokkal. A visszaemlékező falu lakosait játszó színészek ugyan jó munkát végeztek, sőt szöveg(elése)ik egy ideig szórakoztatóak is, de ami sok, az bizony sok, megakasztja a cselekményt és idővel unalmassá is válik. Habár vígjátékként hirdették és Jack Blackről is a harsány vicces alkotások ugranak be elsőre, a Börni, az eszelős temetős nem igazán sorolható be ebbe a kategóriába, még csak nem is nevezhető fekete komédiának, ha körül kellene írni, akkor a dráma-szatíra krimi lenne rá a legmegfelelőbb elnevezés. De persze itthon a cím hallatán másra fognak gondolni a filmre jegyet váltó érdeklődők többségre, ráadásul azért is félrevezető, mivel Börni egyáltalán nem eszelős. A címszereplő egy jóságos, végtelenül türelmes fickó, aki megpróbál mindenkinek a kedvére tenni, aktív szerepet vállal a városka közösségi életében és még akkor is a pártjára állnak, amikor kiderül, hogy mit tett a zsémbes özvegyasszonnyal. Black azonban hozza az elvártakat és még túl is szárnyalja azokat, Oscar-jelölést emlegetnek egyes helyeken, hozzátéve, hogy nem volt ilyen jó egy ideje. Gere után (Végzetes hazugságok ) Black is beleadott apait-anyait, meggyőzően és hitelesen játszik, ha ő nem lenne, talán össze is dőlne a produkció. Meg kell említeni Matthew McConaughey-t is, aki ugyan egy ideje csak mellékszerepekben láthattuk, de a Magic Mike és a Killer Joe után ismét remekelt. Csakis miattuk kap 60 %-ot a film.

imdb: 6,7
rottentomatoes 92 %

Amerikai bevétel: 9,2 millió dollár