kritika

Régóta szemezek ezzel a filmmel, még januárban láttam itt a Droidon először, és nemrég emlékeztetett rá Koimbra újra. Nem gyereknek való film, legalábbis az én 7 évesem nem látna a csúnyaság mögé, és nem tud angolul sem, a felirat sem játszik, még csak 13 betűt ismer, de ilyen gyorsan azt sem.

A történet 1976-ban kezdődik, egy 8 éves melbourne-i kislány, Mary Daisy Dinkle, mutatóujja és a véletlen segítségével a new york-i illetőségű, zsidó, 44 éves M.J.(Max Jerry) Horowitz-ot választja levelezőtársnak, aki  úgy meglepődik a levélen, hogy válaszol és ezzel elkezdődik egy életre szóló barátság…

Leveleiken keresztül megismerik egymás családi hátterét, félelmeiket, megosztják egymással az őket gyötrő kérdéseket, nyavalyáikat. A kislány szerencsétlen, magányos, van egy furcsa barna folt a homlokán, csúfolják az iskolában, fura szülei vannak, a férfi túlsúlyos, magányos, még mindig megvan a gyerekkori láthatatlan barátja, és –  mint valószínűleg minden new york-i – pszichológushoz jár, de ő okkal teszi…

Olvasd tovább →

A Becstelen brigantyk forgatókönyvéhez Quentin Tarantino már jó 10 éve hozzálátott, beszédtéma volt a rajongók körében és Hollywoodban is sokszor szóba jött a film. Az eltelt időszak alatt a szkript egyre csak dagadt, sokasodtak a teleírt oldalak, Tarantino pedig azt mondta, hogy ez lesz az ő Piszkos tizenkettő vagy Kémek a sasfészekben vagy Navarrone ágyúi filmje. A történet több változtatáson is átment, szóba jött Hollywood színészeinek a fele a főbb szerepekre, de csak nem tudta leírni a The End-et a Tarantino. Talán nem is készült volna el soha, ha tavaly Cannes-ban ki nem csúszik az író-rendező száján, hogy jövőre már ezzel a produkcióval érkezik ide. Itt lendültek be az események igazán.

Olvasd tovább →

A jövőben továbbfejlesztették a chatelést, már nem billentyűzet segítségével pötyögjük be mondanivalónkat más emberek számára, hanem kiválaszthatunk valakit a felkínált emberek közül és azt irányítva ehetünk, ihatunk és tapizhatjuk a másikat. De ez csak egy mellékág, a számítógépes játékok terén is hatalmas változás tapasztalható, a játékos hús-vér embert irányítva küzdheti végig magát a terepen, ha a pályán elhullik az a személy, akit átküldött a gyilkos golyózáporon, akkor ott bizony valódi vér folyik és nem pixel testrészek szakadnak le.

Olvasd tovább →

Van úgy, hogy az ember rajong valakiért és minden egyes mozdulatát, az összes rezdülését meredten figyeli. Az alábbi poszt azoknak a rajongóknak szól- és csak nekik, mert kívülálló nem hiszem hogy olyannyira értékelni tudná, mint a fanok- akik odáig és vissza vannak Miyaviért.

Olvasd tovább →

A Zombieland úgy tűnik, 2009 egyik közönségkedvence. Szép csendben jött és tarolt, pedig se nem túl vicces, se nem túl mély, sem pedig innovatív, az eredetiségnek pedig csírája sincs benne, tekintve, hogy ez is csak egy újabb Doom-klón. Megkockáztatom, hogy a karakterek is bénák és a forgatókönyv is egy hulladék. Valamiért mégis működik, méghozzá igencsak jól muzsikál.

Olvasd tovább →

Elanor is írt róla, itt olvashatjátok el.

Szerintem a Pandorum előzetese az idei év egyik legjobb trailere volt, ütős űrhorrort ígért első és sokadik ránézésre is. A szűk, sötét tereket és a szörnyek elől való menekülést ígérő produkciók első perceiből a néző le tudja szűrni, hogy ez vajon az ő filmje lesz vagy nagyon gyorsan keresni kell más időtöltést. Jelen esetben sincs ez másképpen, akit az első pár perc nem hatja meg, azt a későbbiek folyamán sem fogja lekötni.

Olvasd tovább →

1997-ben mutatták be a South Park első részét, amely egyedisége, poénjai és szókimondó stílusa miatt elég hamar nagy népszerűségre tett szert, a rajongótábora egyre csak nőtt és a szériával együtt Trey Parker és Matt Stone neve is ismertté vált. A duó fejéből pattant ki az Amerika kommandó: Világrendőrség akciófilm-paródia, melyben bábok a főszereplők.

Olvasd tovább →

Csajok, szilikon, ez lesz a Paradicsom!

Az elmúlt években divatba jöttek a zombis vígjátékok. Újabb és újabb produkciók készülnek ebben a témában. Van amelyik jobban sikerül és van amelyik nem. Ajánlott néznivaló a műfajon belül a Haláli hullák hajnala és a Náci zombik. Mindkettő remek szórakozás a maga módján. Ez a film viszont csak szimpla pénzkidobás volt a készítők részéről. Vannak jó pillanatai, de akkor is kevés.

Olvasd tovább →

Rian Johnson 2005-ben tette le névjegyét a filmek világában és bizony sokan fel is vették azt, hogy elolvassák ki ez a jóember. A film millió dollárba került Brick-kel megjárt néhány fesztivált, nyert kilenc díjat, a Sundance-en is kapott egyet. Többen nem tudták elképzelni, hogy miképp lehet a film noir elemeit vegyíteni a gimis vígjátékokkal, aztán ezen emberek nem győztek csodálkozni a látottak után. Johnson azonban nem szállt el magától, hanem kivárt és ismét egy kisebb költségvetésű (ami azért jóval nagyobb, mint a Brick esetében) produkcióra esett a választása, amiben már ismertebb neveket irányíthatott.

Olvasd tovább →