Oresama (2004)

Van úgy, hogy az ember rajong valakiért és minden egyes mozdulatát, az összes rezdülését meredten figyeli. Az alábbi poszt azoknak a rajongóknak szól- és csak nekik, mert kívülálló nem hiszem hogy olyannyira értékelni tudná, mint a fanok- akik odáig és vissza vannak Miyaviért.

Azért természetesen adok egy kis tájékoztatót, azoknak akik szeretnének képben lenni a japán visual kei szubkultúra világában. Miyavi nemrég- egészen pontosan október elsején- nálunk is fellépett, persze alig lehetett hallani róla, nem is értem miért, pedig nagy gitár virtuóz a srác, figyeljétek csak:

És akkor el is érkeztünk a poszt eredeti céljához,  Miyavi 66 perces önéletrajzi szösszenetéhez, melynek Oresama a címe. Nagyon nehéz róla írnom, mert iszonyú rövid és velős. A sztori annyi, hogy Miyavi saját magát játssza el és valami csoda folytán visszautazik húsz évet az időben, egészen pontosan 1984-be, és többet nem is árulhatok el, mert akkor szinte semmi meglepetés nem várná a fanokat.

Akik nem ismerik, ne nézzék meg, viszont fanoknak erősen ajánlott a megtekintése, egészen biztos vagyok benne, hogy visítani fognak Miyavi higanymozgásán, vagy az arcjátékán. Az alábbi videó nem hivatalos, de könnyed ízelítő a rajongóknak.