kritika

A filmről Koimbra és Armida is írt.

Adva van egy sikeres, szép, látszólag magabiztos producer egy vidéki TV csatornánál, Abby (Katherine Heigl), aki mindezek ellenére – vagy épp ezért – magányos. Macskájával él kettesben, egy este a nyüves macska cicus rálép a távirányítóra, elkapcsolja a tv-t egy műsorra, aminek a címe: The Ugly Truth, és Mike (Gerard Butler) monologizál arról, hogy a férfiak milyen egyszerűek, elmondása alapján semmi mást nem akarnak, csak egy hosszúlábú, szuperfeszes cicicicababát, aki minden kívánságukat teljesíti az ágyban. Abby úgy felháborodik (éppen túl van egy újabb sikertelen randin, ahol kioktatta a pincért és vizsgáztatta a randipartnert), hogy betelefonál a műsorba, hogy elmondja Mike-nak: igenis van olyan férfiember, aki csinos, fitt, romantikus és nem kizárólag a szex érdekli. Mike simán kiröhögi – főleg miután kihúzza csajból, hogy egyedülálló -, lecsúnyázza, és megszakítja a hívást. Másnap Abby főnöke a reggeli értekezleten közli, hogy a reggeli műsorba szerződteti Mike-ot, mert szükség van egy kis izgalomra a nézettségi mutatók javításához. Az első adásnál egymásra ugrasztja a műsorvezető házaspárt, Abby leállítaná, de a főnökének tetszik, Mike sikert arat a nézőknél is. Abby este macskahajkurászás közben meglátja szembeszomszédját egy szál törölközőben, amit egy gikszer folytán le is ránt róla fejjel lefelé lógva egy fáról, kiderül a srác orvos, szereti a macskákat, megadja a számát is, bármi esetre. Másnap Mike rákérdez, megvan-e már álmai hercege, mire Abby “majd én megmutatom” felhívja Colin-t(a dokit), hogy randira hívja. Mike kihallgatja a beszélgetést és mikor hallja, hogy a doki kibúvót keres, átveszi az irányítást. Megállapodnak, hogyha Abby mindent úgy csinál Colin-nal kapcsolatban, ahogy Mike mondja és összejönnek, akkor szabad kezet kap a műsorban, de ha nem alakulnak jól a dolgok, akkor Mike önként kilép a csatornától…

Olvasd tovább →

Úgy tűnik a Pixar nem tud hibázni, csinálhat bármit, azt emberek milliói dicsérik. Pedig a legutóbbi alkotásaik történetén néhányan tán felhúzhatták szemöldöküket. Egy mocskos patkány lesz a főhős, aki ízletes kajákat készít? Egy ócska, zörgő robotot kell nézni az egész játékidő alatt, aki a kihalt Földön takarít? Ezekből hogy lehet élvezetes, hangulatos filmeket készíteni? Aztán mikor az ember már ott ül az alkotás előtt és peregnek a szeme előtt az események rájön, hogy könnyedén, legalábbis a Pixar csont nélkül hozta az elvárásokat, sőt még túl is teljesítette azt. A Fel! kapcsán is elsőre megfogalmazódhatott egy-két emberben a kérdés: Egy vén tata, aki léggömbökkel az égbe repíti a házát mennyire lesz nézhető? Szerintem ez már nem is kérdés, azok után, amit a Pixar már letett a szemünk elé.

Olvasd tovább →

Adott egy árva… Itt álljunk is meg egy pillanatra. Milyen műfajról van szó? A film kérem szépen egy horror. Azt hiszem ezek után mindenkinek leesik a tantusz, hogy itt bizony nem a szende árvát fogja ijesztegetni egy csúnya arcú bácsi, hanem az ártatlannak kinéző gyermek teszi pokollá az őt örökbefogadó család életét. A Coleman házaspár még mindig nem lépett túl azon, hogy az egyik gyermekük halva született, fájdalmuk enyhítéseképp ellátogatnak egy nevelőotthonba, ahol az egyik kislány, Esther felkelti az érdeklődésüket. Aranyos, kedves, szépen mosolyog, gyönyörűen fest, barátságos – nosza, viszik is haza. Azonban egyre több furcsaság történik otthon, a kislány furán viselkedik és a mostohaanyuka épp csak sejteni kezdi mindazt, amit a két gyermeke már tud.

Olvasd tovább →

Az akciófilmek egyik alapköveként emlegetik. Nem véletlen..

Azok a szép 80-as évek. Azok az idők, mikor még nem a történetbe illesztettek be 1-2 akciót, hanem az akciók köré építették fel a filmet.

Itt sem bonyolították túl. Fogtak egy keményfiút, egy vietnámi veteránt (Stallone) akit elküldenek kajálni. A külcsínye viszont nem tetszik egy helyi rendfenntartó egységnek és kitessékeli a városból. Nem igazán működik együtt, úgyhogy beviszik az őrsre. Ott elpattan valami az agyában és megindul a pusztítás. Fusson ki merre lát!

Olvasd tovább →

Korábban itt volt szó a filmekről.

Quentin Tarantino és Robert Rodriguez nagy haverok, mint tudjuk, gyakran összejárnak dumálni, iszogatni. Egy ilyen találkozás alkalmával szóba kerültek a hetvenes évek, azon belül is a grindhouse műfaj, aminek mindketten hatalmas rajongói. És ha már ennyire kedvelik ezeket a produkciókat, akkor miért ne csinálhatnának ők ketten egy hasonló alkotást. Készítenek egy úgynevezett double feature-t, Tarantino és Rodriguez is letesz az asztalra egy-egy grindhouse filmet, amelyet egy jegy áráért vetítenek. A cél az volt, hogy megidézik a kor szellemét, nekik ez mindenképp jó móka lesz. „Juhú” – talán ez lehetett az első gondolata a két rendező rajongóinak, mikor kiderült, mivel is foglalatoskodik Tarantino és Rodriguez. De aztán bizonyára milliókban merülhetett fel a kérdés: De mi a halál az a grindhouse?

Olvasd tovább →

A filmről Zozz is írt.

Ha egy szóval kellene jellemeznem e remekművet (hopp, itt most be is iktatok rögtön egy játékot, a feladat egy azaz 1 szóval illetni a filmet) annyit mondanék: odabasz. Tudom, hogy így nem nőcis és nem is túl intellektuális, de nem igazán izgat.

Olvasd tovább →

A legtöbb ember átesik egy olyan betegségen, mikor az orvosi előírás szerint csak valami sótlan, „unalmas” ételt ehet. Ilyenkor az illető el-elábrándozik, hogy milyen jó lenne egy sajtos hambi, de egy idő után már a zsíros kenyér gondolatától is összefut az ember szájában a nyál. Ám létezik egy sziget (a mese szerint), ami valahol az Atlanti A betűje alatt található, ahol az emberek a szardíniát kénytelenek enni, mivel a helyi halkonzervgyár bezárt, így a helyi lakosok kínjukban ezt a halfajtát ették. Ezért csak jól jön nekik, hogy egy okostojás szerkentyűje mindenféle kívánt étellel árasztja el a falucskát.

Olvasd tovább →

Milyen jó lenne, ha saját magunk alakíthatnánk kinézetünket. A szerepjátékok sokaságában is a játékos kiválaszthatja azt a karaktert, aki számára leginkább megfelel és naponta több órán keresztül egy szabályokkal teli fantáziavilágban mozoghat, miközben megszűnik körülötte minden létezni, mire felpillant a játékból, máris azt veheti észre, hogy elfelejtett ebédelni, de talán még vacsorázni is és a szokásos kocsmába menetelből se lesz már semmi. Léteznek olyan csetszobák a neten, ahol a regisztráltak egy virtuális szobában irányíthatnak egy figurát, akivel inni, enni lehet az adott helyen vagy pezsgőt vihetsz a sarokban félénken pislogó személynek. Múltkor pedig láttam egy interjút a tévében egy olyan fickóval, aki azt mondta, hogy számára ez az élet, nem mozdul ki a lakásából, otthon dolgozik és mivel elég könnyű a meló, azt letudván utána a neten hasonló helyeken éli életét, teljesen veszélytelen, semmi baj nem érheti.

Olvasd tovább →