Az árva (Orphan)

Adott egy árva… Itt álljunk is meg egy pillanatra. Milyen műfajról van szó? A film kérem szépen egy horror. Azt hiszem ezek után mindenkinek leesik a tantusz, hogy itt bizony nem a szende árvát fogja ijesztegetni egy csúnya arcú bácsi, hanem az ártatlannak kinéző gyermek teszi pokollá az őt örökbefogadó család életét. A Coleman házaspár még mindig nem lépett túl azon, hogy az egyik gyermekük halva született, fájdalmuk enyhítéseképp ellátogatnak egy nevelőotthonba, ahol az egyik kislány, Esther felkelti az érdeklődésüket. Aranyos, kedves, szépen mosolyog, gyönyörűen fest, barátságos – nosza, viszik is haza. Azonban egyre több furcsaság történik otthon, a kislány furán viselkedik és a mostohaanyuka épp csak sejteni kezdi mindazt, amit a két gyermeke már tud.

A kezdés kellően véres, mondhatni szokványos és tipikus, szinte minden horror így indul, elhúzzák a mézes madzagot az ember orra előtt. Aztán pedig várunk… és várunk, ásítunk és várunk, aztán megkapjak amire vártunk, a fenébe is, de még hogy. A felvezetésre nem mondhatnánk, hogy rövid lenne, sőt, kifejezetten hosszú lett, amibe csak a szokásos ijesztegetéseket pakolták bele, ilyenek pl. mikor kinyitják a tükrös szekrényt és mikor becsukják ott áll valaki vagy mikor villámlik az ágy mellett áll valaki, amikhez persze odaillő hanghatás társul. Ezek annyira elhasznált klisék, hogy az átlag néző már meg sem ijed rajta, esetleg az újszülöttek vagy a másnaposak szíve ugorhat meg egy kicsit.

Lassan építkezik a történet, mint már mondtam a kiscsajról már kezdetben tudhatjuk, hogy nem 100-as, de ezt a néző még nem tudja, mivel semmi jelét nem adja a lány, hogy valami nem stimmel vele. Meg különben is, talán a készítők csak játszanak a nézővel, mi van, ha csupán csak valaki képzeli a történéséket (mert ugye ez is lehet)? Nem tudjuk meg miképp került Esther az árvaházba, folyamatosan jelen van minden beszélgetésnél, majd később már ügyesen manipulál és kijátssza az embereket, zsarolásban, megfélemlítésben is otthon van, egymás ellen hangolja mostohaszüleit, sakkban tartja azoknak gyerekeit. Ráadásul a balesetek is szaporodnak, leesik egy gyerek a mászókáról, a főapácának szétverik a fejét, ilyen „apró” dolgok történnek, de ehhez el kell telnie 30-40 percnek legalább.

A második felében aztán beleadnak apait-anyait, észrevétlenül hagytam abba az ásításokat, egycsapásra izgalmassá vált a sztori, ráadásul elhatalmasodott rajtam a mérhetetlen düh, amit ezzel az átokfajzattal szemben tápláltam. Nyugodt ember vagyok, nem kapom fel a vizet csak úgy, de itt szívesen belegyalogoltam volna a képébe Esterhnek és azt kívántam bárcsak megtennék ezt már helyettem, mert ez már nem horror, hanem inkább terror volt, amit művelt (spoiler: A végén az I’m not your fucking mommy mondatot felterjeszteném az év egyik legjobb mondatára, az ezt követő cselekedetet pedig mosolyogva nyugtáztam). Utoljára talán az Eden Lake esetében utáltam ennyire a negatív szereplőt, de Esthernek még erre is sikerült rátennie egy lapáttal, jegyezzük meg az őt alakító Isabelle Fuhrman nevét, van benne tehetség.

Ha a film első felét is ugyanolyan izgalmassá tudták volna tenni, mint a másodikat, vagy kicsivel lerövidítették volna (¾ óra alatt alig történik valami szerintem) akkor semmi gond nem lenne, könnyedén az év egyik legjobbja is lehetne. Jaume Collet-Serra előző horrorjával, a Viasztestekkel is ez volt a gond, csak a második felére kapcsolt rá, az elején pedig a néző csak bágyadtan pislogott, bár Az árva esetében nem volt olyan mérhetetlenül rossz a felvezetés. 65 %-ot kap tőlem ezért.

imdb: 7,2
rottentomatoes: 55 %

Amerikai bevélétel: 41,6 millió dollár
Eddigi összbevétel: 51 millió dollár