kritika

Korábban itt volt szó a filmekről.

Quentin Tarantino és Robert Rodriguez nagy haverok, mint tudjuk, gyakran összejárnak dumálni, iszogatni. Egy ilyen találkozás alkalmával szóba kerültek a hetvenes évek, azon belül is a grindhouse műfaj, aminek mindketten hatalmas rajongói. És ha már ennyire kedvelik ezeket a produkciókat, akkor miért ne csinálhatnának ők ketten egy hasonló alkotást. Készítenek egy úgynevezett double feature-t, Tarantino és Rodriguez is letesz az asztalra egy-egy grindhouse filmet, amelyet egy jegy áráért vetítenek. A cél az volt, hogy megidézik a kor szellemét, nekik ez mindenképp jó móka lesz. „Juhú” – talán ez lehetett az első gondolata a két rendező rajongóinak, mikor kiderült, mivel is foglalatoskodik Tarantino és Rodriguez. De aztán bizonyára milliókban merülhetett fel a kérdés: De mi a halál az a grindhouse?

Olvasd tovább →

A filmről Zozz is írt.

Ha egy szóval kellene jellemeznem e remekművet (hopp, itt most be is iktatok rögtön egy játékot, a feladat egy azaz 1 szóval illetni a filmet) annyit mondanék: odabasz. Tudom, hogy így nem nőcis és nem is túl intellektuális, de nem igazán izgat.

Olvasd tovább →

A legtöbb ember átesik egy olyan betegségen, mikor az orvosi előírás szerint csak valami sótlan, „unalmas” ételt ehet. Ilyenkor az illető el-elábrándozik, hogy milyen jó lenne egy sajtos hambi, de egy idő után már a zsíros kenyér gondolatától is összefut az ember szájában a nyál. Ám létezik egy sziget (a mese szerint), ami valahol az Atlanti A betűje alatt található, ahol az emberek a szardíniát kénytelenek enni, mivel a helyi halkonzervgyár bezárt, így a helyi lakosok kínjukban ezt a halfajtát ették. Ezért csak jól jön nekik, hogy egy okostojás szerkentyűje mindenféle kívánt étellel árasztja el a falucskát.

Olvasd tovább →

Milyen jó lenne, ha saját magunk alakíthatnánk kinézetünket. A szerepjátékok sokaságában is a játékos kiválaszthatja azt a karaktert, aki számára leginkább megfelel és naponta több órán keresztül egy szabályokkal teli fantáziavilágban mozoghat, miközben megszűnik körülötte minden létezni, mire felpillant a játékból, máris azt veheti észre, hogy elfelejtett ebédelni, de talán még vacsorázni is és a szokásos kocsmába menetelből se lesz már semmi. Léteznek olyan csetszobák a neten, ahol a regisztráltak egy virtuális szobában irányíthatnak egy figurát, akivel inni, enni lehet az adott helyen vagy pezsgőt vihetsz a sarokban félénken pislogó személynek. Múltkor pedig láttam egy interjút a tévében egy olyan fickóval, aki azt mondta, hogy számára ez az élet, nem mozdul ki a lakásából, otthon dolgozik és mivel elég könnyű a meló, azt letudván utána a neten hasonló helyeken éli életét, teljesen veszélytelen, semmi baj nem érheti.

Olvasd tovább →

Halloween – mit is takar ez a szó? A filmfanatikusok persze alapból rávágják, hogy van ilyen horror, amiben egy maszkos fickó lemészárol néhány embert. Na igen, de ezen túlmenően a kísértetek, szellemek, élőhalottak, boszorkányok ünnepe, amit október 31-én tartanak, Amerikában az egyik legjelentősebb ünnep, nagy hagyományokkal rendelkezik. Ezen a napon a gyerkőcök különféle jelmezekbe bújnak és házról házra járva mindenkinek beleordítják a képébe a következőt: Trick’r’ Treat, azaz csokit vagy csalunk! A ház tulaja ilyenkor kénytelen cukorkát vagy csokit adni az ajtaja előtt állóknak, ugyanis ha nem teszik, akkor előfordulhat, hogy megdobálják a házát pl néhány rohadt paradicsommal. Ezen az estén töklámpások díszítik a házakat, az utcákat, némiképp különös hangulatot árasztva ezzel a területnek.

Olvasd tovább →

A filmről Koimbra is írt.

Carl egy passzív ember. Nem vesz részt semmiben és teljesen elzárkózik a külvilágtól. Telefonját sosem veszi fel és ügyfelein kívül nem is nagyon beszél senkivel. Minden délutánját filmnézéssel tölti. Ám egy nap véletlen összefut egy régi ismerősével aki elrángatja őt egy furcsa gyűlésre. Az “Az igen az új nem” szlogennel dobálózó csoport hatására megfogadja, hogy attól a naptól kezdve minden kérdésre igennel felel..

Olvasd tovább →

Földönkívülis filmekkel tele van a padlás, ám ezt már elsütötték idén az Ufók a padláson címében, szóval inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy Dunát lehetne rekeszteni azokkal az alkotásokkal, amelyekben űrlényeket láthatunk. Eleddig New Yorkban, Washingtonban vagy Los Angelesben tevékenykedtek ezek a lények, még akkor is ezen városok voltak a középpontban, ha világraszóló tervet szövögettek. Ezzel egyeseknek már tele volt a hócipője, de ha a magyaroknak lenne pénze ilyen filmeket készíteni, akkor nem azt láthatnánk ahogy az Országházat lövik darabokra a lézersugarak, majd az egri borospincék mélyén megszerveződik az ellenállás??

Olvasd tovább →

A világháborús filmekben a nézők leginkább a szövetségesek küzdelmét és megpróbáltatásait követheti nyomon, nagy ritkán azonban a németek kerültek az előtérbe (ilyen volt pl. a Vaskereszt is), A tábornokok éjszakájában mindvégig a német oldalon járhatunk. A történet 1942-ben játszódik, a nácik által megszállt Lengyelországban, azon belül is Varsóban. Brutális gyilkosság áldozata lesz egy prostituált, akiről hamarosan kiderül, hogy a németeknek szolgált olykor némi információval. Az egyetlen szemtanú ugyan nem látta a tettes arcát, csak a ruházatát, ami alapján Grau őrnagy arra a következtetésre jut, hogy egy tábornok volt az elkövető. Az ügy eléggé kényes, a Grau őrnagy (Omar Sharif) mégis a végére akar járni.Gyorsan ki is deríti, hogy azon az estén csak három tábornokról nem tudni merre járt. De vajon melyikük lehet az ő embere? Aki folyton vedel? Vagy az, aki ha kedve tartja szétlövet egy városrészt? Vagy mondjuk a harmadik? Akárhogyis Graut áthelyezik Párizsba, ahol később újra találkozik a „gyanúsítottakkal”. A nyomozás szépen elhúzódik, még a Valkűr hadműveletbe is betekintést nyerhetünk, de még ezek után sem tehetünk pontot az i-re.

Olvasd tovább →