28

Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds)

 

A Becstelen brigantyk forgatókönyvéhez Quentin Tarantino már jó 10 éve hozzálátott, beszédtéma volt a rajongók körében és Hollywoodban is sokszor szóba jött a film. Az eltelt időszak alatt a szkript egyre csak dagadt, sokasodtak a teleírt oldalak, Tarantino pedig azt mondta, hogy ez lesz az ő Piszkos tizenkettő vagy Kémek a sasfészekben vagy Navarrone ágyúi filmje. A történet több változtatáson is átment, szóba jött Hollywood színészeinek a fele a főbb szerepekre, de csak nem tudta leírni a The End-et a Tarantino. Talán nem is készült volna el soha, ha tavaly Cannes-ban ki nem csúszik az író-rendező száján, hogy jövőre már ezzel a produkcióval érkezik ide. Itt lendültek be az események igazán.

Nem kedvelem Quentin Tarantino filmjeit, abba a csoportba tartozom, aki nem bírja azt a sok szöveget, amit a rendező szereplői szájába ad, a legutóbbi alkotásánál, a Halálbiztosnál is szétpofázták a történetet a csajok. „De akkor mi jó büdös francért írsz a Becstelen brigantykról, ha nem bírod Tarantinot?” – kérdezhetné bárki jogosan. Ha a filmet a kukába kívánnám, akkor feleslegesen nem koptatnám a billentyűzetet, ám meglepő módon mégis tetszett, szóval pötyögök róla pár sorocskát.

Két párhuzamos szálat tesz le elénk Tarantino. Az egyikben Aldo Raine (Brad Pitt) előadja az előtte felsorakozott katonáknak a küldetésüket. E szerint a németek által megszállt területen kell ügyködniük,  de úgy, hogy minden náci rettegve ejtse ki a nevüket, ezen felül pedig minden emberétől 100 skalpot vár el, ezen a történetszálon őket követhetjük nyomon (a kis csapat kiegészül még egy bekasztlizott német katonával, aki nagy kedvvel öldöste a Gestapo állományát,  a Brigantykhoz csatlakozva az amatőrről a profi szintre lépett át) A másikban Shosanna-t (Mélanie Laurent) állítja a rendező a középpontba, akinek családját lemészárolta Hans Landa, a lánynak sikerült elmenekülnie, majd Párizsban álnéven mozit üzemeltet. Itt egy hős mesterlövésznek megtetszik és így a lány mozijában lesz az ezen katona „hőstettét” bemutató film ősbemutatója, ami remek alkalmat szolgál Shosannanak arra, hogy bosszút álljon a Harmadik Birodalmon. Időközben a Raine által vezetett skalpgyűjtó osztag is feltűnik, a tervük szerint a bemutatón szépen kinyírnák az egész bagázst.

Aki az előzetesek alapján azt várja, hogy Brad Pitt és különítménye két és fél órán keresztül rendíthetetlenül öli halomra és skalpolja a nácikat az hatalmasat fog csalódni, vérengzést jóformán nem is látunk, skalpolás van ugyan, mutatják is közelről ezeket, ám azért nem száz, de talán még tucatnyi ilyen jelenetet sem vehetünk szemügyre, közelről meg csak néhányat tekinthetünk meg.

Akció és vér helyett viszont van a megszokott dumálás, a szereplők egy asztal mellett üldögélve beszélik meg dolgaikat, a következő lépést. Vádolták már azzal a géppuska szájú, szószátyár író-rendezőt, hogy a dialógusok igen sokszor öncélúak, nem illik az adott szituációba vagy elég furán hatott ahogyan a szöveget az adott karakter elmondta és ezen beszélgetések a cselekmény rovására mennek, pl. a Halálbiztos esetében, ahol nem nagyon akaródzott előremozdulni a történet. A Becstelen brigantykban azonban nincs sok üres locsi-fecsi, az ügyesen felépített karakterek hosszan beszélgetnek, de ezeknek van tartalma, van lényege. Ráadásul a színészek több nyelven kommunikálnak egymással, végtére is nem beszélhet minden francia és német csak angolul. Ezen kívül természetesen nem maradhatnak el a régi filmekről való megemlékezések sem, többször is szó esik néhány akkoriban bemutatott alkotásról.

Tarantino nem ragad le a a nácikkal kapcsolatos kliséknél, miszerint a németek csak kegyetlen (sokszor arcnélküli) gyilkológépek voltak, a szövetséges katonák többsége pedig hősök, illetve nagyon, de nagyon jó emberek, itt bizony mindkét fél durva és könyörtelen, mindegyiknek vér tapad a kezéhez és élvezi azt, amit csinál.

Hiába tűnik úgy, hogy Brad Pitt lesz a főszereplő, valójában nem tölt sok időt a vásznon, a bajuszával és akcentusával/tájszólásával együtt sikerült kicsit parodisztikusra venni a figurát, akárcsak a Martin Wuttke által megformált Hitler esetében, aki a horogkeresztes zászlóval a hátán úgy fest, mint egy pirosköpenyes német szuperhős. Christoph Waltz játssza Hans Landa-t, nála jobbat keresve se találhattak volna a szerepre, a karakter először finoman, udvariasan, könnyedén, esetleg viccesen vezeti be mondanivalóját, hamar kiderül, hogy művelt, eszes és félelmetes és nem véletlenül aggatták rá a Zsidóvadász nevet. Waltz olykor vicces, néha drámai, alakítása tökéletes. Eli Roth formálja meg Donnie Donowitzot aki baseballütővel rendezi le a németeket, mikor először szólítják, egy barlangból lép ki az őrmester, közben pedig folyamatosan veri a falat az olyan, mintha az én fejemet ütnék. Til Schweigernek nem jutottak hosszú dumák, viszont messziről látszik, hogy legszívesebben felkoncolná az összes németet, a kocsmabeli jelenetnél lerítt róla, hogy felaprítaná darabokra az SS tisztet. Diane Kruger német mozicsillagként, Daniel Brühl német háborús hősként, Mélanie Laurent pedig bosszúszomjas mozitulajként tűnik fel, egy rossz szavunk sem lehet senkire, mindenki kihozza magából a legjobbat. Samuel L. Jackson nem szerepel benne, pedig mikor megtudta, hogy lesz benne néger szereplő fel is hívta Tarantinot, hogy meg kell-e tanulnia franciául, azért egy kicsit narrátorkodhatott a filmben.

Tarantino remekül vegyíti a westernek hangulatát a háborús filmekével, közben pedig saját stílusát is belekeveri, feszültséggel teli, érdekfeszítő párbeszédeket írt a produkcióhoz. Ezen kívül hidegen hagyják a történelmi tények, így azok, akik képtelenek elviselni, ha máshogy mond el valaki egy történetet, mint ahogy azt a történelemkönyvek lapjaira le van jegyezve jobb ha kihagyja a filmet, mivel számukra Tarantino nem úgy mondja fel a leckét, ahogy kéne, ( ráadásul az elején a „Volt egyszer egy nácik által megszállt Franciaország” filmkezdet is azt sugallhatja, hogy itt most egy mesét fogunk látni) 75 %-ot adok a Becstelen brigantykra, kellemes csalódás volt számomra a film, volt néhány olyan jelenet, ahol ráérősen megtorpant a rendező, bár szerencsére nem sokáig, nem süllyed unalomba a film.

imdb: 8,5 49. legjobb film

rottentomatoes: 88 %

Büdzsé: 70 millió dollár

Amerikai bevétel: 120,1

Eddigi összbevétel: 299,4

 


28 komment

  1. Imádom Tarantino-t és nálam a Becstelen Brigantyk-kal még a Ponyvaregényt is túlszárnyalta. 🙂 Sőt az év eddigi legjobb filmje (és számomra már csak a The Imaginarium Of Doctor Parnassus-nak van esélye rá, hogy letaszítsa az én képzeletbeli dobogóm felső fokáról) A dumák rohadt jók benne, egyedül csak Samuel L. Jackson időként előbukkanó kommentára nem tetszett. Valamiért sztem nem illett a filmhez. Christoph Waltz, pedig egy isten volt, szurkolok neki az Oscar-ért és a Golden Globe-ért is 🙂 Wááá és amikor mondja, hogy “That’s a bingo!”, és amilyen pofát vág 😀 😀 Felejthetetlen 🙂 Az ezévi “Let’s put a smile on that face” beszólás számomra 🙂

  2. Mindenképpen az Év egyik hatalmas produkciója volt! Kevés igazán zseniális film készült idén,és láthattuk mozikban! Ez azon kevesek közé tartozik! Talán jövő év elején megnézhetjük végre dvd-n is,és nagyon remélem nem fogok csalódni a magyar szinkronban!:D

  3. Nem vagyok kifejezett Tarantino fan (Pulp Fiction szerintem túlértékelt, Reservoir Dogs fasza, Kill Bill-leket inkább kihagytam), de ezt nagyon vártam már csak az első trailer miatt is, amikor kis ízelítőt kaptunk Pitt monológjából. Az zseniális. Kiadtam volna a mozijegy árát csak a sorozásos, Über-Jew bemutatása, meglőtt lábú csajos és az olasz részért. Magyarán szinte csak a brigantikat bemutatóért, de nem untam egyáltalán a többit sem, akárcsak a Benjamin Button-t sem, ami mégkevesebb akciót nyújtott, de ezek szerint Pitt jó a hosszú filmeknek. Az is tetszett, hogy a trailer-ből (legalábbis az elsőből, mivel csak azt néztem meg, hogy minnél kevesebbet tudjak meg) nem derült, hogy van egy vértelen szál is, és ez nagyon tetszett, akárcsak a Hancock esetében – amikor is “kifelejtették” a szuperhős csajt a trailer-ekből.
    Egyetlen dolog mégsem tetszett a filmben és emiatt nálam csak 99,99%-et kap. A főcím – ahogyan ki volt írva a cím – szerintem nagyon gagyi volt. Én ott egy ütős designra számítottam, de ehelyett egy nyista betűstílusú, kétsoros vacak lett. Gondolom ez valami régi filmnek állít emléket, de akkor se tetszett.

  4. Nálam is abszolút telitalálat volt, még művészmoziban is megnéztem, ahol hallani ahogy forog a szalag, rosszabb minőségű a kép, még a feliratot se látni rendesen és ugyanannyira, ha nem jobban élveztem a dolgot :DDD
    Szerintem a Ponyvaregényt nem szárnyalja ezzel túl Quentin mester, de mindenképpen befér nálam a Kutyaszorítóban elé.
    Egyébként imdb-n nyomjatok neki egy 10-est akkor, mert lassan kiesik az első ötvenből. Szerintem megérdemli 🙂
    Amúgy, ha jól tudom idéntől 10 filmet jelölnek Oscarra, így talán van esélye, hogy jelölt legyen. Waltz pedig igazságtalan lenne, ha nem kapna valami jelölést, akárcsak a forgatókönyv, amelyet én meg is vettem.

  5. @asz0089: Szerintem forgatókönyv és Waltz alakítása minimum Oscar-t érdemel. A legjobb film díjra valszeg meg nincs esélye, ott mindig a drámák nyernek.

  6. Koimbra, az érdekelt volna, hogy most hogyan viszonyulsz az “eredetihez”, melyik tetszett jobban?

  7. Nekem általában bejönnek Tarantino filmjei, és ezúttal sem csalódtam.

    Christoph Waltz nagyon-nagyot játszik a filmben. Ha jól számoltam, akkor az anyanyelvén (német) kívül 3 nyelven (angol, francia, olasz) szólal meg szinte hibátlanul.

    És szerintem nagyon jó ötlet volt ez az elég nemzetközi szereplőgárda is.

  8. @Spawn85: Igen, folyékonyan beszél ezeken a nyelveken. Azért ez nem semmi.
    A film bemutató után olvastam egy interjút vele a Népszabadságban, ahol megszellőztette halkan, hogy nagy valószínűséggel nem ez volt az utolsó munkája a Mesterrel. Azt mondta, hogy olyan izgatott, hogy beszélni se mer róla. No én is így lettem ezzel az interjú elolvasását követően. 😀

  9. “Quentin karakterei többször visszatérnek különböző filmekben, mint például Vincent Vega a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregényben” <–Ezt nemértem. Ha jól emlékszem John Travolta nem szerepelt a Kutyaszorítóban, sőt még egy Vincent Vega nevű karakterre sem emlékszem abból a filmből.

  10. Madsen mint Vic Vega a Kutyaszorítóban-ból és Travolta mint Vincent Vega a Ponyvaregényből, mert hogy utóbbit úgy találta ki, hogy előbbi testvére 🙂

  11. A Brigantik szerintem az év egyik legjobb filmje, számomra 100%. Fantasztikus story, idegtépő jelenetek, kacagás, mesteri párbeszédek, profi színészek! Ráadásul nem rövid (ami nem is jellemző Tarantinonál, szerencsére) és nem csak csupa számítógéppel kreált maszlag, ítt a színészeknek igazán oda kell tenniük magukat a film sikere érdekében, a nagyon jó forgatókönyv mellett! Még ilyet!

  12. ez a film egy mestermű. tarantino újra magára talált. bár én még el bírtam volna viselni egy kicsit többet az “üres locsi-fecsiből”, mert szerintem azok adják a lényegét a tarantino filmeknek és azok a legélvezetesebbek is. 🙂

  13. @koimbra:
    Egyetértek. Nem jött be az a film nekem.
    Ellentétben a Terrorbolygó odavert és abban még Quentin is emlékezeteset játszott. 😀 Számomra legalábbis. 🙂
    Josh Brolin pedig már-már az egyik kedvenc színészemmé válik, Kurt Russellről viszont ezt se tudtam soha elmondani, talán ez is a Terrorbolygó felé döntötte el a dolgot. 🙂

  14. hat en erre csak annyit birok mondani, hogy JUHHHHHHUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU!!! 😀

    hihetetlenul jol szorakoztam a filmen, mondjuk en nagyon nagyon szeretem tarantinot, top 5 filmjeim kozott van a kutyaszoritoban, a tobbi filmjet is imadom, de ez… ez egeszen zsenialis lett. szamomra pontosan azert, mert sokkal, hmm talan kicsit hulyen hangzik, de “emberibb” ez a film a tobbinel. nagyon nagyon erosek a karakterek, es hihetetlen modon birja huzni a feszultseget QT. szamomra egyebkent a leges leges legjobb jelenet az elso. konkretan mar szavakat se birok talalni arra a modra, ahogy landa es a francia birtokos kozott folyik a parbeszed, egyre jobban novekszik a feszultseg, majd eljutunk a csucspontra, ahol is landa ratapint a lenyegre… engem a hideg razott. egy ujabb 100%os alkotas nalam. mondjuk en hajlamos vagyok elragadtatni magam kicsit QTvel kapcsolatban 8)

  15. Unalmas és vontatott. 1-2 párbeszédet leszámítva, amik tényleg feszes hangulatúak voltak, gagyi volt az egész.

    Tény: a karakterek jól összerakottak, a vágás és a beállítás halálpontos, minden óramű-szerűen működik, mégis… már majd’ elaludtam rajta. Pedig úgy ültem le: na, megnézem, mert mindenki annyira dicséri. Ennek ellenére már az első jelenet sem fogott meg. Az pedig, hogy 3 nyelven beszélnek (vagy még több), felettébb idegesített.

  16. Eddig teljesen elkerült Tarantino, de ez most nagyon okés volt. A két Kill Billel hangoltam rá, azonban ez a Briganty-film – a közepén lévő hullámvölgytől eltekintve – sokkal jobban tetszett, valahogy visszafogottabb, “emberibb” volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *