Tyler Rake – A kimenekítés (Extraction)

írta Minime

A mozik zárva tartása miatti ínséges időkben, az egyébként csak egy „rövidet érő” filmek is terítékre kerülhetnek. Ennek okán esik a következőekben szó a Netflix legújabb üdvöskéjéről, amit a Russo tesók szállítottak, ezúttal Ande Parks-szal társulva, a rendezést pedig Sam Hargrave korábbi kaszkadőr koordinátor rendezői debütálásává avanzsálták. A főbb szerepekre a bollywoodi sztárokon kívül sikerült megnyerniük Thor-t (producerként is) és Jim Hopper seriffet is.

Alapjában véve egy megszokott történettel szembesülünk. Tyler Rake (Chris Hemsworth) a legkeményebb zsoldosok egyike, aki képtelen szembenézni a múltjában elszenvedett hatalmas veszteségével és szinte önként veti magát a golyózáporba, hátha éppen arra téved az életének kioltására „méltó” lövedék. Minden veszélyes és kétesélyes feladatot elvállal, ezúttal azonban a szokásosnál is mélyebbre kell merülnie az erőszak bugyraiba, ugyanis egy indiai drogbáró-kartell leszámolás kellős közepéből kellene kimenekítenie az egyik bűnöző 14 éves fiát. A bejutás Dhakába nem nehéz, ám kijutni onnan, amikor rendőrök, gengszterek és a szegénységből kitörni vágyó gyerekbűnözők százai nehezítik a dolgát, már korántsem egyszerű.

A film legnagyobb értéke az, ami Chad Stahelski John Wick sagáját is a tömeg fölé emeli, és ez pedig az erőszak naturalisztikus és bőven horrorba illő nyílt megmutatása, amelyet megspékelnek a rendező által kiválóan beállított és fényképezett akciószekvenciák, hiszen az új generációs kaszkadőrből kinövekvő rendezőgárdának ez már védjegyévé vált. Az egyetlen különbséget a Wick filmek és a jelen alkotás között a történet és a forgatókönyv közötti minőségbeli eltérés, valamint a mellékalakok mélységeinek teljes hiánya adja, még annak ellenére is, hogy Stahelski történetfolyamának első felvonása sem több egy sima bosszúfilmnél. Ám amíg Stahelski minőségi színészeket nyert meg a kisebb szerepekre, addig itt ez csak David Harbour szerepléséről mondható el, akinek viszont nincs túl sok játékideje. Az indiai színészek közül az Ovi-t játszó fiatal színész, Rudhraksh Jaiswal és Randeep Hooda alakításai emelhetőek ki. A főgonoszt alakító Priyanshu Painyuli egy kelletlen és jellegtelen kellék értékeivel bír, míg a helyi szép és kemény csaj szerepében Goldshifteh Farahani próbál maradandót nyújtani, sajnos teljesen sikertelenül.

Chris Hemsworth elviszi a hátán a filmet, ebben nincsen hiba, ahogyan abban sem ha egy A kategóriás sztár egy B kategóriás filmben vállal szerepet, hiszen ez valahol lehetőséget biztosít a színész számára, hogy franchise szerepei mellett saját útjain is elboldoguljon. Hemsworth kevésbé populáris alakításai pedig kifejezetten jók, erre kiváló példát szolgáltat a 12 katonában nyújtott alakítása is. Szintén jól áll számára ez a fajta mocskosabb, morbidabb és komolyabb karakter, amelynek vívódását és küzdelmét eljátszva máris több jellemfejlődést mutat, mint a MIB filmben vagy a Ház az erdő mélyén című borzalomban. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye a jelen alkotást látva, hogy ha eddig még neje révén nem is, ezután esélyessé lép elő, hogy a FF-franchise-ban is megcsillogtathassa majd akcióhős profilját.  Őszintén remélem, erre azért nem fog sor kerülni.

Sam Hargrave filmje egy kifejezetten mozgalmas darab, amelyre erősen rányomja bélyegét a rendező korábbi filmes munkáinak tapasztalata, a rendezői zsáner által filmre hívott stílusjegyek és a keleti és nyugati filmes kultúra egymással szemben álló nézőpontjainak egybesimogatására tett egyértelmű kísérlet. Összességében egy teljesen korrekt naturalista akciófilm, amely nem fog kultuszfilmmé válni és örök klasszikus jelzőket kapni, de bebizonyítja, hogy Chris Hemsworth-nek igenis szüksége van arra, hogy kilépjen a rászabott keretekből, és kipróbálja magát olyan filmekben, amikben egyébként nem tenné vagy tehetné. Russo-ék keze nyomát pedig ugyanúgy magán viseli a film stílusában és tempójában, ahogyan tette azt a tavalyi évben a 21 híd című alkotás.