0

Innen szép nyerni – Beharangozó a 91. Oscar-átadóhoz

Különös időket él manapság a globális szórakoztatóipar fellegvárának számító Hollywood: legreprezentatívabb eseményére, az idén február 24-én megtartandó Oscar-díjátadóra egyre kevesebben kíváncsiak, miközben kínos botrányok tarkítják a tavaly szeptembertől zajló díjszezont.

írta Nikodémus

Jól jellemzi a helyzetet, hogy a fényes külsőségek között megrendezett gálaestnek idén egyszerűen nem lesz házigazdája. Történt ugyanis, hogy Kevin Hart-tól, a megtisztelő feladatra már korábban felkért afro-amerikai humoristától nemrég előkerült a közösségi médiában néhány, több évvel ezelőtti sértő bejegyzés. A színész-komikus először magyarázkodott, majd december elején némi huzavona után visszaadta a megbízást. A szervezők nem kerestek új jelöltet, a tervek szerint szegmensekre osztják a díjátadót, és különböző sztárokat kérnek fel a nyertesek konferálására. Az eset rávilágít arra, hogy a közösségi média magánéletünkön kívül a szórakoztatóipar felett is átvette az uralmat: twitter-kampányok, hashtag-üzenetek és virtuális lincselések röpködnek az interneten, pillanatok alatt tönkretéve egész karriereket, életeket – függetlenül attól, hogy a rögtön váddá élesedő alapállítások igazak-e vagy sem. Árnyalt megközelítésnek nyoma sincs, a tét (nem is annyira szimbolikusan) győzelem vagy halál.

Magyar ambíciók

Mindez Magyarországról, egy kis ország apró filmgyártásának nézőpontjából persze kevésbé érzékelhető (főként miután januárban elvesztettük a minket Hollywoodhoz talán legerősebben kapcsoló személyt, Andy Vajnát), így a legfontosabb fejlemény számunkra az, hogy idén nincs magyar film a jelöltek között. Érdemes azonban észrevennünk, hogy az elmúlt három év nemzetközi díjesője kivételes időszak volt. A Saul fia és a Mindenki győzelme, valamint a Testről és lélekről jelöltsége nyomán a szeszélyes figyelmű filmvilág évekig velünk foglalkozott, s remélhető, hogy ez a tendencia még kitart néhány évig. Mindenesetre idei felhozatalunk miatt sem kellett szégyenkeznünk: a Ruben Brandt, a gyűjtő egészestés animáció, az Egy nő fogságban dokumentumfilm és a Susotázs rövidfilm Oscar-glamúr nélkül is állja a versenyt a nemzetközi mezőnnyel.

Botrányoktól tépázva

Ahova mi eljutni szeretnénk, abból viszont lassan kiszeret a világ filmkedvelő közönsége: már évekkel ezelőtt éles bírálatok érték az Oscar-díjakat osztó Amerikai Filmakadémia nehézkességét és részrehajló ítélkezését. Négy éve érkezett az #OscarSoWhite-tiltakozás (miszerint az Akadémia a jelöléseknél indokolatlan előnyben részesíti a fehérbőrű alkotók teljesítményét), majd elszaporodtak a különböző, szexuális zaklatásokkal kapcsolatban kirobbant botrányok (a legemlékezetesebb, lavina-indító ügy Harvey Weinstein befolyásos filmproducer bukása volt 2017 októberében).

A szervezet reformokkal próbált elébe menni a változásoknak: radikális tagrevíziót hirdetett, politikai korrektséget ígért, és az Oscar-gála nézettségének növelése érdekében alaposan belenyúlt a díjátadó menetébe: új kategóriát alapít „legnépszerűbb film” elnevezéssel, bizonyos (kisebb jelentőségűnek gondolt) díjak átadását kiveszi az élő közvetítésből, és lerövidíti a maratoni hosszúságú gálát. Felháborodás leginkább előbbi két intézkedés okozott: a bírálatok szerint az Akadémia egyrészt az olcsó népszerűséget hajhássza (ugyan, miért is volna indokolt legnépszerűbb film-díjat osztani a legjobb film mellett, mintha ez a két szempont kizárná egymást…), másrészt méltatlanul jár el, amikor pl. a technikai díjak nyerteseit csak utólag szerkesztve ismerhetjük meg. Az Akadémia valódi célja természetesen az volt, hogy a manapság hódító képregényfilmek tizenéves rajongóit is megnyerje magának, ám a tiltakozás hatására az új kategóriát idén még nem vezette be.

Meglepő erősorrend

Mindezzel együtt árulkodó, ahogy az Akadémia az idei jelöltlistán látványos gesztust tett a közönségfilmek felé. A Disney kitartó lobbizása úgy tűnik, eredményes volt: a tavaly februárban bemutatott Fekete Párduc 7 jelölést kapott, közte a legjobb film kategóriában. Az igényesen elkészített, nem különösebben kiemelkedő színvonalú Marvel-képregényfilm elsősorban nem minőségével, hanem ideológiai mondanivalójával és kasszarobbantásával vívhatta ki a jelölést. Ryan Coogler filmje ugyanis az első, szinte teljes egészében afro-amerikai szereposztással és alkotógárdával készült mozi, mely zajos sikert aratott.

Hogy az amerikai közvélemény aktuális állapota mennyire hatással van az Oscarra, jelzi, hogy két másik, faji kérdésekkel foglalkozó film is bekerült ugyanide: a BlacKkKlansman – Csuklyások (6 jelölés) igaz történetet dolgoz fel, mely szerint a hetvenes években egy fekete rendőr beépül a Ku Klux Klán egyik helyi szervezetébe. A kétségtelenül abszurd alaphelyzetet Spike Lee rendező sokáig árnyalt egyensúlyban tarja, ám a zárlatban propagandisztikusan utal az elmúlt években újra fellángolt faji ellentétekre. Peter Farrelly vígjátékrendező első drámája, a Zöld könyv – Útmutató az élethez (5 jelölés) szintén valós sztorin alapul, és egy olasz származású sofőr (Viggo Mortensen) és egy fekete zongoraművész (Mahershala Ali) turnéját követi nyomon a hatvanas évek Amerikájában, ám az izgalmasan induló utazás jórészt közhelyes tanulságokba fullad.

Mindhármukat megelőzi azonban két másik film a jelölések számában. A kedvenc abszolút éllovasként (10 jelölés) bizonyítja, hogy a meghökkentő filmjeiről elhíresült görög sztárrendező, Yorgos Lanthimos végleg megérkezett az álomgyárba. Bradley Cooper pedig Lady Gaga partnereként, dalszerzőként, forgatókönyvíróként és rendezőként negyedszer is sikerre vitte a Csillag születik (8 jelölés) történetét. Az Oscar-szavazók mindig is fogékonyak voltak a zenés életrajzi filmekre, s különösen értékelik a nagy színészi átalakulásokat. Más nem nagyon magyarázhatja ugyanis a Bohém Rapszódia jelenlétét (5 jelölés), hiszen az egykori zenekari tagok produceri közreműködésével készült Queen-életrajzi film kiábrándítóan kockázatmentesre sikerült: javára csupán az élethű koncertfelvételek és Rami Malek lenyűgöző Freddie Mercury-alakítása írható.

Formálódó trendek

A filmnézési szokások drasztikus megváltozására immár Hollywoodnak is reagálnia kellett: a heves viták ugyan nem csillapodnak a témában, ám a neves streaming-szolgáltató Netflix által bemutatott Roma című film idén valódi esélyesnek tűnik (10 jelölés). Örömteli, hogy emellett szokatlanul sok idegennyelvű (vagy külföldi alkotók által rendezett) mozi került be saját kategóriáján kívül a főbb jelöltek közé is (Roma, A kedvenc, Hidegháború). Különös viszont, hogy az Akadémia szinte tudomást sem vett Ethan Hawke idei alakításairól (A hitehagyott, A meztelen Juliet) vagy a Holdra szállást akkurátusan bemutató Az első ember-ről.

Hasonlóképp fontos a politikai állásfoglalás az Akadémia-tagok számára, bizonyítja ezt a Dick Cheney pályafutását szatirikus hangvételben bemutató Alelnök 8 jelölése, illetve ebből a nézőpontból is értelmezhető a Fekete Párduc, a BlacKkKlansman és a Zöld könyv hangsúlyos jelenléte. Mindez nem új jelenség: a többségében liberális, haladáselvű nézeteket valló hollywoodi filmipar mindig is politizált, s főként akkor hallatja hangját, amikor neki nem tetsző irányultságú erők kormányozzák Amerikát. Az aggasztó inkább az, hogy a Trump-korszak eljövetelével végképp polarizálttá vált a közbeszéd: higgadt elemzések és árnyalt vélemények helyett a heves indulatok és verbális (sokszor pedig tettleges) szélsőségek korát éljük – a józan középút pedig egyre távolodik.

*

Hangolódásként tanulságos régi Oscar-köszönőbeszédeket böngészni a YouTube videómegosztó portálon: a boldog győztesek többsége rokonai, alkotótársai és ügynökei mellett általánosságban is méltatja a film-ipart, amelyben dolgozik. A magyar idő szerint hétfő hajnalban kezdődő csillogás ne tévesszen meg minket: Hollywoodot, bár gyakran botrányt kelt, fennhéjázik és politizál, végső soron a rideg üzleti számítás mozgatja – a mi pénzünkből remélt nyereség.

(Megjelent: Új Ember, 2019. február)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *