Ai no Kusabi (újratöltve) (18+)

Hűséges Droid olvasók már olvashattak egy rövid posztot erről a darabról, de most, hogy megnéztem a 2012-es remake-et, úgy döntöttem kicsit bővebben írok róla. Ez az anime, a yaoi-k etalonja. Akik ismerik a stílust, pontosan tudják mit jelent ez, akik pedig nem, most lehetőséget kapnak, hogy tágítsák a látókörüket. A műfaj gyökereibe nem mennék bele részletesen – akit érdekel, itt elolvashatja – de amit feltétlen tudni kell, hogy az alapokat a Negyvenkilencesek csoportja – 1949-ben született hölgyekről van szó, de nevezik őket Year 24 Flower Group-nak is – fektette le. Ők alkották meg, a shounen-ai stílust, mely a férfi szereplők közti szerelemre fókuszál, ám még a shounen-ai az érzelmekre épít, utódműfaja, a yaoi középpontja a szexualitás. A yaoit alkotó művészek sértőnek találják, ha alkotásukat keverik a melegséggel, és élesen elhatárolódnak a shounen-ai-tól (forrás: Wiki). A félreértések elkerülése miatt írom, hogy a műfaj legnagyobb rajongói a nők és a fiatal lányok – az okok itt kifejtésre kerülnek – tehát, aki túltette magát a kezdeti megrázkódtatáson, az a továbbra kattint, aki nem, az lehetőleg ne tegye.

A történetet Rieko Yoshihara (angol átirat) írta – akit érdekel, itt elolvashatja az egészet, angolul – és a híres Shousetsu June nevű yaoi magazinban, sorozat formájában került bemutatásra. 1989-től kezdve folyamatosan jelentek meg hangoskönyvek, az első dráma-CD 1993-ban látta meg a napvilágot Dark Erogenous címmel, mely nem adaptációja a regénynek, inkább azokat a pillanatokat részletezi, amelyek túl röviden kerültek tálalásra a műben.  Aztán elkészültek az OVA-k, az elsőt még 1992-ben  Akira Nishimori, még a másodikat 1994-ben Katsuhito Akiyama rendezte, a karakterdizájnért Onda Noyuki a felelős. Majd annyi év után, az alkotók újra összeálltak, hogy a rajongókat megörvendeztessék a remake-kel. A rendezést Akiyama, a karakterdizájnt Noyuki, a sztorit pedig maga Yoshihara asszony vette a szárnyai alá.

A történet az Amoi bolygón játszódik, melyet a Jupiter nevű mesterséges intelligencia szigorú szabályok szerint irányít. Olyan társadalom ez, ahol a szociális státuszt a hajszín határozza meg. A szőkék (Blondie-k) az elit legfelsőbb szintjét képezik, még a fekete hajúak a legalsó osztályba tartoznak. A Blondie-k genetikai rendszerét Jupiter alkotta meg: nagyobbak és sokkal erősebbek az átlagembernél, az IQ szintjük magasabb, mint 300 és miközben sterilek, tiltott számukra mindenféle szexuális aktivitás, csak a házi kedvencek (Pet-ek) tartásában lelik örömüket. A Pet-ek szexrabszolgák, akik egymás közt létesítenek szexuális kapcsolatot – ritkák és nagyon drágák a női Pet-ek – de gazdáik, a Blondie-k sosem érintik meg őket, mert az degradáló lenne számukra.

Iason Mink, a leghatalmasabb rangú Blondie, ő az egyetlen, aki közvetlenül beszélhet Jupiterrel. Elegáns, nyugodt stílusa mögé rejti minden könyörtelenségét, szenvedélyét és szerelmét. Onda Noyuki minden dicséretet megérdemel, mert ahhoz képest, hogy Iason Mink a külvilág felé jéghegynek látszik, a néző mégis pontosan tudja, hogy mikor, mit érez. Hatalmas kihívás lehetett megalkotni egy ilyen karakter külsejét – hogy egyszerre legyen rideg, ellentmondást nem tűrő, mégis mélyen érző lény – Noyuki mégis mesterien oldotta meg a feladatot, a metakommunikáció összes jellegzetességét betartva, megspékelve azt az állóképek használatával, amelyek még inkább hangsúlyosabbá teszik egy-egy pillanat fontosságát. Iason Mink karakterének harmadik varázsa – az első a személyisége, a második a megjelenése – a hangja. Kaneto Shiozawa szinkronszínész hűvös, nyugodt orgánuma tökéletes választás volt. (A remake-ben már sajnos nem hallhatjuk többé, mert Shiozawa 2000-ben, otthoni lépcsőjén leesett és meghalt.) Amikor Iason Mink megismerkedik Rikivel, a fekete hajú korccsal (őket hívják Mongrel-nek) a Pet-jévé teszi, de ezek után minden szabályt megszeg.

A Blondie-k elvileg egy évig szórakoznak házi kedvenceiken, aztán lecserélik őket, Iason Mink azonban kivételt tesz. Három évig tartja magánál Rikit, és már a legelső alkalommal megérinti (ez tabu, egy Blondie sosem nyúl hozzá egy Mongrel-hez), aztán szexel vele, később már kielégíti, végül beleszeret (tabuk netovábbja).

Riki büszke, lázadó és önszántából sosem hódol be. Az önszántából szón van a hangsúly, mert miután megkapja Iason Minktől a Pet-gyűrűt (amelyet a péniszén visel) a Blondie képes hatást gyakorolni a fiú érzéseire. A befolyásolt emóciók széles skálán mozognak, a fájdalomtól egészen az elviselhetetlen kéjig.

Három év után Iason Mink egy évnyi szabadságot ad a Rikinek, megengedi, hogy visszamenjen Ceres-be. (Hogy könnyebben megértsétek, mi hol van, az alábbi térkép segíteni fog.) Még Tanagura-ban minden szabályok alá van rendelve, addig Ceres utcáin bűnözés uralkodik. A férfiak bandákba tömörülve próbálnak túlélni, több-kevesebb sikerrel. Riki, a Bison nevű, kemény arcokból álló kompániának a vezetője, visszatér, de társainak semmit sem mond, az elmúlt három év eseményeiről.

Az egy év leteltével, Iason Mink mindent elkövet, hogy visszakapja Rikit, és vissza is kapja. Nem írom le a történetet, különben még azt hinnétek, nincs okotok megnézni, pedig aki kedveli a műfajt, de még nem látta ezt a klasszikust, nem tudja, miről marad le. A sztori, a karakterek – itt jegyzem meg, hogy még sosem találkoztam vonzóbb férfi karakterrel, mint Iason Mink, akár az animéket, akár a filmeket nézem – a képi világ és a zene tökéletes egyvelege teszi ezt a két OVA-t halhatatlan mesterművé.

Egyes kritikusokat Fritz Lang Metropoliszára emlékezteti a történet – ami teljesen érthető, hiszen egy disztopikus világ tárul a szemünk elé és a két ellentétes társadalmi osztály szereplői egymásba szeretnek – mások megjegyzik milyen ironikus, hogy Jupiter nőnemű AI, aki a férfiak világát irányítja, én erre csak azt tudom mondani valóban az. Ez természetesen semmit sem von le a sztori nagyszerűségéből, sőt. Senki ne feledje, ilyen a yaoi stílus. Nők alkotják – férfiakról szól – nőknek.

A 2012-es remake négy huszonöt perces OVA-ból áll. Sajnos. Azért mondom, mert lehetett volna hosszabb, illetve több. A karakterek külseje csak hajszálnyit változott, a minőség természetesen jobb és külön öröm, hogy olyan részleteket ismerhetünk meg, amelyek kimaradtak az első két klasszikusból – gondolok itt Riki és Mimea (nő) viszonyára, amit az első két mesterműben csak pár másodpercnyire érintettek, itt most kifejtik, tökéletesen ábrázolva Iason Mink féltékenységét. A számítógépes grafikának köszönhetően új értelmet nyer a képi világ, sokkal aprólékosabb, színesebb, modernebb. Láthatunk hologramos videótelefont, teleportáló liftet, légdeszkát – amelyek az első két klasszikusban nem voltak – de az elmaradhatatlan piros lézerkés is megjelenik. A Tanagura utcáin sétáló elit – ők sötétebb hajúak, de nem feketék – öltözékét érdemes megfigyelni, mintha a 19. századból léptek volna elő, persze a nem múlják felül a Blondie-k különc viseletét.

Az Ai no Kusabi (tükörfordításban Szerelmi Ék) a típusbesorolás szerint yaoi, sci-fi, de nem hentai (ezért nem is láthatóak élesben a szexuális aktusok). A történet az érzelmekre hat, nem is akárhogy, és egészen biztos vagyok benne, aki fogékony a műfaj iránt és megnézi, örökre beleszeret.