iromány

1

Hupikék törpikék (The Smurfs)

Publikálta Koimbra

Lá lá lálálá lá lá lá lálá – Magas hegyek között, hol a tenger hupikék, ott laknak ők a törpikék. Itthon is vígan élvezhettük régebben a rajzfilmsorozatot, amely kicsiket és nagyokat egyaránt lekötött. A kék törpök élete tele volt vidámsággal, soha nem unták meg az egyszerű, de nagyszerű dalocskájukat (lalalala) és nagy sikerrel rejtőztek el a gonosz Hókuszpók és macsekja, Sziú-miáú elől. A filmváltozatot eddig megúsztuk, már 2002 óta próbálják megvalósítani, egy ideig a Paramount Pictures és Nickelodeon Movies égisze alatt formálódott a projekt, majd a Sonyhoz kerültek a jogok. A kis kék törpicsekek megalkotójának, Peyonak az örökösei is szívesen láttak volna egy Hupikék törpikék filmet és bár pénzügyi helyzetüket nem ismerem, de bizonyára azért bólintottak rá a filmesek minden javaslatára, hogy minél előbb szép summa álljon a házhoz. Már az is felettébb furcsa volt, hogy rábólintottak arra, hogy három újabb törpöt hozzanak létre a készítők (nem volt elég az a 100, ami eddig volt?) és Raja Gosnell ellen sem emeltek kifogást. Törp egek.

Olvasd tovább →

1

Frászkarika (Fright Night)

Publikálta Koimbra

Ha vámpíros filmekről esik szó ritkán jut az elsők közt eszünkbe az 1985-ös Frászkarika, a horror-vígjáték nem vált klasszikussá és nem emlegetik lépten-nyomon és még csak hatalmas sikert sem aratott. Mégis valakinek eszébe jutott, hogy érdemes lenne bepróbálkozni egy remake-kel, ha már úgyis olyan nagy divatja van feldolgozásoknak. A régi alkotást elnézve (szerintem) elmondható, hogy nem állta ki az idő próbáját, se nem vicces, se nem félelmetes és talán alig akadt egy-két ember, aki térdre ereszkedvén az ég felé kiáltotta: „Miéért?”

Olvasd tovább →

1

Vaklárma (See No Evil, Hear No Evil, 1989)

Publikálta Filmdroid

A kritikát Gevin írta.

A vaksi bazmegol és ágálva hadonászik-kötözködik miközben a süket éppen egy kisteherautó sofőrt küldd el a jó édes anyjába. A vak azt hiszi, hogy a süket szidja, pedig még csak nem is hallja, hogy miket dumál a világtalan. Ez Wally és Dave első találkozása, ahol még halvány sejtésük sincs róla, hogy később, mint két szökött körözött bűnözőt kergetik majd őket az ostoba hekusok, akik olyan szerencsétlenek, hogy még egy vak-süket párost sem képesek cellába tuszkolni. Richard Pryor és Gene Wilder humoristapárosa egyszerűen uralta – de ha nem is, mindenképp színesítette – a 70-es 80-as éveket: olyanok voltak egymásnak, mint Bud Spencer és Terence Hill az ostorcsattogás hangú pofonokat osztó spaghetti-westernekben. A Vaklárma se hall, se lát koncepciója önmagában is zseniális felütés, amihez aztán jön ez a két barom és kult-státuszba emel egy teljesen hétköznapi komédiát, aminek az erényeit bőven lehetne sorolni, de a legszebbik mind közül, hogy nevettet, mert mást nem is akar.

Olvasd tovább →

1

A hajsza (The Chase, 1994)

Publikálta Koimbra

0ch1

Charlie Sheen egy ideje már csak a tévé képernyőin tudott érvényesülni, a Két pasi meg egy kicsi sorozatban brillírozhatott (sokak szerint magát alakította). Egy ideje azonban már csak a arról cikkeznek, hogy mikor és hol bulizott, illetve mennyi pornósztárral múlatta alkohol-és drogmámoros óráit. Régebben bezzeg… Mi is volt régen? Sosem tartozott a sztárok közé, elért néhány szép sikert, de karrierje elég hullámzó volt. A 90-es évek elején hiába adta nevét néhány szórakoztató alkotáshoz, az évtized végére sikerült kiszorulnia a mozikból. 1994-ben három filmmel jelentkezett, a Végsebesség korrekt akciófilm volt, de alig érdekelt valakit, a Nagy csapat sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és sajnos A hajszára is kevesen váltottak jegyet.

Olvasd tovább →

1

Exam (2009)

Publikálta Filmdroid

Az alábbiakat Sparrow küldte, aki a Movie Tank blog ura.

A cselekmény egy cég felvételi eljárásának úgymond utolsó próbatételénél veszi fel a fonalat. A nyolc jelöltet, akik az állásra pályáznak, beküldik egy szobába, ahol mindannyiuknak jut egy asztal, rajta egy ceruzával és egy papírral, amire a jelöltek sorszámát írták. 80 percük van, hogy adjanak 1 választ, ám sehol sem találják a kérdést. Hamar kiderül, hogy a legnagyobb feladatuk a kérdés meg – vagy kitalálása. Úgy gondolják a csapatmunka a legésszerűbb megoldás, ezért ellátják egymást becenevekkel, mert nem akarják, hogy fény derüljön a valódi személyazonosságokra. Így születik meg például Fehér (Luke Mably), Fekete (Chukwudi Iwuji) és Szőke (Nathalie Cox). Természetesen a többiek is kapnak beceneveket.

Olvasd tovább →

1

Rossz tanár (Bad Teacher)

Publikálta Koimbra

Nehéz dolog a tanárok élete. Folyamatosan küzdeniük kell, hol a maradi, az új ötleteket elutasító kollégáikkal, esetleg a szigorú igazgatóval kell hosszú percekig vitázniuk, hol pedig a gettóból szalajtott, de alapjában véve remek aggyal megáldott diákok fejébe kell beleverniük, hogy ők bizony többre hivatottak annál, hogy élőhelyük sötét sarkain kemény drogokat áruljanak vagy kezükbe simuló fegyvert durrogtassanak. Szegény Robin Williamsre is összekoccantott szemöldökkel néztek páran a Holt költők társaságában, Michelle Pfeiffer pedig eltökélten és dacosan küzdött nap, mint nap azért, hogy diákjai kimásszanak a kudarc mély gödréből. Jon Lovitz helyzete sem volt irigylése méltó az Osztály, vigyázzban, de azután sem fordított hátat, hogy megérkezése után fél másodperccel észrevétlenül tulajdonították el kezéből táskáját.

Olvasd tovább →

1

A légy (The Fly, 1986)

Publikálta BeniMan

A héten – egészen pontosan kedden – ünnepelte bemutatásának 25. évfordulóját David Cronenberg legendás horror filmje A Légy. Eléggé ritka dolog az, hogy egy filmnek jobban sikerül a remake-je, mint amilyen az eredeti alkotás volt, de ez a film mindenképpen köztük van. A Time magazin beválasztotta minden idők 25 legjobb horror filmje közé, a Bravo magazin 100 legjobb horror listáján pedig a 33. helyet foglalja el. Az írás helyenként spoileres!

Olvasd tovább →

1

A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)

Publikálta BeniMan

A filmről itt is írtunk.

Az idén nyáron még nem kaptunk olyan filmet, ami után maximálisan elégedetten jöhettem volna ki a moziból és magával ragadott volna a film élménye. Voltak korrekt darabok (Halálos iramban 5 például), de valahogy mégis ez a hiányérzet megmaradt. Nem voltak nagy elvárásaim A majmok bolygója: Lázadással kapcsolatban. Mivel a ’68-as film nagy rajongója vagyok és élénken élt még bennem Tim Burton 2001-es adaptációjának gyenge minősége. Viszont teljesen meglepett és azt kell hogy mondjam, az idei nyár, talán legjobb filmje A majmok bolygója: Lázadás.

Olvasd tovább →

1

The Girl Next Door (2007)

Publikálta Koimbra

Bevallom Jack Ketchumról eleddig még nem hallottam, de ennek a pillanatnak is el kell jönnie, amikor a neve közelébe kerülök. A Girl Next Door hallatán elsőre a Szüzet szüntess vígjáték ugrott be, sőt szemrebbenés nélkül siklottam el ezen írások felett. Ám valahogy csak eljutottam egy olyan oldalra, ahol Ketchumról felettébb elismerő szavakat zengtek. Gondoltam majd ha ismét eljutok a könyvtárba, akkor kikölcsönzök tőle egy regényt, majd kicsit böngészve a neten kiderült, hogy a Bosszó (Red) regényéből már született film, amihez volt szerencsém és megállapítottam, hogy sajnálatos módon nem kapott túl nagy figyelmet, pedig megérdemelte volna. A Bram Stoker díjjal kitüntetett író művéből készült a Girl Next Doornak így már bátrabban adtam egy esélyt és milyen jól tettem.

Olvasd tovább →

1

Ponyo a tengerparti sziklán (Gake no ue no Ponyo, 2008)

Publikálta Muse

Valahol, a tenger mélyén egy furcsa öltözékű, vörös loboncú tengeri mágus polipok, halak, rákok és egyéb vízi herkentyűk társaságában legújabb varázslatára koncentrál, miközben a háta mögött egy kedves kis lény elszökik társai közül, és egy medúza hátán a felszínre ér. Ott aztán a víz a partra sodorja, s végül egy kisfiú játékvödrében végzi, aki lassan rájön, hogy amit fogott, az nem egy közönséges aranyhal, hanem varázserővel bíró szerzet, akinek leghőbb vágya, hogy maga is ember legyen. Röviden így foglalható össze, miről is szól a nyugaton legismertebb japán anime-rendező, Miyazaki Hayao által legutóbb dirigált rajzfilm.

Olvasd tovább →

1

Mechanikus narancs (Clockwork Orange, 1971)

Publikálta BeniMan

Anno a Szárnyas fejvadászról azt írtam, hogy nem egy könnyen emészthető darab és a megértéséhez, megnézéséhez kell egyfajta érettség.  Ezek a jelzők a Mechanikus Narancsra hatványozottan igazak. Anthony Burgess megfilmesíthetetlennek tartott regényét Stanley Kubrick az eredeti mű sajátos hangulatát megőrizve, rendkívüli képekkel, hangokkal, hangulattal és nyelvezettel álmodta vászonra. A Mechanikus narancs mai napig a filmművészet egyik legsokkolóbb alkotása, amely rengeteg elismerést kapott mégis talán az egyik legellentmondásosabb alkotás. Az Entertainment Weekly a 16. legellentmondásosabb filmnek választotta. A Premiere magazin pedig beválasztotta minden idők 25 legveszélyesebb filmje közé. Az Amerikai Film Intézet „Sci-Fi” listáján az előkelő 4. helyen van és az American Film Institute minden idők 60. legjobb filmjének választotta.

Olvasd tovább →

1

Starcrash (1979)

Publikálta Koimbra

George Lucas 1977-ben tette le az asztalra az első Star Warst, amely igen-igen magasra tette a mércét a trükktechnika és a szórakoztatás terén. Két évre rá érkezett Luigi Cozzi a Starcrash-sel, amelyről hiába is próbálnák lemosni, hogy a Csillagok háborúja ihlette, sőt mi több inkább annak koppintása. Ha a két művet egymás mellé pakolnánk, érezhető, hogy ég és föld a különbség, Ed Wood viszont megnyalta volna mind a tíz ujját, ha egyszer ilyen filmet tudott volna összerántani. Cozzi váltig állítja, hogy ő biza nem látta Lucas rendezését, csak a regényt olvasta. Így érhető, hogy miért szántják a világűrt hatalmas cirkálók és még egy fénykard is előkerül. A derék rendező nem rakhatta bele a filmbe az összes elképzelését, mivel arra kényszerült, hogy átírja a forgatókönyvet, a producerek fejében ugyanis teljesen más zakatolt.

Olvasd tovább →