Gene Wilder

3

Elhunyt Gene Wilder

Publikálta Koimbra

wilderA minap kapcsolgatva a csatornák között ráakadtam a Vaklármára. Fergeteges volt, mint mindig. A film humora lehengerlő, manapság nem csinálnak efféle vígjátékot. Rá is kerestem, hogy Gene Wilder aktív-e még manapság. A válasz a nem volt, mint kiderült a 90-es évek elején még játszott mozifilmekben, ezt követően néhány tévés projektben és sorozatban volt látható, majd gyakorlatilag visszavonult, Alzheimer-kórban szenvedett. És most szomorúan látom, hogy Wilder elhunyt.

1963-ban játszott a Kurázsi mama és gyermekei darabban, a produkció másik főszereplője Anne Bancroft volt, aki ekkoriban éppen Mel Brooks-szal volt együtt és a színésznő bemutatta őket egymásnak. Összebarátkoztak és Brooks be is ígérte, hogy leszerződteti a Springtime for Hitler vígjátékra. Erre még várni kellett egy kicsit, Wilder egy ideig színházi művekben volt látható, de bekerült a Bonnie és Cylde-ba is. Majd Brooks ismét hallatott magáról, neki adta A producerek (erre változtatták az eredeti elnevezést) főszerepét, a vígjáték kultfilm lett, Wildert pedig Oscarra jelölték.

wilder2Olyan alkotások következtek, mint a Willy Wonka és a csokoládégyár és a Woody Allen rendezésében készült Amit tudni akarsz a szexről…De Brooks-szal is többször dolgozott együtt, a Fényes nyergek ismét klasszikussá vált, de ott volt még Az egyik ifjú Frankenstein is, aminek a forgatókönyvéért szintén jelölték Oscarra.

1975-ben ismerkedett meg Richard Pryorral, közösen játszottak a Száguldás gyilkosságokkal akció-vígjátékban. Ezt követte a Dutyi dili, a Vaklárma és a Folt a zsákját (ami egyben utolsó mozifilmje volt), amelyek rendkívül szórakoztatóak voltak.

Béke poraira. Olvasd tovább →

1

Vaklárma (See No Evil, Hear No Evil, 1989)

Publikálta Filmdroid

A kritikát Gevin írta.

A vaksi bazmegol és ágálva hadonászik-kötözködik miközben a süket éppen egy kisteherautó sofőrt küldd el a jó édes anyjába. A vak azt hiszi, hogy a süket szidja, pedig még csak nem is hallja, hogy miket dumál a világtalan. Ez Wally és Dave első találkozása, ahol még halvány sejtésük sincs róla, hogy később, mint két szökött körözött bűnözőt kergetik majd őket az ostoba hekusok, akik olyan szerencsétlenek, hogy még egy vak-süket párost sem képesek cellába tuszkolni. Richard Pryor és Gene Wilder humoristapárosa egyszerűen uralta – de ha nem is, mindenképp színesítette – a 70-es 80-as éveket: olyanok voltak egymásnak, mint Bud Spencer és Terence Hill az ostorcsattogás hangú pofonokat osztó spaghetti-westernekben. A Vaklárma se hall, se lát koncepciója önmagában is zseniális felütés, amihez aztán jön ez a két barom és kult-státuszba emel egy teljesen hétköznapi komédiát, aminek az erényeit bőven lehetne sorolni, de a legszebbik mind közül, hogy nevettet, mert mást nem is akar.

Olvasd tovább →