horror

Az egyik legnépszerűbb indítás a horrorfilmeknél, hogy a különféle szerencsétlenség előtt álló főszereplőket egy teljesen új helyre költöztetik. Ezt tanítják a gyorstalpaló forgatókönyvíró iskolában vagy csak ez a legegyszerűbb módja, hogy elkezdjenek egy történetet? A következő baromi nagy klisé, hogy az új lakhelyen hamar kiderül, hogy a közelben valami rejtélyes és brutális gyilkosság, szörnyűséges eset történt. A House at the end of the Street dettó így indul, anya és lánya (a szebb napokat látott Elizabeth Shue és a szép jövő előtt álló Jennifer Lawrence) beköltözik új házikójukba, szomszédjukban pedig pár évvel ezelőtt gyilkosság történt, egy lány megölte a szüleit, majd nyoma veszett, senki sem tudja mi lehet vele. Csak a fiú élte túl az éjszakát, aki gyorsan össze is ismerkedik Lawrence-szel, megnyerő, sármos, folyamatosan borostás és szomorú szemekkel mered maga elé – szóval a szokásos, viszont a forgatókönyv és a sztori már nem az, erősen átlagon aluli. Miután rendesen lenyelették velünk a kliséket jöhetnek a fordulatok, de sajnos David Loucka író teljesen hülyének nézi a nézőt, azért nem mindent lehet letolni az éhes torkokon. Ideig óráig még valahogy ellenne a klisék és unalom környezetében, de egy bizonyos ponton („szegény árva fiút utáljuk és keménykedünk vele” jelenet) durván erőltetetté és izzadságszagúvá, a rettegni vagy csupán szórakozni vágyó néző idegessé válik. Loucka egyszerűen nem tudott egy valamire való értelmesebb szkriptet kiadni kezei közül, megkockáztatom, hogy eleve „only DVD” kiadásban gondolkodhattak (előtte limitált mozibemutatóval), de Lawrence hirtelen híressé vált. De legalább elmondhatja, hogy van a repertoárjában egy sikeres horror is.

Olvasd tovább →