Bevallom Jack Ketchumról eleddig még nem hallottam, de ennek a pillanatnak is el kell jönnie, amikor a neve közelébe kerülök. A Girl Next Door hallatán elsőre a Szüzet szüntess vígjáték ugrott be, sőt szemrebbenés nélkül siklottam el ezen írások felett. Ám valahogy csak eljutottam egy olyan oldalra, ahol Ketchumról felettébb elismerő szavakat zengtek. Gondoltam majd ha ismét eljutok a könyvtárba, akkor kikölcsönzök tőle egy regényt, majd kicsit böngészve a neten kiderült, hogy a Bosszó (Red) regényéből már született film, amihez volt szerencsém és megállapítottam, hogy sajnálatos módon nem kapott túl nagy figyelmet, pedig megérdemelte volna. A Bram Stoker díjjal kitüntetett író művéből készült a Girl Next Doornak így már bátrabban adtam egy esélyt és milyen jól tettem.
horror
Rosemary gyermeke (Rosemary’s Baby, 1968)
A kép egyszerű mégis szürreális: A fekete babakocsi sodródik a sötét szikla tetején… Alatta a szlogen: Imádkozz Rosemary gyermekéért. Manapság amikor a horrorfilm kifejezés egyet jelent az értelmetlen gyilkolás bemutatásával, amikor egy horror arról szól, hogy minél több vér és belsőség legyen a filmen, akkor különösen értékelünk, egy ilyen okos és kreatív filmet. Bizony volt idő, amikor nem kellett élve kicsontozni valakit a kamera előtt, mint mondjuk az épp aktuális Fűrész filmben, hanem okos történettel és jól felépített, megtervezett jelenetekkel érték el hogy a néző végig borzongjon egy filmet. Roman Polanski első amerikai filmje igazi klasszikus. A rendező bizarr, egyedi stílusát, alkotói jegyeit nagyon kevesen tudták követni.
Horrorfilmek 2011-ben
Nem lesz hiány 2011-ben a horrorban, lesz mit néznie a műfaj rajongóinak. Íme egy kis válogatás ezekből, amihez van poszter, előzetes vagy csak kép azt csatolom.
A The Rite horror-thriller Matt Baglio könyvén (The Rite: Making of a Modern Exorcist) alapszik és ahogy az előzetesben is látható, valós történetet láthatunk, legalábbis egy része biztosan az lesz. Colin O’Donoghue egy egy ördögűző oktatásra jár a Vatikánban, ahol megismerkedik Lucas atyával (Anthony Hopkins). A srác kezdi elveszíteni Istenbe vetett hitét, az atya azonban egyre jobban bevezeti az ördögűzés sötét rejtelmeibe. A produkciót Mikael Hafstrom dirigálta, Amerikában január 28-án mutatják be a filmet. Alice Braga, Ciaran Hinds és Toby Jones is feltűnik a játékidő alatt.

Az idei év legjobbjai Stephen King szerint
Közeleg az év vége, hamarosan mindenki közzéteszi, hogy szerintük mely filmek voltak 2010 legjobbjai. Stephen King jó szokásához híven ezúttal is elmondta, hogy szerény személyének az idei felhozatalból mik voltak a kedvencei (az Entertainment Weekly hozta le a cikket. )
Nos, lássuk, hogy a horror nagymesterének mi 2010 top 10-je
10: Zöld Zóna (Green Zone)
9: Jackass 3D
8: Monsters
7: Hibrid (Splice)
6: Kick-Ass
5: Takers
4: Közösségi háló (The Social Network)
3: Eredet
2: Tolvajok városa (The Town)
1: Let Me In
King azt mondta, hogy a Zöld zóna azért volt kiemelkedő, mert izgalmas produkciót született és a történetre is nagy hangsúlyt fektettek. A Takers thriller azért kerülhetett bele a listába, mert igazán jó alakításokat láthatott és a páncélautó kirablása az év legjobb akciójelenete. A Közösségi hálóhoz azt a megjegyzést fűzte, hogy ahol a Tőzsdecápák 2 elbukik, ott ez ez a film helyt állt. Egyébként King tavaly ezeket a filmeket találta a legjobbnak.
Hibrid (Splice, 2009)

Vincenzo Natali (Kocka, Cypher) filmjét meglehetősen nagy várakozás övezte. Szerintem ugyanannyira az alapötlet, mint a projektre megnyert színészek miatt. Mivel hozzánk meglehetősen későn hozták be (miután majd 2 évig a dobozban állt), már mindenfelől hallani lehet a film visszhangjait, amik enyhén szólva is vegyesek. A következőkben kicsit rendhagyó kritika következik, megpróbálok támpontokat adni arra vonatkozóan, hogy kinek érdemes megnéznie a Hibridet.
Ördögűzés Emily Rose üdvéért (The Exorcism of Emily Rose, 2005)

Ördögűzés – jól hangzik a szó, bizony. Már önmagában is figyelemfelkeltő, a néző, olvasó pedig joggal számíthat horrorisztikus dologra, amiben a lekötözött, megszállt illető furcsa pózokat vesz fel és érthetetlen nyelven ordibál, miközben előtte egy eltökélt, hitében sziklaszilárd pap erősen azon van, hogy kiűzze a gonoszt a testből, egyik kezében a Biblia, másikban pedig szentelt víz. Az Ördögűző a legismertebb film a témában, lépten-nyomon szóba hozzák, megemlítik, ha klasszikus horrorról van szó vagy esetleg egy olyan produkció készül, amelyben a fentebb leírtak is szerepet kapnak. Akadt még jó néhány alkotás, amelyben sor került ördögűzésre, talán láttatok is néhány ilyet, nekem is volt szerencsém egy-két ilyen műhöz, de konkrétan egy olyat se tudnék megemlíteni, amire azt mondanám, hogy szívbajosok messzire kerüljék. Az Ördögűzés Emily Rose üdvéért film azonban ilyen kategóriába tartozik.
Félelem és reszketés Hollywoodban – régi horrorok új köntösben
Csütörtökön mutatják be nálunk a Halloween remake-jének a második részét, míg pénteken A mostohaapa új változata érezik az amerikai mozikba. Hollywoodban tombol a Xénia remake-láz, mostanában szinte minden hétre jut egy-két ilyen hír. Ennek kapcsán említek meg néhány horrorfilmet, amelyet újraforgattak vagy már bejelentették, hogy új változatot terveznek az adott alkotásból. Az irományban nem szerepel az összes horror remake, csak pár filmről írok egy-két sort, majd csatolom hozzájuk az előzetest, először az új, aztán a régi film trailerét.
Támadók a Marsról (1986)
Vélhetően mindenki fel tud idézni magában fiatalkorából egy-két-több olyan esetet, mikor egy thriller, horror megtekintése közbe a félelemtől inkább magára húzta a takarót, később pedig csak felkapcsolt villany mellett tudott elaludni. Nekem az egyik ilyen film a Támadók a Marsról volt, emlékszem elég sokszor bújtam el anyám háta mögé a játékidő alatt. Sikerült újra megtekintenem az alkotást, most már szemernyit sem izgultam rajta, inkább csak mosolyogtam magamban mikor néhány jelenetnél beugrott, hogy én ezen mennyire is féltem anno. Jön egy hatalmas nagy UFO, landolásának egy srác lesz szemtanúja. Apja szétnéz a környéken, visszatérve furcsán viselkedik, tarkóján pedig egy seb van. Később egyre több embernél véli felfedezni, hogy az eddig nem a megszokott módon viselkedik.
Nosztalgiának jó volt a film, egyébként pedig csöppet röhejes. Mégpedig azért mert a földönkívüliek alig egy tucatnyian vannak, lomhán mozognak és a könnyen ki lehet őket csinálni, ráadásul az „átprogramozott” embereket is fel lehet ismerni könnyedén. Nem is tudom hogy gondolták ezt az inváziót.
Náci zombik (Dead Snow / Død snø)

Néhány napja jegyeztem meg, hogy a nagy vértől tocsogó palettán egyszerűen már nincs hely a sok horror számára, túlkínálat van ebből a műfajból, futószalagon jönnek az új köntösbe csomagolt régi filmek és akad köztük pár önálló kreálmány is. Talán azért is lehet ezekre azt mondani, hogy nem nyújtanak semmi újat, nem borzong bele az ember, mert már immunissá lettünk a sok borzasztó dolog láttán. Néha azonban belefut az ember egy olyan műbe is, amely kivételesen nem egy hollywood-i gépezetről pottyant le, hanem egy másik ország alkotása, amely kijutott az adott ország hátarain túlra. Ilyen volt [REC] spanyol horror, amely mellett a többi amcsi hasonló műfajú mű elbújhatott (a kutak mélyére vagy a fák mögé vagy egy soha nem nézett tévécsatorna késő esti programjába). Most a norvégok is előrukkoltak egy élvezhető-nézhető náci-zombis filmmel és talán egyszer majd megnézhetjük végre a Block-66 című magyar mutánshorrort is.
My Name is Bruce (2007)

Bizonyos körökben Bruce Campbell kultikus arcnak számít, mondhatnám azt is, hogy a B (Zs) filmek egyik hercege, koronázatlan királya, stb stb. Karrierjét a Gonosz halott horror franchise-zal kezdte, a mai napig olcsó alkotások főszerepeit játssza, illetve néha kikap egy kisebb mellékszerepet egy nagyobb költségvetésű filmben. Megjegyzem mintegy mellékesen, hogy a Burn Notice sorozatban szerintem a filmtörténelem egyik legjobb nevét kapta, ott Sam Axe-nek hívták. Campbell is tökéletesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy páran félistenként tekintenek rá és azt is tudja milyen ócska, trash alkotásokban szokott szerepelni, nosza csinált is egy paródiát magáról.
Végső megoldás: Halál (Alien 3, 1992)
A minap néztem újra az Alien tetralógia közül a harmadik részt, arra gondoltam majd értekezem róla, írok néhány sorocskát, de aztán belefutottam abba, hogy a film milyen utat járt be, míg elkészült. Eddig csak a David Fincher vs. stúdió nehézségeket tudtam, de most tessék, olvassátok el a Végső megoldás: Halál kálváriáját. Köszönet ezért Dzséjtnek!!!
Az első részről itt, a másodikról itt, a negyedikről pedig itt esett szó.
David Giller, aki az Alien óta bábáskodik a sorozat felett producerként, és ezt a beosztást csak az Aliensnél és az AvP-nél nem vállalta el (ezeknél „csak” executive producer volt), bevallása szerint a folytatást senki sem akarta, mégis meg kellett csinálni. Koncepciójuk valahogy így szólhatott: „minden legyen benne, ami (szerintük) jó volt az Aliensben”. Azaz főként akció és családi szál. A Fox szerint mindez lehetőleg a Földön legyen. Eztán jött a rendező és forgatókönyvíró keresés. Elképzeléseikhez tökéletesen illett Renny Harlin (rendezte: Die Hard 2 – Még drágább az életed; Cliffhanger – Függő játszma; Utánunk a tűzözön), illetve a forgatókönyvíró William Gibbson (írta: Neuromancer; X-akták részek). Velük alá is írták a szerződést. Nos, jött az első bibi, miszerint Harlin elképzelésében az szerepelt, hogy az idegenek bolygójára kellene menni, míg Gibbson a Földet akarta kipécézni, ahol egy orosz űrállomáson az alienek egy orosz-amerikai hidegháborús konfliktus szereplői lettek volna. Tehát volt három elképzelés (űrállomás, Föld, alienek bolygója), de senki nem tudta, melyiket kéne vászonra vinni, ám a Fox nyomására elkezdték promóciózni a filmet (ekkor jelent meg a teaser, melyben hirdették, hogy a Föld a célpont).
Csak röviden…
Néhány régebbi filmet néztem újra.
Revans (Revenge): Michael 12 év után leszerel, majd Mexikóban meglátogatja barátját, Tibby-t (Anthony Queen). Fiatal feleségével (Madeline Stowe) kapcsolatba keveredik, amit Tibby megtorol, a lány kurvák közé kerül, Michaelről meg azt gondolják, hogy halott, de nagyot tévednek, ugyanis felépül és revansot vesz a történtekért. Ez a film nagyon tetszett, emlékeimben is így élt, kár volt újranézni, most már közepesnek látom. Túl hosszú a film, az első egy órában nem történik sok minden, aztán beindulnak a történések, de az se túl gyorsan. Tony Scott talán ennyi év távlatából rá se ismerne rendezésére. A szereplők közül csak Stowe-ot emelném ki, aki frankón hozza a tüzelő szukát. Régebben 90 %, most 50 %
A massza (The Blob): Arberville madártávlatból olyan kisvárosnak tűnik, amelyre nyugodtan rásüthetnénk az egy sor ház, egy sor tükör kifejezést. A közelbe csapódik be egy meteorszerű valami, egy takonyszerű valami betámadja környékbeli csavargót. Az űrmassza tovább szedi áldozatait. A forgatókönyvet Chuck Russel és Frank Darabont írta az 1958-as hasonló nevű horror alapján, előbbi meg is rendezte. (annak a főszereplője Steve McQueen volt). Hát maradjunk abban, hogy egyikük sem volt a helyzet magaslatán, Darabont később remekelt néhány Stephen King adaptációval, Russel pedig A maszkot és Végképp eltörölni akciót tudta felmutatni, amelyek már jobbra sikeredtek. A főszereplő Kevin Dillon, aki a helyi vagány csávót alakítja, ez abból látszik, hogy ő dohányzik egyedül és hosszabb a haja, mint a többi srácnak. A női főszereplő pedig Shawnee Smith, aki a Fűrész franchiseban tűnik fel Nem túl jó, de egynek elmegy horrorkategória. Régebben 60 %, most 50 %
Nekem 8 (Nothing to Lose): Nick Beam korábban ér haza a szokottnál és feleségét véli felfedezni a hálószobában egy másik férfival. Nick nem dühöng, nem ordibál, csak beül a kocsijába és elindult bele a vakvilágba. Bepattan hozzá egy pisztolyos ürge és a pénzét követeli, Nicknek azonban rossz napja van és a gázba lép, később együtt élnek át pár kalandot. Tim Robbins kezdetben még előszeretettel játszott vígjátékokban, később nyergelt át a drámára, Lawrence pedig szinte világéletében vígjátéki figurát alakított. Ők ketten elviszik hátukon a filmet, egy vagon poént szolgáltatnak a nézők számára, de a legjobb figura mégis a cég biztonsági embere. Újranézve már kevésbé tetszett, régebben többet nevettem rajta, de azért még mindig lehet rajta mosolyogni. Régebben 80 %, most 60 %





