9

Mama

0mama1

Sajnálatos, de manapság ha horrorról esik szó szinte biztos, hogy azzal kezdődik a történet, hogy egy család szép új élet reményében más városba költözik, majd gyorsan kiderült, hogy a múltban lakhelyük közelében valamiféle szörnyűséges dolog történt . Esetleg néhány tini kiruccan egy mindentől távol lévő erdei faházba vagy csak szimplán sátorozni indulnak a vadonba, a fene nagy bulihangulatot rögvest kettévágja az egyikük hátába állított éles fejsze. Elég szerezni pár százezer dollárt, lelkes és olcsó színészeket, majd indulhat a forgatás. És az se baj, ha pár hordónyi művérrel meglocsolják az egyes mészárlások színhelyét, mert egyeseknek az a jó, ha térdig gázolhatnak a belekben. Igen ám, csakhogy van a horrornak egy manapság elnyomott kis szegmense, ahol a készítők próbálnak mással is próbálkozni és most itt felejtsük el a fehérre meszelt arcú japán szellemkislányokat.

Egy megtört és felettébb szomorú fickóval indít a történet, aki magához veszi két kislányát, bepakolja őket a kocsiba és láthatóan céltalanul elindulnak valamerre. Végül egy kis faházikóban (oké, ebből se hagyták ki) kötnek ki, ennek ijesztő lakója gyorsan hidegre teszi a papát, de a gyerekekhez nem nyúl. Eltelik néhány év, a férfi testvére (Nikolaj Coster-Waldau) továbbra sem adja fel a keresést, végül a fáradozását siker koronázza, rálelnek a cseresznyén éldegélő lányokra és a bíróságon is sikerül elérnie, hogy hozzá kerüljenek a gyerekek.

Netszerte kismillió rövidfilm kering, néhányat kiszúrnak maguknak a mindenható producerek és megpróbálnak egészestés produkciót összehozni belőle. Neill Blomkamp a District 9-cel nagyot robbantott, míg az apokaliptikus hangvételű 9-ből csak egy átlagos animációs filmet sikerült összehozni. Andrés Muschietti nagy szerencséjére találkozott Guillermo del Toroval, aki meglátta a lehetőséget az alig 3 perces Mamában. Del Toro nagy horrorrajongónak mondja magát, örömmel adja a nevét komor hangvételű és félelmetes alkotásoknak szánt filmekben, de a Hibrid finoman szólva is felemás lett (Elanor más véleményen van), a Ne félj a sötéttől pedig rettenetesen unalmas és patkányszerű szörnyecskéket sem lehet komolyan venni (de azért gyorsan hátranéztem nincs-e mögöttem ilyesféle lény).

 0mama3

Egyértelmű, hogy a rendezőn is sok múlik, hiszen Muschietti beladott mindent, hogy megborzongassa a nézőt. A Mama nem nevezhető egyedinek, gyakorlatilag minden egyes pillanatát láttuk már máshol. A lényeg, hogy ügyesen fűzzék össze a jeleneteket és pont a megfelelő helyeken ijesszen rá a nézőre, aki csak néha lazítson a székkarfa szorításán. Rengeteg filmben a főszereplő háta mögött elcsoszogó sötét figura felbukkanását csak egy állkapocs ropogtató ásítással tudunk nyugtázni. Felettébb élvezetes, hogy végre érezhetjük a borzongást, végre nem álmosító jeleneteket láthatunk, hanem valóban megemelkedhet az adrenalinszint. A kamera látószögén kívül eső történéseket sem hányaveti módon vannak elkészítve? Muschiette e mellett nem felejt el a felmerülő kérdésekre magyarázatot adni és a karakterek sem tesznek tőlük idegen dolgokat.

Persze mindehhez olyan színészeket kellett szerezni, akik nem olyan álmos tekintettel merednek maguk elé, mint ahogy Nicolas Cage szokott mostanság. Waldau-t jó időre kivonják a forgalomból, így maradnak a barátnőjét játszó Jessica Chastainra a lányok. A fekete hajú, tetovált Joan Jett-szerű rocker nő inkább a gitárját nyúzná, egyáltalán nem hiányzik neki a gyereknevelés, még hálát is ad az égnek, hogy nem esett teherbe. Mégis kénytelen megbirkózni a feladattal, hogy két lányra kell felügyelnie, megkedveli, elfogadja őket, a lányok felügyeletéért antipatikus rokont is kitessékeli és az anyai ösztönök is feltámadnak benne (jellemfejlődés: pipa). A legnehezebb általában a megfelelő gyerekszereplőket kiválasztani, gondoljunk csak az Ómen remake-re, ahol a kissrác totálisan bamba ábrázatára. Megan Charpentierre és Isabelle Nélissere azonban nem lehet panasz, ügyesen megbirkóznak a feladattal, megkapták a lehetőséget a bizonyításra és éltek is vele. (Szerintem Megan lesz a következő Danielle Harris, azaz B kategóriás, de viszonylag élvezhető horrorokban fog játszani.)

 0mama4

Muschietti megfogadta Yoda tanácsát: Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld. Így hát ő nem is próbálkozott csak egyszerűen izgalmassá tette horrorját. Félelmetes atmoszférát teremt és ezúttal érződik, hogy del Toro a háttérben munkálkodott, legalábbis a képi világ nagyon is rávall. Előfordul, hogy egy általában ártalmatlan állatka valamiféle közelgő szörnyűség vagy hamarosan megjelenő rémség előfutárának számít. A lepkéket valószínűleg kedveli mindenki, de ha itt látunk egyet fel lehet készülni, hogy hamarosan történni fog valami. Kissé bosszantó, hogy a végén kerül porszem a gépezetbe, a fináléban a szépen felépített misztikus és természetfeletti hangulatot majdnem sikerült tönkrevágni, de még így is magasan a legjobb a 2013-as bemutatók közül. 85 %

imdb: 6,5

rottentomatoes: 65 %

Büdzsé: 15 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 71 millió dollár
Eddigi összbevétel: 112 millió dollár

 

9 komment

  1. Nagy horrorrajongóként én is már megnézném szívesen de nem található még nézhető verzió, csak ezek a roppantul rossz minőségű kamerások vannak, de olyat soha ne nézek. Megkérdezhetem te hol láttad és milyen minőségben?

  2. A Lannister is jatszik benne? Megnezem, ha szerinted ilyen jo. A poszter mar ezerszer hatborzongatobb, mint a zsenertarsakei.

    • Szerintem marha jó:) Meg ugye del Toro is ott volt producerként és a Splice-t neked bejött, amiből szintén kivette a részét:)

  3. Már tényleg ásítunk azoktól a tipikus félelmet kiváltani szándékozdó de ellentétes hatást elérő fogásoktól, mint: hirtelen elsuhan egy árny hangos zene kíséretében; a fürdőszoba szekrény tükrében nézi magát a főszereplő, nincs semmi, kinyitja, bezárja vki/vmi a háta mögé terem és erről a tükörből értesülünk; van valami a sötét sarokban, a szereplő kíváncsian de rettegve közeledik, egyre hangosabb a zenei kíséret, felgyújtja a villanyt, hangos zenei kíséret a csúcsponton… Huh, nincs ott semmi, zene elhallgat, megnyugszunk, egyszer csak BAMM! A szörny lecsap VAGY csak az egyik barát/családtag megjelenk, hogy: “Te mit csinálsz itt? ”

    Szóval az a jó mindebben, hogy ha már ilyen szárazan fel tudjuk sorolni és számon tudjuk tartani ezeket az eszközöket ez egyet jelent azzal, hogy eljött a megújulás ideje 🙂 A közönség igényei megváltoztak. Ezért szeretem a filmeket, mi diktálunk és egy teheteséges rendező, mint Del Toro ezzel tökéletesen tisztában van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *