Dracula 3D (2012)

Minden tiszteletem Dario Argentoé. Sok rendező odaadná a fél karját azért, ha olyan klasszikust tudna letennie az asztalra, mint a Suspiria vagy a Gonoszság áldozatai. A legendás olasz horrorfilmes karrierjét több szakdolgozat is kivesézte, bizonyára számos elemzés kering a világhálón életpályájáról, a direktor rengeteg rajongót tudhat maga mögött. Ám Argento öregszik, úgy ahogy mindenki és ha továbbra is aktív szeretne maradni az iparban, talán nem ártana, hogy esetleg munkái nem öregesnek, hanem újító szándékú, kreatív alkotásnak látszódjanak. Kollégája, a zombikban utazó George A. Romero is képtelen megújulni, pedig be kellene látnia, hogy az élőholt témára ráférne a vérfrissítés. Argento ezúttal Drakuláról forgatott filmet, ami első hallásra izgalmas és remek tervnek tűnhet, hisz manapság a vérszívók is csak csalódást okoznak. Hisz mi mehetne félre, pláne, hogy Rutge Hauer játssza azt a fickót, aki előszeretettel ver hegyes karókat vámpírok szívébe, azaz Van Helsinget Ez csak jó lehet, nem? NEM!

Pedig nem is indul rosszul. Klasszikus horrorokat idéző zene kíséretében a kamera belebeg egy kisvárosba, majd szűk utcákon kanyarog az éjszakai csendben, egy olcsó, ám gótikus hangulatú történetet sejtet. A történet 19. századi Passburgban játszódik, ide érkezik Jonathan Harker, hogy Drakula grófnak dolgozzon. Már az elején érezhető, hogy Argento műve bevállaltan B kategóriás produkciót, de talán atmoszférikus és élvezetes alkotást készített. Szomorú, de a Dracula 3D minden ízében amatőr horrornak tűnik, még abban is kételkedni lehet, hogy a veterán rendező ehhez a nevét adta. De hiába ellenőrizzük le többször, tévedés kizárva, nem egy hasonló nevű imposztor követte el a szörnyűséget.

Ki gondolta volna, hogy Argento képtelen bármit is kezdeni Bram Stoker klasszikusával. Kiábrándító, de a film inkább röhejes és rémunalmas. Mégis mit csinált a négy író, míg a forgatókönyvet összetákolta? Nem kizárt, hogy aludtak, mert ha esetleg sok olasz szeszt döntöttek volna magukba sokkal érdekesebb végeredmény születhetett volna. Aludtak, mint ahogy az egydimenziós karakterek és a közönség is. Díszletekről gyakorlatilag nem is beszélhetünk, mert egy asztalnál többre nem is igen volt szüksége a rendezőnek (másra nem volt pénz?).

A színészi játék „példaértékű”, mutogatni kellene néhány egyetemi órán: „Nézzétek, ezt így nem szabad.” Thomas Kretschmann alakítja a címszereplőt, az úriembernek korábban a Penge 2-ben volt köze vérészívókhoz. Próbál felségteljesnek és egyszerre félelmetesnek tűnni, lassan, nagyon l a s s a n hagyják el a szavak ajkait, megalszik a szájában a tej, akarom mondani vér. Brutálisan rosszul alakítja szerepét, de Hauer is félálomban botorkált végig a jeleneteken. Meg merem kockáztatni, hogy inkább alvajárva tudta le kötelezettségeit, meg kell hagyni, ha erről van szó nagyon profi az öreg színész Mindeközben teljesen értelmetlen, néha logikátlan mondatokat szövegelnek maguk elé, esetleg másoknak. Miriam Giovanelli össz feladata annyi volt, hogy többször, amolyan kötelező jelleggel megmutatta pucér testét.

Paródia – nincs rá jobb szó. El tudom képzelni, hogy is volt a végső cél, ebben az esetben a „zseniális, de soha többé nem akarom látni” kategóriába tartozik. De mivel nincs erre utaló közlemény a készítők részéről, így azt kell, hogy mondjam: a film kínos. Párszor megpróbálják feldobni azzal, hogy rossz trükkök kíséretében Drakula néha átváltozik állatokká, ami persze annyira nem indokolt, de végső soron ez már se nem oszt, se nem szoroz. Vontatott, veszett lassú, kínszenvedés! Ugyan nem 3D-ben láttam, de úgy vélem, hogy ez csak a mézesmadzag a plusz dimenziót kedvelők számára, hisz ezt még a felhelyezett szemüveggel sem lehetne élvezni. Egyetlen dicsérhető pontja a zene, már csak egy jó filmet kellett volna csinálni köréje. Irományomat pedig úgy fejezném be, ahogy elkezdtem, némi kiegészítéssel: Minden tiszteletem Dario Argentoé, de ezzel az alkotásával késett vagy 30 évet.

imdb: 3,7