Utórengés (Aftershock)

Eli Roth munkáit áttekintve látható, hogy ő inkább a véres, esetleg beteges történeteket kedveli. Legújabb munkája a Motellel rokonítható, abban néhány turista Szlovákiában bulizik, iszik és persze csajozik. Olyan bulihangulatot teremtett, amely után jó néhányan valószínűleg azon gondolkodtak, hogy gyorsan összedobnak egy hátizsákra való cuccot és már indul is ebbe a városkába. Persze néhány perc után azonnal elvették az ember kedvét attól, hogy arra a környékre tévedjen. A chilei kiruccanást sajnos nem Roth dirigálta, pedig ha már köze volt a forgatókönyvhöz, producerként is egyengette a film útját, ráadásul a főszerepet is eljátszotta, igazán beállhatott volna a kamera mögé.

Miért? Az Utórengés elején szintén megpróbálják megteremteni a bulihangulatot, csak éppen nem nem vágyunk Chilébe. Néhány turista borvidéket látogat meg (jó lesz nekünk Tokaj is, gondolhatnánk a játékidő elején), csajokkal ismerkednek és buliznak (ezt Miskolc közelében is meg lehet tenni), majd a nagy vigasságnak egy hatalmas földrengés (sajnos manapság itthon is megremeg a föld itthon) vet véget. Miután véresen, zúzódásokkal és sebekkel kijutnak a romok alól a fájdalmaik mellett újabb nehézségekkel kell szembenézniük: a közeli börtön kegyetlen lakói az utcákon mászkálnak és a káoszt kihasználva kiélik ösztöneiket, gyilkos vágyaikat.

A Motelben a szlovákai vakáció vált pár pillanat alatt túlélőtúrává és a szereplők ezt követően átestek némi kínzáson, mielőtt csúnya és brutális halált haltak volna. Az Utórengésben nem sajnálnak senkit, alaposan megszenvedtetik egyik-másik karaktert, mire végre hagyják kiszenvedni. Sajnálatos, de a turistacsapatért szorítani nem igazán lehet, ehhez előbb nem ártott volna megkedvelni őket, jellemük szinte semmi. De a felütés eléggé unalmas és valahogy az sem érinti meg lelkünket, hogy szegény amerikai fickónak odahaza nem állnak jól az ügyei.

De legalább a kissé unalmas parti után Nicolás López rendező belecsapott a véres lecsóba. Egyszerűen érződik, hogy alig várta már, hogy a karakterek elé (vagy éppen rájuk) újabb nehézségeket gördítsen. Jöjjön a szenvedés, a brutalitás – adhatta ki az utasítást. A sztori? Elég vékonyka, ebben az esetben nem is ez a lényeg. És legalább nem jósolható meg előre, hogy ki az, aki a következő percekben távozik az élők sorából és ki éli túl a nehézségeket. Még ha a szereplők nem is lopták be a szívünkbe magukat egyes esetekben azt kívánjuk, hogy bár túl lennének már ezeken a nehéz perceken.

Az egyik főszereplő Osvárt Andrea, hazánk szépére nem csak pusztán egy folyamatosan sikongató liba szerepét osztották, szépen helyt áll, küzd az életben maradásért, ameddig kell. Ő megérdemelné, hogy a nagyobb producerek is felfigyeljenek rá és akkor talán nem ilyen felemás, néhol egészen spórolósnak tűnő filmekben látnánk.

imdb: 4,8

rottentomatoes: 37 %