The Collection (2012)

Marcus Dunstan és Patrick Melton visszatért! Az úriemberekről nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyszerűen képtelenek abbahagyni egy elkezdett franchise-t és amíg pénzt kapnak addig újabb és újabb folytatásokat készítenek. Nem hiányzott se Piranha remake második felvonása A döghöz sem kellett volna hozzányúlni és sajnos a Fűrész is eljutott addig, hogy már újabb bőrt sem voltak képesek lehúzni arról a bizonyos rókáról, ezért inkább feltrancsírozták. A The Collector eredetileg a Fűrész előzményének indult, azonban a stúdió ebbe nem ment bele, de a duó mégse kukázta az elképzelést és érdekes módon képesek voltak egy élvezhető, sőt mit több, élvezetes macska-egér játékot bemutatni. Abba meg ne menjünk bele, hogy a maszkos jóember hogyan tudta felállítani ravasz csapdáit pár óra alatt. Sejthető volt, hogy ha kell, ha nem a második részt akkor is megkapjuk, a Dunstain-Melton team hozzáállását ismerve jogosan lehetett félni attól, hogy alaposan eltolják. Mit mondjak, végső soron sikerült is.

Visszahozták Arkint, aki ügyesen kerülgette a kipakolt kelepcéket. A szerencsétlen fickót az előző rész végén csak elkapta a maszkos alak, de sikerül megszöknie. A kórházban pihengetne, ám egy csapat zsoldossal az élen ki kell szabadítania egy milliomos csemetét a csapdamániákus főhadiszállásáról. A sztorit csak így tessék-lássék tákolták össze, erősen érződik, hogy csak alibinek szolgál ahhoz, hogy Dunstanék a Fűrész során (és után) kigondolt általuk szupernek vélt trükkös kelepcéket és vérengzéseket belegyömöszkélhessék a filmbe.

Rögtön az elején egy „kisebb” vérengzéssel indítanak, több tucat fiatal leli halálát másodpercek alatt egy zsúfolt diszkóban. Összezúzott testek, elvágott torkok, vér mindenütt…felvezetésnek el is menne. De azért minden valamirevaló sorozatgyilkosnak van motivációja, magyarázata, hogy miért is élvezi, ha mészárszékházat csinál egy szórakozó egységből. Akad, aki bosszúból nyiszálja el az áldozatok testrészeit, van, aki csak szimplán zakkant. És a mi kedves zsákfejű barátunk? Róla mit tudunk? Gyakorlatilag semmit. Miért öldös? Egyáltalán mi a jó büdös franc lenne a lényege a gyűjteményének? Ez a horror nem azoknak készült, aki kíváncsi lenne a magyarázatokra. Az előző felvonásban még nem is hiányoztak a válaszok, de egy újabb részben már illett volna betekintést nyerni a gyilkos lelki világába.

A készítőket láthatóan elkapta a folytatásokra igaz mottó: Nagyobb, véresebb, kegyetlenebb. Csak épp sajnálatos módon a a gyilkos lett kevésbé érdekes. Minden szobájában akad egy érdekes doboz vagy összetrancsírozott test, esetleg egy egészségre ártalmas hegyes szerkezet. A feszültséget teljes mértékben hanyagolták. Szóval a The Collection-ből egy buta horrorfilm lett, amivel tele a pince és a padlás és a vérengzéssel próbálja marasztalni a nézőt. A gore és a lendület miatt nem közelíti meg a kezünk a kikapcsoló gombot, egy percre sem válik unalmassá. A végeredmény egy értelmetlen, plot hole-okkal telített, de vérmocskos és viszonylag az elejétől a végéig lendületes. A csapdák és a gore mennyisége azonban nem tudja elfeledtetni azokat a pillanatokat, ahol arcunkat a kezünkbe temettük. És nem a félelem miatt.

imdb: 6,2
rottentomatoes: 37 %