írta Minime
Aaron Sorkin „belenyúlt a tutiba.” Molly Bloom korábbi olimpiai aspiráns sízőnő, majd a hollywoodi elit és a new yorki alvilág pókerjátszmáinak szervezőjeként szerzett hírnevet. Életrajzi művét az író-rendező Sorkin szinte tökéletesen adaptálta a mozivászonra. A filmben jelen van minden, ami a kapzsi, mértéktelenül mohó és erkölcstelen viselkedésmódot példázza az amerikai felső tízezer köreiből.
Gulyás Gyula és Gulyás János a magyar dokumentumfilm meghatározó alakjai. A hatvanas évektől radikálisan megújuló műfajban számos jelentős alkotás tanította önismeretre, árnyalt gondolkodásra, bátor szembenézésre és megalkuvás nélküli számvetésre a nézőket. Ezek között is egyéni hangot ütöttek meg a szociografikus érzékenységű testvérpár revelatív filmjei: a Vannak változások, a Ne sápadj! vagy a Törvénysértés nélkül. A később, már egyénileg készített művek is a legfontosabb társadalmi kérdéseket feszegették s feszegetik a mai napig, nem egyszer viharos polémiát provokálva. Könyvünk áttekinti az alkotópáros pályafutásának (illetve pályafutásainak) legfontosabb csomópontjait, megidézi a kort, amelyben ezek a – részben közös – életművek megszülettek, s ezen életművek kapcsán kísérletet tesz annak a kérdésnek egyáltalán nem magától értetődő megválaszolására, hogy mi is a dokumentumfilm voltaképpen. A kötet a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata megbízásából készült. A könyv DVD-melléklettel kapható az Írók Boltjában (1061 Bp., Andrássy út 45.) és a Fókusz Könyváruházban (1072 Bp., Rákóczi út 14.), valamint megrendelhető a bookline.hu-n. (Forrás)
Tóth Péter Pál: A Gulyás testvérek (DVD-melléklettel), Magyar Művészeti akadémia, 328 oldal, 2017, 4800 Ft
írta Nikodémus
A tenisz ugyebár úri sport (no és idősebb tesója, a krikett), a foci pedig a proletárok szórakozása. Ma, amikor mindkettőt (sőt, minden tévéképes sportágat) felzabálta már a szórakoztatóipar, szinte kivehetetlenek már ezek az apró különbségek, noha pár évtizede komoly jelentősége volt még mindennek. Erre világít rá két, frissen kijött teniszfilm: győzelem és vereség relativitásáról, sporton túlnövő társadalmi ügyekről regélnek, s közben finoman pedzegetik a média hatalmát is.
Makk Károly utolsó olvasmánya a saját életrajza volt – ennek a könyvnek a kézirata, amelyet halála előtt egy héttel fejezett be. De a sors úgy rendezte a dolgot, hogy ő és a szerző már nem tudhattak közösen örvendeni a kiadott műnek. Egyedül maradtunk hát a róla szóló emlékeinkkel, ő már ezek gazdagításában nem segíthet. Nem marad más hát, csak a remény, hogy ez a közösen összehozott mű segíti majd megőrzi ennek a nagy és izgalmas életútnak a fordulatait. (Forrás)
Gyöngyösi Zoltán: Makk Károly nyomában, Unicus, 448 oldal, 2017, 5460 Ft
Nem memoár, nem önéletrajz, nem emlékezés, és főleg nem vissza. Ha mégis emlékezés, akkor előre. Emlékezés előre a jövőbe, a jövőre. Filmről van szó, filmet látunk és élünk, sok bennük a saját film, ami a mienk, a mi történetünk. A mienk akkor is, ha sem a történet, sem a forgatása idejében még nem éltünk. Az egyik legnagyobb magyar filmrendező 89 évesen emlékezik vissza több mint 70 éves pályájára. (Forrás)
Makk Károly: Szeretni kell, Kossuth, 468 oldal, 2014, 3990 Ft
írta Nikodémus
A posztmodern hozadéka, hogy a dolgok önazonossága meginog: jelentőségük csökken, marketingértékük növekszik. Így áll a helyzet tények utáni korunkban a sporttal is: eredeti értelme – miszerint test és lélek összhangjára tanít – elhalványult, miközben szinte teljesen lefoglalta magának a szórakoztatóipar. A szenzációhoz pedig lassan már nem is szükséges maga a sportesemény, világít rá Tonya Harding és Nancy Kerrigan műkorcsolyázó elhíresült története, melyben minden megvan, ami éltet egy szaftos botrányt. Craig Gillespie rendező megtehette volna, hogy az esetről szóló, hazánkban február 1-jén debütált filmjében csupán erre épít, ám ő többre vágyott: az Én, Tonya egyszerre zajos botránykrónika, rendhagyó életrajz és keserű kommentár az aktuális világhelyzet margójára.
A holnapi Star Wars – Az utolsó Jedik premierre a tegnapi cikken kívül egy friss, ropogós könyv ajánlójával is készültünk.
1977. május 25-én az Egyesült Államokban bemutattak egy független, kis költségvetésű, kínkeservesen leforgatott science-fiction filmet. Mindössze harminckét moziban vetítették, a Csillagok háborúja mégis filmtörténelmet írt: bár senki nem számított rá, pillanatok alatt megdöntött minden bevételi rekordot, és a filmkészítés, illetve -forgalmazás új korszakát nyitotta meg. George Lucas még be sem fejezte a Csillagok háborúja forgatókönyvét, amikor megálmodta a kincsvadász régészprofesszor, Indiana Jones figuráját. Az Indiana Jones-filmeket később Steven Spielberg rendezte, míg Lucas producerként működött közre az elkészítésükben. E két kultikus sorozat mellett George Lucas azzal is beírta magát a filmtörténetbe, hogy forradalmasította a speciális effektusokat és a mozifilmek hangzásvilágát. A hírhedten zárkózott, öntörvényű és kontrollmániás rendező George Lucas – Galaxisokon innen és túl című életrajzi kötete hol felemelő, hol provokatív magánéleti és szakmai eseményeken keresztül mutatja be, hogyan bontakozott ki ez az egyedülálló karrier, és milyen hatással voltak George Lucasra az őt körülvevő alkotó- és pályatársak, Francis Ford Coppola, Steven Spielberg és Harrison Ford. Feledhetetlen hőseihez és halhatatlan történeteihez hasonlóan George Lucas hatása a mai napig töretlen. Egyedülálló életműve és az a bizonyos messzi-messzi galaxis, amelyben megálmodója él, Brian Jay Jones író jóvoltából most végre kézzelfogható közelségbe kerül. (Forrás)
Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl, Bookline Könyvek, 619 oldal, 2017, 3999 Ft
írta Nikodémus
Nemcsak a címszereplő, A Viszkis rendezője, Antal Nimród (Kontroll, Elhagyott szoba, A szállítmány, Ragadozók) is egy kicsit népmesei figura: a tehetség megvillantása után legkisebb királyfiként indult az ígéret földjére (tarisznyájában a kitűnő Kontrollal), majd néhány tisztességes bérmunka után visszatér hazájába, hogy ott mutassa meg, mire képes. A film erre finoman rá is játszik, de nem tolja túl, ahogy hősének mítoszát, a társadalom reakcióját és az utólagos legendagyártást sem. A Viszkis kompakt, feszes, profi film. Emlékezetes élmény, és ez kevés magyar filmről mondható el.
írta Nikodémus
Nincs az az ordas közhely, amit el ne sütöttek volna már, ha szóba kerül a Forma-1. Száguldó cirkusz, a motorsport csúcsa, az autóversenyzés királykategóriája, az adrenalin-táplálta playboy-élet, a száguldás varázsa, a halál forró lehelete… soroljam még? Tény, hogy a lassan immár hetvenéves sportág az utóbbi negyven évben vészesen elüzletiesedett, melyben alig maradt már helye tradícióknak, csapathűségnek, nyílt és őszinte küzdelemnek vagy az adott szó becsületének, s ezért is értékes az a két dokumentumfilm, melyet az idényről idényre cserélődő bizniszcsapatok közül két patinás istállóról készítettek: a McLaren és a Williams évtizedek óta ott lohol a Ferrari mellett, ám kacskaringós történetük a tűzvörös paripákénál jóval kevésbé ismert.
Van Hollywoodban egy, 74. szülinapját épp ma ünneplő színész, aki képes bármilyen alakot ölteni, legyen szó rettegett keresztapáról, frusztrált taxisofőrről, elszánt bokszolóról, hűvös bankrablóról, gyilkos médiumról vagy a bizalom köréről hadováló, komikus családapáról. Robert De Niro eddig több mint 100 filmet forgatott, és lendülete a mai napig töretlen. Ez a könyv teljeskörűen, érdekes anekdotákon és kulisszatitkokon keresztül mutatja be azt a legendát, aki köztudottan viszolyog a rivaldafénytől és az interjúktól, imádja a fekete nőket és New Yorkot, valamint döbbenetes átszellemültséggel készül a Szerepeire. Filmrajongóknak kötelező és hiánypótló kötet, amely minden magánéleti és forgatásokkal kapcsolatos kérdésre választ ad, kivéve arra, amelyre nem létezik felelet: hogy mi az a kifürkészhetetlen összetevő, amely Robert De Nirót korunk egyik legnagyobb színészévé teszi. (Forrás)
Naomi Toth: Robert De Niro, Vintage Media, 240 oldal, 2014, 3791 Ft
írta Nikodémus
Csak a végtelenül naivak hihetik, hogy bűnelkövetés és bűnüldözés között szigorú határvonal létezik – e szentenciára krimifilmek garmadája épült már, a felszínesebbek logisztikai, a mívesebbek erkölcsi kérdést fabrikálva. Izgalmasabb kérdés, ha mindez a művészet világában kerül elő: szerző és műve, illetve a valóság hogyan viszonyul egymáshoz. A tiltott(nak vélt) határok radikális átlépésének pedig van egy szinonimája az amerikai irodalomban: Truman Capote. Bő egy évtizede, amikor Hollywoodban épp a demítizálás dívott, eljött az ő ideje is – mindjárt két, az előzetes várakozásokkal ellentétben meglepően egyenrangú film formájában.
Két legenda, két kultikus életmű, egy filmtörténeti korszak: ikerkönyv készült a két, hetvenes éveikbe mostanság belépő akciósztárról.
Ha huszonöt évvel ezelőtt valaki azt állította volna, hogy Arnold Schwarzenegger, akkoriban a mozik ügyeletes izomhőse, egyszer még a legfőbb politikai hivatalt tölti be Kaliforniában, biztosan kinevették volna. Két évtizeddel később a stájerországi tölgy valóban eljutott a csúcsig. A vagyontalan fiúról szóló történetek, aki tányérmosóból dolgozta fel magát milliomossá, alaposan hozzájárultak Amerikának, a határtalan lehetőségek országának mítoszteremtéséhez. Schwarzeneggernek minden nehézség ellenére sikerült az állhatatosság és szerencse megfelelő arányú elegyítésével a magasra törni. Ez a könyv a filmjein keresztül nyújt betekintést a Schwarzenegger-életműbe, ami még a mai napig is folyamatosan bővül, állandóan újabb és újabb meglepetést okozva a világszerte hatalmas számú hálás közönségnek. (Forrás)
Henry Moore: Arnold Schwarzenegger – A színfalak mögött, JCS Média Kft., 288 oldal, 2015, 5999 Ft
Sylvester Stallone maga a megtestesült amerikai álom: alacsony sorból jött, és a világ legjobban fizetett színésze lett. Azonban az üstökösszerű felemelkedése mellett lenyűgözőek a bukásai is, továbbá ahogy a rendkívül szimpatikus sztár a saját hibáit és az időnkénti visszaeséseit kezeli. Forgatókönyvet ír, rendez és többnyire a főszerepet is maga játssza. Hány színészkollégája tudja elmondani magáról, hogy ennyire kézben tartja a filmjeit? Stallone nemcsak karizmatikus színész, hanem szenvedélyes filmkészítő is, világos víziókkal. Hatásos visszatérése, és az a mód, ahogy ez hatvan évesen sikerült neki, nem mindennapi történet, és egyben a Stallone-mítosz következetes folytatása. A szupersztár felemelkedése, hanyatlása és visszatérése a film több mint száz évének egyik legérdekesebb története, és még egyáltalán nincs vége. Ezen könyv időszakokra tagolva tárgyalja Stallone filmjeit, és azokhoz kötődve esik szó az életrajzi eseményekről is. (Forrás)
Sylvester Stallone – A színfalak mögött, JCS Média Kft., 288 oldal, 2015, 5999 Ft
Egy nő, egy korszak és egy hivatás portréja: az első, kutatásokon és dokumentumokon alapuló Meryl Streep-életrajz, amely feltárja a pálya kezdeteit, és bemutatja, hogy az 1970-es években fiatal nőként hogyan nőtt fel a szerelemhez, a feminizmushoz és saját páratlan tehetségéhez.
Ízelítő a szerző prológusából: „Meryl Streep köszönőbeszéde önálló műfajjá nőtte ki magát: egyszerre spontán és előre megírt, alázatos és dölyfös, hálatelt és blazírt. Az már önmagában is vicc, hogy olyan sok van belőle. Ki más nyert még annyi díjat, mint Meryl Streep? S ezáltal az önostorozó nemtörődömség már-már visszatérő geg számba megy. Mostanra úgy tűnik, már legalább olyan régen ragadt rá a legnagyobb élő színésznő címkéje, mint amilyen régóta ül a brit trónon II. Erzsébet. Úgy tapadnak hozzá a szuperlatívuszok, mint a cellux: a színészek között egy isten, aki képes belebújni bármilyen karakterbe, mesterien kezelni valamennyi műfajt, és a jó ég tudja, hányféle akcentussal tud beszélni. Még az ötvenen túl sem lett elavult színész, sőt a hollywoodi matematikát meghazudtolva, akkor ért a pályája csúcsára. Nincs olyan 1960 előtt született színésznő, aki megkaphatna egy szerepet anélkül, hogy arra Meryl előtte nemet ne mondjon.” (Forrás)
Michael Schulman: Meryl Streep – Az ezerarcú színésznő, fordította: Medgyesy Zsófia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2016, 3800 Ft
FilmDROID