2

Távozz tőlem, Sátán (Deliver Us From Evil)

tavozztolem

Az élet írja a legjobb történeteket! Ebben valószínűleg egyetértünk. De a filmipar képes gyatra forgatókönyvet kreálni a megtörtént esetekből. Ezt a véleményt Hollywood már nem igazán osztja. De mindig akad néhány valós sztori, amiről úgy érzik, hogy jól mutatna a vásznakon. Ralph Sarchie rendőri pályafutása is megér egy misét, akarom mondani filmet. Ha elfogadjuk, hogy Sarchie nem kattant be a kemény melótól, hogy félőrültekkel gyűlt meg a baja esténként és halott kislányt halászott elő a szemét közül, akkor akár el is hihetjük, hogy természetfeletti esetekben nyomozott. Számára a para normális volt.

A tiszt a new york-i 46. őrshöz tartozott, esténként társával rótta az utcákat, a veszélyes ügyekhez hívták őket. Sarchie önéletrajzi könyvén taglalja, hogy megszállt embereket kergetett és ördögűzésekben segédkezett. Nem ijedt meg a furcsa alakoktól a bronxi árnyak között. Jerry Bruckheimer élvezettel rághatta végig magát a leírtakon, hiszen az egykori sztárproducer remek lehetőséget látott, hogy referenciái között horror is szerepelhessen. Olvasd tovább

0

Röviden: Bőrnyakúak 2. – Tűzvonal (Jarhead 2: Field of Fire)

jarhead2Eléggé nagy átverés, hogy egy régebbi ismertebb film címét felhasználják valamiféle B kategóriás, DVD-n kidobott olcsósághoz. Világos, hogy így próbálják feltornászni az eladott darabszámot, de nem igazán fair dolog, hogy az első résznek és az úgy nevezett folytatásnak gyakorlatilag semmi köze egymáshoz. A 2005-ben bemutatott Bőrnyakúak háborús dráma volt, Sam Mendes rendezésében és minőségi szereposztással. Ezzel szemben a Tűzvonal alcímre hallgató következő felvonást Don Michael Paul dirigálta. Nem ismerős a neve? Segítek. Félholt, Lake Placid: Final Chapter (ami A szörny 4. része). És keressük Jamie Foxx, Chris Cooper vagy Jake Gyllenhaal nevét se. Ennek ellenére mégis sikerült egy nézhető filmet összehozni.

Háborús akciófilmet kapunk, ahol Chris Merrimette egysége egy tálibok által eléggé keresett afgán nőt biztonságos helyre próbálnak juttatni. Eléggé meglepő, de a tévéfilmeken edződött Berkeley Anderson és Ellis Black forgatókönyvírók hanyagolták a csillagos-sávos zászló lengetését, az amerikai katonák nagyon is hús-vér emberek, nem holmi fegyverrel rohangáló, ellenfelek ezreit lekaszáló szuperhősök. Véreznek, fáj, ha eltalálják őket és a film végét nem mindenki ússza meg. Egészen elviselhetőek az elénk tárt akciók, a tempó is egészen kellemes, de a katonaruhába bújtatott színészek oltári gyenge hozzáállásán túl kell tennünk magunkat, megkockáztatom, hogy Stephen Lang az egyenruha felhúzása közben többször is azon gondolkodhatott, hogy most éppen melyik filmben kell tisztet alakítania.  60 % Olvasd tovább

1

Appleseed Alpha

appleseed

Szép múltra tekint vissza a tapasztalt katonalány Deunan és a kiborg Briareos története. 1985-ben debütált a manga, amiből elkészült egy sorozat is. 2004-ben adták ki az animét, amelyre John Woo is felfigyelt és a folytatásban producerként működött közre. Az újabb rész már az előzmény, az Olympos megacity-t csak megemlítik, illetve a ES.W.A.T. Világrendőrség sem bukkan fel.

A két főhős afféle zsoldosként tevékenykedik, kényszerűségben dolgozik Két Szarvnak, a „maffiavezérnek” vagy ha úgy tetszik, hadúrnak a 3 világháború után. Eléggé lepusztult az egész világ és egyúttal még veszélyesebbé vált, hiszen a leharcolt városokon kívül hátramaradt, lesben álló működőképes gépek lesnek az emberre. Deunan és Briareos újabb feladatuk során találkoznak Iris-szel és kísérőjével. Azzal, hogy kísérőjükké válnak magukra vonják Két Szarv haragját, másrészt nyomukba ered egy veszedelmes ellenfél. Olvasd tovább

1

Kavarás (Blended)

kavaras

Van, aki elérte, hogy a munka inkább pihenés és szórakozás legyen. Eddigi is sejthető volt, hogy Adam Sandler-féle forgatások egy hosszúra nyújtott baráti találkozóhoz hasonlítható, hiszen a komikus ritkán dolgozik ismerősei nélkül. De múltkor még azt is bevallotta, hogy rendszeresen belepiszkál a forgatókönyvbe, eléri, hogy a jeleneteket valamiféle üdülőkörnyéken rögzítsék. Az ő ötlete volt, hogy Dél-Afrikába helyezzék a Kavarás cselekményét. Igen, így lehet élni, pláne 20 millió dolláros fizetés mellett.

Sokadjára is Frank Coraci dirigálhatott a kamera másik oldaláról és Sandler Drew Barrymore-t szerződtette le maga mellé, hiszen a színésznővel kétszer is szép sikert ért el. Barrymore jött a hívó szóra, de nem erőltette meg magát túlzottan, az Arany Málnások már valószínűleg felvésték a nevét a listájukra. A történet szerint Lauren (Barrymore) és Jim (Sandler) vakrandija felettébb rosszul sül el, a férfi és a nő nem szívesen találkozna újra egymással. De a sors úgy hozza, hogy többször összefutnak, majd az egyedülálló apuci és a szingli anyuci közösen mennek Afrikába vakációzni. Valószerűtlen helyzetek, igen, de a színésztől már megszokhattuk. Olvasd tovább

0

Mindscape

mindscape1

Egy hozzád hasonló lány (vagy fiú) édesanyja temetésén meglát egy fiút (vagy lányt), akivel eddig még soha nem találkozott. Azonnal megtetszik neki. Szerelem első látásra. Elkérné a számát, de eltűnik, mielőtt még megtehetné. Két nappal később megöli a saját húgát. Miért? Olyan kérdés ez, amire nincs helyes megoldás, de a kapott válaszból le lehet szűrni ezt-azt. John (Mark Strong) afféle nyomozó, aki némi kihagyás után újra munkába állna és gyakorlatilag így indít a feladatul kapott Annánál (Taissa Farmiga).

Eleve érdekesen hangzik, ha egy történet arra épít, hogy a másik személy emlékezetében kutatva kell kibogarászni lényeges információkat. Már az Eredet is erre épített, ráadásul Christopher Nolan még bonyolított is rajta, újabb és újabb rétegekbe merültek alá az adathalászok. De úgy is lehet érdekes filmet készíteni, ha valakinek nem áll rendelkezésére százmilliós költségvetés. Az Extractedben egy friss találmány segítségével kutakodnának a gyanúsították elméjében. A Mindscape-ben (Anna címen is fut) is hasonló a felállás. Akad néhány nagy tehetség, aki afféle kutaszdroidként átfésülheti az emlékeket, ezáltal értékes bizonyítékokat gyűjthet a bíróság számára. Olvasd tovább

0

Röviden: Nyárutó (Labor Day)

labordayHa valaki egyszer megízleli, hogy milyen remek érzés, ha díjakkal és jelölésekkel ismerik el filmjét, akkor a későbbiek során is megpróbál hasonló, minőségi munkát kiadni kezei közül. Jason Reitmantól megszokhattuk a gúnyos, cinikus szövegeket és abszolút jól is állt neki. Ám ezúttal mással próbálkozott, inkább egy szomorkásabb történetet adott elő, amiből mondhatni teljesen hiányzik a humor. De van, ami nem változott: a színészek remekelnek. Kate Winslet egyedülálló, agorafóbia anya szinte ki sem mozdul otthonából. Fiával egy boltban találkozik Frakkel, aki szépen rájuk is akaszkodik. Noha állítása szerint nem akar rosszat, mégis kellőképpen fenyegető, hogy a csonka család teljesítse kérését. Majd elég gyorsan megkedvelik a jövevényt. Hiszen a nőnek kell egy ember, akire támaszkodhat, a srácnak pótapára (hiszen édesapja gyakorlatilag azért lépett le, hogy boldogabb legyen) van szüksége, aki tanácsokat ad és figyel rá és Frank szíve sincs kőből. Egy férfi, aki otthon van a baseballban és akivel lehet pitét készíteni. A rendező olyan melodrámát tár elénk, ami elmaradhatatlan kelléke egy délutáni érzelgős, romantikus tévéfilmnek, de Reitman némileg javít az összképen. Egyes helyzeteken ugyan túlságosan gyorsan is átlép és óhatatlanul is megemelkedik a giccsfaktor. Pedig a történetben több is lehetett volna, alá lehetett volna merülni a karakterek lelki állapotába, e helyett Reitman inkább a színészeire támaszkodott, akiknek olykor meg sem kell szólalniuk, mozdulataik mindent elmondanak. Eléggé felemásra sikeredett a film, de akinek a tévéfilmes érzelgősség láttán is a zsebkendője felé mozdul a keze, a Nyárutót is teljes mértékben szeretni fogja.

1

Dom Hemingway

domhemingway

Ha angol gengszterekről esik szó akarva-akaratlanul is arra gondolunk, hogy a helyén van-e még a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső agyonnézett videókazettánk vagy esetleg illene-e újra elővenni a Blöfföt. Vitathatatlan, hogy ezen filmek rendezője remekbeszabott filmeket tett le az asztalra és a Dom Hemingwayt is lépten-nyomon megpróbálták összehasonlítani velük. De miért? Hiszen már a Spíleren is látszott, hogy Guy Ritchie kezd fáradni, meg akar felelni a rajongóinak és hiába lett korrekt végeredmény idézhető, igazán emlékezetes pillanatok nem akadnak benne. Még Richard Shepard is elmondta, hogy nem állt szándékában a Ritchie-filmekhez hasonlót készíteni, de ha már rokonítani kell valamivel, akkor Martin McDonagh munkásságához áll közelebb. Ha ő mondja…

Olvasd tovább

3

Need for Speed

needforspeed

Az aszfaltszaggató, benzingőzzel telített történetekre egyszerűen nem vevő a közönség. Csupán a Diesel-motorral hajtott Halálos iramban filmek tudták bevonzani az embereket a mozikba, ami eléggé eltolódott abba az irányba, hogy nyugodtan blődnek lehessen nevezni, ám továbbra is veszettül szórakoztató tud lenni. Az eltelt évek alatt több nyögvenyelős próbálkozás is volt, hogy valamiképpen besoroljanak a Vin Diesel és Paul Walker mögé, de jöhettek akármilyen cool verdával vagy remek motorral a vége csak az lett, hogy félre kellett állniuk, mert túlságosan sok kipufogófüstöt nyeltek (pl. Biker Boyz, Vas, Redline). Ezúttal a DreamWorks volt oly bátor, hogy megpróbálkozzon egy korrekt konkurensfilmet összebütykölni, méghozzá egy igen-igen népszerű számítógépes játékkal, a Need for Speeddel robogtak fel a vásznakra. Olvasd tovább

4

Last Vegas (2013)

lastvegas

Hogy szuperál a titán csípőd? – kérdezi Arch (Morgan Freeman) egy halom gyógyszer társáságában – Az tavalyi ügy volt, idén térdműtétem volt. – feleli gyerekkori jó barátja, Sam (Kevin Kline). Bizony, a nyugdíjasokegy részének mindenféle nyűgje van és inkább megszokott, kényelmes székükben üldögélve méláznak a múlton, nézik a tévét és nem futkároznak úgy, mint fiatalkorukban. Morgan Freeman, Robert De Niro, Michael Douglas és Kevin Kline sem mai gyerek, sok-sok év van mögöttük, nem csak legendás múltjuk, hanem életkoruk is alkalmassá teszi őket arra, hogy együtt bolondozzanak egy nyugdíjas-vígjátékban.

Megőrültél, hiányzik egy újabb stroke? – Tegyük félre a Másnaposokat. Habár a Last Vegas első ránézésre úgy tűnt, hogy a három részt megélt franchise klónja lesz és a színészek úgy tepernek végig a városon a legénybúcsú éjszakáján, mintha nem lenne mögöttük már legalább (nagy túlzással) 100 év. Kifejezetten jót tett a filmnek, hogy próbál kicsit életszerűbb lenni, azaz az öregkorral járó problémákat nem próbálja a szőnyeg alá söpörni és a kvartett sem akar Supermanként hasítani a kaszinóvárosban. Olvasd tovább

4

Röviden: Én, Frankenstein (I, Frankenstein)

ifrankensteinMár az Underworld sem akart és nem is tudott más lenni, mint szórakoztató akciófilm némi horror és fantasy beütéssel. Tehát ha a franchise nevét emlegeti valaki nagyjából be lehet lőni, hogy mire számítsunk. Így amikor közhírré tették, hogy az Underworld alkotói kezei között formálódik az Én, Frankenstein képregény mozis verziója mindenki tudta, hogy milyen magasra tegye a lécet. Tulajdonképpen nem történt más, minthogy a vámpírokat és a vérfarkasokat vízköpőkre és démonokra cserélték, a dögös Kate Beckinsale helyett pedig kaptunk egy kigyúrt Aaron Eckhartot. Már azon sincs mit csodálkozni, hogy a történetben két faj vívja örök háborúját az emberek tudta nélkül, nyilvánvaló, hogy koppintással van dolgunk. Eckhart nem más, mint Victor Frankenstein teremtménye és amikor rádöbben, hogy a sötétség és fény gyermekeinek háborújából ő sem maradhat ki, még morcosabb lesz és egy pár tucatnyi év alatt afféle önképző kör keretein belül megtanulja hogyan tudja megvédeni magát. A démonok pályáznak a holtak testrészeiből feltámasztott, Adamnek nevezett alakra, mivel kulcsfontosságú szerepet játszana alaposan kifundált tervükben. Mire kell számítani? A színészeknek nem kellett túlerőltetniük magukat, dacos és kemény arckifejezéssel merednek maguk elé és amit a díszletesek könnyen leamortizálhatónak építettek azt bizony amit lehet, el is pusztítanak. Nem finomkodnak a karakterek egymással, alig várják, hogy előkaphassák fegyvereiket, buzog bennük a tettvágy. A film erénye lényegében ebben rejlik, nem ragad le a főhős huzamosabb ideig egyetlen szobában vagy helyen sem, néhány egyszerű, buta mondat után máris továbblépünk egy újabb helyszínre. Stuart Beattie író a Holnap, amikor elkezdődött a háború ausztrál Vörös hajnal másolattal próbálta ki magát a kamera másik oldalán és már ott lehetett látni, hogy az újonc direktor szereti az akció irányába terelni a történetet. Nincs ez másképp az Én, Frankensteinben sem, minden lehetőséget megragad, hogy kamerájával ide-oda mozogjon és temérdek démonivadékot elpusztítson. Ha választani kellene, hogy az effektek vagy Yvonne Strahovski szolgáltatták a szebb, jobb látványt, akkor a szőke hölgyre tenném a voksom, ugyanakkor abszolút nem lehetett elhinni, hogy egy tudós szaktekintélyt játszik, viszont nem próbálták erőltetni, hogy romantikázzon. A film ugyan eléggé buta, de kellőképpen szórakoztató, kár, hogy ennyire komolyan vette magát. 60 %. Olvasd tovább

34

A hobbit: Smaug pusztasága (The Hobbit: The Desolation of Smaug)

smaugpusztasága

Az előző részről itt esett szó.

„Ez barátom, fantasy!” és „Így kell ezt csinálni” mondatok jutottak el a fülembe, mikor véget ért a Gyűrűk ura első része. Mi még elücsörögtünk egy darabig (az első sorban, ott volt már csak hely) a a gyöngyvászon előtt, egyrészt azért mert idő kell, míg kivonul a temérdek ember, másrészt fel-felidéztünk magunkban jó néhány jelenetet. Tény, hogy az előzményfilmre is rengetegen voltak kíváncsiak, de már kevesebben áradoztak róla.

Peter Jackson tanulhatott volna George Lucas példájából, aki egyszerűen nem tudott kitörni a „messzi, messzi galaxisból” és végül forgatott egy előzménytrilógiát, ami már közel sem örvendett olyan nagy imádatnak, mint ahogyan azt várta. Sajnos Jackson leragadt Tolkien világában, köszönhetően a Warner/MGM stúdióknak, hiszen nem csak a lovat, de súlyos száz milliókat adtak alá, amivel meg tudta valósítani egy másik nagy álmát, A hobbitot. Abban is partnerek voltak, hogy az eredetileg két részesre tervezett Hobbitot három felvonásossá bővítsék, mert itt hatványozottan igaz, hogy a pénz beszél… a kitermelt mennyiség önmagáért beszél. Jackson pedig már-már rétestészta módra nyújtott a történetet, hogy minél több időt eltöltsön a Tolkien által megteremtett világban, amelyet a rendező nagyon-nagyon szeretett. Olvasd tovább

13

Végjáték (Ender’s Game)

vegjatek

Hatalmas elismerés, ha egy regénynek Hugo vagy Nebula-díjat adnak. Nem szokták ponyváknak osztogatni, a komolyabb, művészi értékkel bíró könyvek kapják. A Végjáték megjelenése óta számos pozitív kritikát kapott és rengeteg „Legjobb…” listán szerepel előkelő helyen. Orson Scott Card műve klasszikusnak örvend és 1985-ös megjelenése óta mit sem vesztett népszerűségéből. Nem olvastam a könyvet, de biztosra veszem, hogy Card egy alaposan kidolgozott, részletesen leírt jövőt mutatott be és a felsorakoztatott karakterek sem papírmasé figurák voltak.

A filmverzió régóta a levegőben lóg, manapság eléggé divatossá vált, hogy egy drámákon edződött rendezőt kérnek fel nagyobb költségvetésű produkciók ledirigálására. Mit sem számít, ha egy eseménydúsabb jelenetnél a fejét vakargatja vagy lövése sincs, hogy az effektek miképp nézzenek ki. Foglalkozzon szépen a történettel, a szereplőkkel, jellemfejlődéssel és egyéb más fontos dolgokkal, a többit meg megoldják a tapasztalt trükkmesterek és az akciók terén jártas segédrendező. A Wolverine-t a piszok producerek miatt még nem lehetett Hood számlájára írni, de a Végjáték után fontolóra kellene vennie, hogy ismét a szűkebb büdzsével bíró drámákkal foglalkozzon. Olvasd tovább