Last Vegas (2013)

Hogy szuperál a titán csípőd? – kérdezi Arch (Morgan Freeman) egy halom gyógyszer társáságában – Az tavalyi ügy volt, idén térdműtétem volt. – feleli gyerekkori jó barátja, Sam (Kevin Kline). Bizony, a nyugdíjasokegy részének mindenféle nyűgje van és inkább megszokott, kényelmes székükben üldögélve méláznak a múlton, nézik a tévét és nem futkároznak úgy, mint fiatalkorukban. Morgan Freeman, Robert De Niro, Michael Douglas és Kevin Kline sem mai gyerek, sok-sok év van mögöttük, nem csak legendás múltjuk, hanem életkoruk is alkalmassá teszi őket arra, hogy együtt bolondozzanak egy nyugdíjas-vígjátékban.

Megőrültél, hiányzik egy újabb stroke? – Tegyük félre a Másnaposokat. Habár a Last Vegas első ránézésre úgy tűnt, hogy a három részt megélt franchise klónja lesz és a színészek úgy tepernek végig a városon a legénybúcsú éjszakáján, mintha nem lenne mögöttük már legalább (nagy túlzással) 100 év. Kifejezetten jót tett a filmnek, hogy próbál kicsit életszerűbb lenni, azaz az öregkorral járó problémákat nem próbálja a szőnyeg alá söpörni és a kvartett sem akar Supermanként hasítani a kaszinóvárosban.

Billy (Douglas) megkéri „tini barátnőjének” a kezét, fel is csörgi egykori cimboráit, hogy elsújságolja a nagy hírt. Természetesen össze kell rántani egy legénybúcsút, amit nem akarnak túlspilázni, a terv egyszerűen az, korán lefekszenek és semmi cigi. Ám a felhőtlen mulatozást beárnyékolja egy régi sérelem, amelyen még nem sikerült túllépni.

Most veszek egy üveg ásványvizet, bekapom gyógyszereimet és belecsaphatunk a lecsóba! – Mindez előrevetíti, hogy nem kell hányós és egyéb hasonló poénoktól tartani. Külön öröm, hogy a forgatókönyvírók is inkább ironikus pillanatokkal próbálnak erősíteni és a színészek mindegyike karrierjére szabott karaktert kap. Ezáltal mindenki megkaphatja a maga pillanatát, amely a régmúlt időket idézi, De Niro újra megmutathatja, hogy el tud játszani egy gengsztert, Douglas pedig az örökifjú nők kedvence.

Tény, hogy a pirulákat és az öregséggel járó nyűgöket, bajokat, nyögéseket nem lehet végig erőltetni. Dan Fogelman eddig eljuthatott a gondolatmenetében és ahelyett, hogy inkább belevetette magát egy nyugdíjasklub tanulmányozásába a lehető legegyszerűbb és kliséhelyzeteket fűzött össze a film második felére és csakis a négy veterán színész miatt nem esik szét a történet. Szerettem volna úgy befejezni, hogy azt írom, hogy a Last Vegasra nem lehet rásütni, hogy öregember nem vénember, ám sajnos a nagy kvartett mellett még az ősi közhely is nagy szerepet kapott. Pedig az elején nagyon úgy tűnt, hogy Fogelman ráérzett a forgatókönyvre. Nagy szerencse, hogy a rutinos vén rókák tesznek róla, hogy megmentsék a show-t. 60 %

imdb: 6,7

rottentomatoes: 47 %

Büdzsé: 28 millió dollár
Amerikai bevétel: 63, 9 millió dollár
Összbevétel: 130,7 millió dollár