6

Machete gyilkol (Machete Kills)

machetegyilkol

Ha a Szupercellánál azt írtam, hogy Sylvester Stallone kicsit elfáradt a retrofaktor erőltetésében, akkor a Machete gyilkol esetében meg kell jegyezni, hogy Robert Rodrigueznek talán egy időre félre kellene tennie az exploitationt. Nem titok, hogy a rendező nagy rajongója a 70-es évek grindhouse filmjeinek, a Terrorbolygó megalkotásánál fejet hajtott egy korszak előtt, amikor a műfaj a virágkorát élte. Hiába szállított le egy kiváló szórakozást, az eredmények láttán mindenki levonhatta a nagy következtetést, hogy az exploitation nem támad fel főnixmadárként, de egy szűk réteg vevő lehet az efféle munkákra. A direktor állítása szerint a Machete főszerepére eleve Danny Trejot képzelte el és már az elejétől kezdve egy trilógiában gondolkodott. Olvasd tovább

18

Riddick

riddick

Ha valaki azt mondja a Pitch Black alatt, hogy a lezuhant úrhajón helyet kapó leláncolt rab a következő részben végigpofozza az univerzumot és pont ő lesz az, aki képes megállítani egy világokat meghódító rettenthetetlen fekete sereget valószínűleg szimplán lehülyézzük az illetőt vagy csak csendben a halántékunkat kocogtatjuk. Egy sci-fi horror után érkezett egy sci-fi fantasy, a körözött bűnözőből pedig egy antihőst faragtak, de gyorsan kiderült, hogy a karakter rajongói bázisa egyáltalán nem akkora, mint amire számítottak. A pénzügyi kudarc után Riddick lepihent, Vin Diesel és David Twohy viszont folyamatosan nyösztették az Universalt egy újabb folytatás reményében. Lemondtak nagyratörő terveikről, inkább visszatértek az alapokhoz és ehhez az is kell, hogy a halálkufárokat kivonjuk az egyenletből. Olvasd tovább

3

Röviden: Szeretők, utazók

szeretokutazokEz egy vicc, bár sokkal inkább hasonlít egy bohózatra. Kész csoda, hogy egy Benny Hill-hez hasonló alak nem tűnt hirtelen fel a játékidő alatt, de az sem okozott volna meglepetést, hogy a repülőgép fedélzetén Hill egykori komédiái közül vetítenek valamit. Pedro Almodóvar legutóbbi filmjével (A bőr, amelyben élek) elég magasra tette a mércét a döbbenet tekintetében, ennél nagyobb meglepetéssel és ötlettel az elmúlt években nem szolgált egyetlen hollywoodi mesterember sem. A Szeretők, utazók inkább egy laza ujjgyakorlat Almodóvartól, filmje cselekményének nagy része egy bajba jutott utasszállító fedélzetén történik, mivel akad egy kis műszaki probléma, ezért Toledo felett kell körözniük, míg megkapják az engedélyt a leszálláshoz. Még szerencse, hogy nagyobb pánik és káosz nem tör ki, mivel az utasokat előre bealtatózzák. Ám a problémát nem lehet csak úgy józanan és higgadtan kezelni, előkerül a pia és még némi drogot is találnak. Ennek köszönhetően mindenkiből előtör az őszinteségi roham, megtudjuk, hogy a személyzet tagjai kikkel kavarnak és mely nemet szeretik. De nem csak a pilóták és a légikisérők állnak kapcsolatban egymással, de kiderül, hogy az utasok némelyike között is van ilyen-vagy olyan összeköttetés. Akad itt női médium, aki el akarja veszíteni szüzességét és szado-mazo-t kedvelő díva is. Sok színes karakter felvonás, mintha csak cirkuszban lennénk. A rendező elsősorban a szexualitásra hegyezte ki a poénok többségét, jó néhány karakter meleg és ők gyakran próbálják szállítani a poénokat, de láthatóan Almodóvar inkább csak kifigurázza őket. Antonio Banderas és Penelope Cruz neve gyakorlatilag csak a marketingre kellett, a két színész csupán az elején vált néhány mondatot egymással, annyi szerepük van, hogy az ő számlájukra írható a bekövetkező gond. Több ismert spanyol színész is helyet kapott a szereplőgárdában, bár túlságosan megerőltetni magukat nem kellett. A drámai helyzetben a karakterek eldiskurálnak egymással, kiderül róluk néhány érdekesség, megtudjuk, hogy egyikük magánélete sem fenékig tejfel, de komolyan nem igazán vehető egyikük sem. A Szeretők, utazók néhol közönséges, helyenként alpári, eléggé öncélú, sztereotípiákat alaposan kifigurázza és nem túlságosan emlékezetes, de egy repülőgép utasterében soha nem emelték ki így a színeket. 60 % Olvasd tovább

6

No One Lives (2012) – írta Mini Me

0nol

Csupán a véletlen sodorta utamba ezt a filmet, de amikor megláttam a rendező személyét (Ryûhei Kitamura) és rájöttem, hogy az Éjféli etetés című alkotás is tőle származik, akkor úgy döntöttem érdemes rászánnom az időmet.

A film egy szőke lány menekülésével kezdődik, aki egy erdőn át, rohan az életéért. Nem tudjuk ki vagy kik üldözik, de csapdákon át próbál elérni a szabadulásáig. Amint később kiderül, Emma Ward (Adelaide Clemens) az, aki egy iskolai buli egyetlen túlélője és fél éve nyomtalanul eltűnt. Majd látunk egy fiatal párt (Luke Evans és Laura Ramsey), akik észrevehetően gondokkal küzdenek és éppen új helyre költöznek, hogy a múltat maguk mögött hagyhassák, azt a múltat amelyről ekkor még nem tudunk meg részleteket, de Betty (Ramsey) részéről számos utalást kapunk arra, hogy párja esetleg viszonyt folytat egy másik nővel is. Amint betérnek egy útszéli étterembe, a helyi betörésre és rablásra szakosodott rosszfiúk bandájának egyik tagja Flynn (Derek Magyar) zaklatni kezdi őket. Az eset nem fajul el, ám egy korábbi rosszul elsült balhé miatti „adósságát” Flynn éppen a párocska javainak megszerzésével szeretné pótolni. Miután balesetet okoz, hogy kocsijukat és egyéb ingóságaikat megszerezze, a párt egyik társára bízza és odébbáll a zsákmánnyal. Az események szürrealisztikus fordulatai azonban teljesen megváltoztatják a dolgok állását és az erőviszonyokat. A történet további ecsetelése innen olyannyira spoileressé válna, hogy elvenné a film élvezhetőségét, ezért ettől most eltekintenék. Olvasd tovább

1

A hívás (The Call)

ahivas

Nagy aggodalommal figyelhetjük, hogy egyes filmesek karrierje miképp alakul. Akkor meg végképp tetőfokára hághat az izgalom, amikor egy szebb napokat látott rendező egy Oscar-díjas, de most már B kategóriás vackokat előszeretettel bevállaló színésznővel közösen lát hozzá egy produkcióhoz. Brad Anderson A gépész óta képtelen volt egy valamirevaló filmet letenni az asztalra, Halle Berry a Sötét hullám és a Szilveszter éjjel-féle szörnyűségekben égeti magát. Ehhez még tegyük hozzá, hogy a forgatókönyvet Richard D’Ovidio írta, aki 2001 óta semmit nem adott ki kezei közül, bár akkor a korrekt 13 kísértetet produkálta. A hívás mégis eléggé kellemes meglepetés… legalábbis kezdetben. Olvasd tovább

0

Girls, Guns and Gambling

Gunsgirlsgambling

Nem túl szerencsés John Smith néven mászkálni egy olyan Isten háta mögötti kisvárosban, ahol a kaszinó és a település egy része egy törzsfőnök kézen van, a maradékot pedig egy Farmer nevezetű fickó uralja. Smith angol kalandor és katona volt, aki az Új Világban meghódította Pocahontas szívét, de néhány katona társa nem nézte jó szemmel, hogy az indiánokkal cimborál és a bennszülöttek sem kedvelték túlzottan, kétszer elkapták és halálra ítélték, de a jóember sínylődött tatárok és kalózok fogságában is. Olvasd tovább

4

Gerard Butler kétszer: Mavericks – Ahol a hullámok születnek / Kispályás szerelem

Nem biztos, hogy mindenki azt várná Gerad Butlertől, hogy akcióhős legyen, ám az tuti, hogy minden ember, aki jegyet vár filmjeire arra vágyik, hogy a játékidő letelte után azt mondhassa, hogy az eltelt másfél-két óra megérte az árát. Más részről ha Butler visszapörgeti magában az elmúlt éveket, láthatja, hogy sokkal jobb lenne neki, ha minőségi akciófilmekben vállalna szerepet, hisz a Támadás a Fehér Ház ellen (amerikai) bevétele minden utóbbi időben készült filmjének eredményét maga mögé utasítja. Tavaly két produkcióval próbálkozott, egy drámával és egy romantikus vígjátékkal, egyik sem volt az igazi.

mavericks

Jay Moriarty gyerekkora óta arról ábrándozott, hogy hatalmas hullámokat fog „meglovagolni”. Rendszeresen figyelte, szorgosan tanulmányozta a tengert, gondolatban osztott-szorzott, tudta és érezte, hogy alaposan meg kell ismernie a vizet, a hullámokat, mielőtt szörfdeszkára pattanna. 16 évesen beírta magát a sport nagykönyvébe, sajnálatos módon pár év múlva 22. születésnapja előtt elhunyt. A Mavericks – Ahol a hullámok születnek a felkészülési időszakot meséli Moriarty életéből. A közelében élő Frosty Hesson tanítja ki minden lényeges, apró dologra a szörföléssel kapcsolatosan, még esszéket is írat vele. Moriarty kitartó és akaratos, de sajnos el kell viselnie, hogy több tini folyamatosan szívatja és beszól neki, illetve édesanyját is noszogatnia kell, hogy a piálásai után fel tudjon kelni és elinduljon dolgozni. Olvasd tovább

9

Erőnek erejével (The Last Stand)

eronekerejvel

Arnold Schwarzenegger. Egy név, egy testépítő, egy filmsztár, egyszemélyes kommandó, idegen világból érkező lény elpusztítója, a vörös zsaru, az érzelemmentes halálosztató. Egy sztár és akcióhős. Az én hősöm! Mit is tagadjam, az Osztrák Tölgy filmjeit nézve nőttem fel, öröm volt látni a Stallonével való „kakaskodást” és ahogy dagadó izomban, kilőtt golyószámban és mogorva tekintetben, vicces egysorosakban egyre csak emelik a tétet, rákontráznak a másik filmjére. Ám Arnie számára is eljött a pillanat, amikor erősen leszállóágba került, ő pedig kapva kapott az alkalmon és keményebb terepen, a politikában folytatta az előretörést. Egykori vetélytársai közül többen DVD piacon találtak menedéket, egyedül Sly nem adta fel és próbált visszakapaszkodni az élvonalba. Ha Schwarzenegger nem a kormányzói bársonyszéket melegítette volna, talán hamarabb készül el az Ikrek 3 vagy a Conan következő esetleg felvetette volna a Végképp eltörölni második részének a gondolatát, hogy valamivel fellendítse filmes karrierjét Mivel elnöknek nem jelöltethette magát (A pusztítóban sikerült neki), így egykori rajongói legnagyobb örömére újra Hollywood felé vette az irányt. Várható lett volna, hogy visszatérése nagyot szól, de sajnos a hatalmas durranás helyett csak kisebb pukkanást kaptunk. Olvasd tovább

1

Röviden: Kill’em All

killemallFogj néhány embert, zárt be őket egy helyre, majd intézd úgy, hogy egymásnak essenek, az életben maradtaknak pedig kínálj hatalmas nyereményt. Igen, igen, kellemes B kategóriás agyatlan akciómarhaság kerekedhet ki ebből a témából. Már az Öld, ahogy éred Christopher Lambert és Ice-T nevével fémjelzett alkotásnál is erősen lejjebb kellett csavarni az igényszintet, de megemlíthetném a House of 9 thrillert is, ahol az utolsó még lélegző személy nagy pénzösszeggel távozhat(na) a lezárt lakból. A Kill’em All-ban nem beszélnek túl sokat, inkább csépelik egymást. Bevezetés gyanánt bemutatják, hogy egy-két elit bérgyilkos miképp végzi el a rábízott munkát. Nem sokra rá egy bezárt helyiségben találjuk őket néhány más morcos egyénnel. Van köztük olyan, akinek a kés a kedvenc fegyver, más a kemény öklében bízik és akad, aki a robbanóagyagokkal szokott bíbelődni. Egy hang közli velük, hogy a szobát csak egyetlen ember hagyhatja el, addig is a saját szabályait kénytelen betartani. Nekünk nem kell mást tennünk, mint az agyunkat OFF-ra állítjuk, hátradőlni és megpróbálni élvezni a harcbemutatót. A felsorakoztatott nemzetközi bérgyilkosok nem csak egymást ütlegelik, hanem az ellenük küldött statisztasereget is padlóra küldik. Nagy megkönnyebbülésre Raimund Huber (Bangkok Adrenaline) rendező nem állítja meg filozofálni a karaktereket, inkább azzal törődik, hogy gyakran vessék be harci tudásukat, szakmai tapasztalataikat. Sajnos néhány akciójelenet eléggé lomha lett, nem ártott volna, ha magasabb sebességre kapcsolnak a „pofonosztásnál”, márpedig a dögös Ammara Siripong, a nem túl szószátyár, de annál halálosabb Tim Man és a szintén folyamatosan morcos Johnny Messner gyakran kerülnek problémás helyzetekbe. Rombolja az élményt jó néhány komolynak szánt, de mégis viccesre szánt momentum is (pl. Mehetnek a nindzsák!). A Kill’em All tipikusan az a film, amelyet sok sörrel felszerelkezett baráti társasággal lehet maradéktalanul élvezni, egyébként az igényeket letekerve megfelelhet 1,5 órás kikapcsolódásnak. Olvasd tovább

4

A gyilkos médium (Red Lights)

0rl1

A paranormális dolgok, a megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is izgatták az embereket. Remek táptalajt biztosítanak az elképzelések és a magyarázatok közzétételére, ütköztetésére. A szkeptikusok és a hívők előszeretettel gyártják cáfolataikat egymás magyarázataira, olykor már-már paródiába hajlik az az igyekezet, ahogy megpróbálnak előrukkolni valamiféle hihető gondolattal. Itthon többek között a Nulladik típusú találkozások sorozatban élvezhettük a témát, ami körüljárta, kitárgyalta, felhívta a figyelmet a természetfeletti és idegen helyzetekre. Olvasd tovább

1

Ideglelés Csernobilban (Chernobyl Diaries)

Felesleges bővebben bemutatni a csernobili katasztrófát, a környező országokban tudja mindenki, hogy mi történt és talán sokan rettegtek is attól, hogy a nagy durranás után ők is benyelnek egy kis radioaktivitást. Odaát, Amerikában meg amúgy is magasról tesznek arra, hogy mi zajlott le 1986-ban, az se lenne meglepő, ha úgy gondolnák, hogy valahol Narnia mellett található a hely, illetve még annyi beugorhat nekik, hogy Optimusék itt kergették az Álcákat.

A katasztrófaturizmusra mindig is volt, van és lesz igény, mindig akad egy-két sztárszínhely, amelyet ellephetnek az izgalmakra és rombolás látványára éhes emberek. Kitört egy vulkán és hatalmas károkat okozott? Nosza, nézzük meg a környéket. Szökőár söpört végig valamely tengerparti városkában? Bizonyára érdekesen lehet. És Csernobil környékén mi lehet a helyzet? Fantasztikus lehet a hely kisugárzása.

Olvasd tovább

1

Jégkorszak 4: Vándorló kontinens (Ice Age: Continental Drift)

Az előző részről itt írtunk.

10 évvel ezelőtt a mozikba beköszönt a Jégkorszak, ami gyakorlatilag a Fox első pozitív csalódása volt az animációs piacon. Ezt megelőzően az Anasztázia és a Titan A.E. alkotásokkal próbált birokra kelni a Disney-vel, kevés sikerrel. Felettébb jó döntés volt, amikor rátette a kezét a Blue Sky cégre, amelynek első nagyobb megpróbáltatása éppen a Jégkorszak volt, azóta is megbízhatóan szállítja az olcsóbb, de jó minőségi és szórakoztató animációkat. Legnagyobb sikerük kétségkívül a mamut, a kardfogú tigris és a lajhár főszereplésével készült franchise, amely immáron a negyedik felvonásnál tart.

Olvasd tovább