Appleseed Alpha

Szép múltra tekint vissza a tapasztalt katonalány Deunan és a kiborg Briareos története. 1985-ben debütált a manga, amiből elkészült egy sorozat is. 2004-ben adták ki az animét, amelyre John Woo is felfigyelt és a folytatásban producerként működött közre. Az újabb rész már az előzmény, az Olympos megacity-t csak megemlítik, illetve a ES.W.A.T. Világrendőrség sem bukkan fel.

A két főhős afféle zsoldosként tevékenykedik, kényszerűségben dolgozik Két Szarvnak, a „maffiavezérnek” vagy ha úgy tetszik, hadúrnak a 3 világháború után. Eléggé lepusztult az egész világ és egyúttal még veszélyesebbé vált, hiszen a leharcolt városokon kívül hátramaradt, lesben álló működőképes gépek lesnek az emberre. Deunan és Briareos újabb feladatuk során találkoznak Iris-szel és kísérőjével. Azzal, hogy kísérőjükké válnak magukra vonják Két Szarv haragját, másrészt nyomukba ered egy veszedelmes ellenfél.

Ha valaki látta az előző Appleseed művek valamelyikét, tudhatja, hogy hőseink nem ijednek meg árnyékuktól és bátran felveszik a harcot bárki ellen. Az előzményben sem nyámnyila karakterek, biztos kézzel fogják a fegyvert, nem félnek visszalőni vagy visszaszólni. De ha már előzmény, felvázolhatták volna, hogy hőseink miképp találkoztak, milyen múltjuk volt, de ezzel nem foglalkoztak, ami erős hiányérzetet hagy maga után

A bemutatott, kissé elnéptelenedett, sivár világot szépen megalkották, az animációra nem moroghatunk, de a harcokból és az akcióból visszavettek és közel sem olyan látványos és kigondolt, mint, amit az előző két felvonásban megszokhattunk. Még akkor sem válik kreatívvá, amikor a Végítélet fegyver működésbe lép. Talán nem kellett volna Woo-t kihagyni, tudott volna javítani az akción, stílusosabb lett volna.

Habár a történet lerágott csont, nem túl eredeti, a felvonultatott új karakterek pompásan lettek megalkotva. Egyértelmű, hogy Két Szarv egy 2 tonnás izommal bíró gengszterről lett mintázva, úgy néz ki, mint gettóvezér és egy vasbika szerelemgyereke, akinek meg se kottyan egy-két robbanás. Deunan és társa idővel felteheti a nagy kérdést, hogy vajon az ellenségem ellensége a barátom-e, hiszen hiába morognak a New York-i maffiózóra, neki is van némi elszámolnivalója a nagy terveket szövögető Talosszal és annak hűséges, ám halálos droidjával.

Az előzményben sem kell keresni eredetiséget, mert nem fogunk látni, szinte minden képkocka ismerős lehet valahonnan. Ha látvány/küllem nem is igazán kárpótol, de legalább kellőképpen pörög, hogy ne váljon unalmassá. 60 %