0

Könyvajánló – Tom Hanks szerint a világ

Korunk egyik legsikeresebb filmszínészének és legmenőbb világsztárjának életrajzát Gavin Edwards (Bill Murray és a TAO), a New York Times bestsellerszerzője írta meg. Edwards Tom Hanks szenvedélyes, örömökben, sikerekben, marháskodásokban és jótéteményekben gazdag életét dolgozta fel olvasmányos, informatív és humoros biográfiájában. Bemutatja többek között Hanks távolról sem idilli gyermekkorát, rázós első házasságát, karrierjének mélységeit és magaslatait, valamint sokak által csodált és irigyelt boldogságát élete szerelmével, Rita Wilsonnal.

Edwards elkalauzolja az olvasót Hanks életének kulisszái közé és mögé, részben a színész segítségével, aki saját maga is beszámol több mint 60 év történéseiről, szomorú és boldog eseményeiről, szenvedélyeiről és hobbijairól, munkájáról és magánéletéről, életfilozófiáiról és jótanácsairól. Hanks életének számos fontos és kevésbé fontos szereplője is szót kap a könyvben – Steven Spielbergtől kezdve egészen addig a New York-i taxisofőrig, aki először nem vette fel Hankset, majd mégis, végül meghívást kapott a színész Broadway-premierjére. Robert Sikoryak fantáziadús illusztrációi frappáns összefoglalói az egyes fejezeteknek.

Manapság a kedvességnek igencsak rossz híre van a világban. Kultúránk a legnagyobb szekálókat és gúnyolódókat jutalmazza. Az, hogy az ember elgondolkodik a szenvedélyesen optimista és páratlanul sikeres Tom Hanks életén, eseménydús pályáján és rögeszméin, nem feltétlenül mutatja meg számára a helyes ösvényt. De megmutatja, hogy a kedvesség nagyszerű úti cél lehet. (Forrás)

Gavin Edwards: Tom Hanks szerint a világ, Kossuth Kiadó, 399 oldal, 2020, 4500 Ft

0

Némaság – 30 éves a Szürkület

írta Nikodémus

Amíg odakint, az utcákon és a közéletnek nevezett szimbolikus (s már akkor sem túl finom hangnemű) térben nagy robajjal zakatolt a rendszerváltozás, a magyar mozik csendben bemutattak egy filmet, amelyre a kortárs politizálásnak még az árnyéka sem vetült. Mintha nem is evilágból érkezett volna. Idén 30 éves Fehér György Szürkület című filmje.

Olvasd tovább

0

Röviden: A Manderley-ház asszonya (2020) / Enola Holmes / A hazugság színe

írta Nikodémus

A Manderley-ház asszonya (Rebecca, 2020) – Naiv, fiatal társalkodónő (Lily James) botlik bele egy jóképű, cinikus arisztokratába (Armie Hammer), szikra lobban, s a szerelmesek már hagynák is el a napfényes Monte Carlót, hogy a férj angliai birtoka felé vegyék az irányt. A mézeshetek azonban gyorsan elmúlnak, amikor a friss feleség szembesül az ódon kastély megannyi nyugtalanító rejtélyével, élükön a házvezetőnővel (Kristin Scott Thomas), aki hűvös tekintettel sugározza hősnőnk felé, semmi keresnivalója nincs a nagyurak között. Nagy bátorság volt Ben Wheatleyről és a Netflixtől, hogy Daphne Du Maurier regényének adaptálásával egy Alfred Hitchcock ellenére is megpróbálkoztak. Nem csoda, hogy a dolog csak félig-meddig sikerült, és ez leginkább a forgatókönyvnek köszönhető. Eleinte jól adagolja az információkat, Monte Carlo álomszerű, instagram-esztétikát sugalló képei pedig gyönyörűek. Aztán megérkezünk Manderley-be, és minden kissé zavarossá válik. Az alkotók vissza akartak térni a regény építkezéséhez, ám közben alaposan eltolták a hangsúlyokat a női szereplők javára. Kristin Scott Thomas játszva megbirkózik a feladattal (részéről nagyjából elég annyi, hogy hidegen néz, és egyből megfagy bennünk a vér), Lily James azonban nem képes kinőni kamaszos báját; amikor érett, okos asszonyként kellene férje mellett állnia, az láthatóan nem megy neki. A film egyébként stílusos, elegáns, csak épp a lényeg hiányzik belőle: a fellebbenő fátyol alól lassan, fenyegetően előkúszó sötét rettenet. Nem vagyok biztos benne, hogy volt-e értelme az újraforgatásnak.

Olvasd tovább

0

Visszatérés Epipóba – videóinterjú Magyari Péterrel

Magyari Péter sajtótörténelmet írt Utána minden állat szomorú című írásával, ami 2014. július 9-én jelent meg a 444.hu oldalán. Az elitiskola molesztáló tanáráról szóló tényfeltáró cikk hatalmas visszhangot váltott ki, az addig jobbára tabuként kezelt téma hónapokig uralta a közbeszédet. Az ügy kirobbanása is szerepet játszott abban, hogy még ugyanabban az évben a parlament elfogadott egy törvénymódosítást, amelynek értelmében a kiskorúak ellen elkövetett erőszakos szexuális bűncselekmények nem évülnek el. Az 1980-as években történt sokkoló eseményeket leleplező újságíró, Magyari Péter most több év távlatából beszélt a letaglózó erejű cikkről az év talán legnagyobb érdeklődésre számot tartó magyar dokumentumfilmje, az HBO és a Campfilm gyártásában készült Visszatérés Epipóba kapcsán.

Olvasd tovább

0

Mozinet Filmnapok idén tizedszerre

2020. október 22. és 25. között 15 városban rendezik meg a X. Mozinet Filmnapokat. Budapest mellett Békéscsaba, Debrecen, Győr, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szentendre, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Tapolca és Veszprém ad otthont a világ legnagyobb fesztiváljait megjárt nyolc filmnek, jóval a hazai országos mozibemutató előtt. Több vetítés után izgalmas, a filmekben felvetett témákhoz kapcsolódó beszélgetést is rendeznek a budapesti Puskin moziban, így a közönség találkozhat majd Demetrovics Zsolt addiktológussal, Kánya Kinga gyászterapeutával, Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértővel, Tamás Gáspár Miklós filozófussal, Zentai Lillával, a Menedék Egyesület munkatársával, Kormos Anett humorista-újságíróval és Szirmai Gergely videóbloggerrel. A részletes programról itt értesülhettek, alább egy kis összefoglaló következik.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Hollywoodi Reneszánsz

A hatvanas évek második felében Hollywood a tönk szélére jutott, a nagy költségvetésű produkciók zöme elbukott a mozikban. Egy ideig úgy tűnt, az álmok gyára örökre bezárja kapuit, de végül nem így történt: a pangás filmforradalmat érlelt, virág nőtt a romokon. A könyv ezt a korszakot, a hatvanas-hetvenes évek amerikai filmreneszánszát vizsgálja meg, melyben a filmek arculata és világképe, értékszerkezete és formája is módosult, új értelmezést nyert.

A szerző a hollywoodi filmek formai megoldásainak vizsgálatára fókuszál, és ezzel összefüggésben az európai művészfilmből eredő inspirációkat igyekszik feltérképezni. A Hollywoodi Reneszánszot tágabb formatörténeti keretbe helyezve tárgyalja: az új típusú művek sajátosságait nemcsak az európai (pre)modern, hanem az óhollywoodi jelenségekkel is összeveti, továbbá a korszakot egybekapcsolja napjaink tendenciáival, így a kortárs filmkultúra vizsgálatához is fogódzókat nyújt. A filmtörténeti trendek felvázolását részletes esettanulmányok – mások mellett Stanley Kubrick, Dennis Hopper, Clint Eastwood, Francis Ford Coppola, Robert Altman, Arthur Penn munkásságáról írt fejezetek – egészítik ki. Számos meghatározó alkotás (például a Bonnie és Clyde, a 2001: Űrodüsszeia vagy a Nashville) bemutatása mellett több filmről e kötetben olvasható először részletes elemzés, nem csupán a magyar, de a nemzetközi szakirodalomban is. A könyv olvasmányosan megírt tudományos szakmunka, amely nemcsak a teoretikusok, hanem a gyakorlati szakemberek – kivált a filmdramaturgok –, sőt a szélesebb közönség – minden filmrajongó – érdeklődésére is számot tart.

Pápai Zsolt filmtörténész, kritikus. Az ELTE BTK Filmtudomány tanszékének adjunktusa, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem külsős oktatója. 1994 óta publikál filmkritikákat, tanulmányokat, interjúkat. A Filmvilág folyóirat külső munkatársa; 2002 és 2011 között a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat munkatársa volt. (Forrás)

Pápai Zsolt: Hollywoodi Reneszánsz – Formatörténet és európai hatáskapcsolatok a hatvanas-hetvenes években, Gondolat, 574 oldal, 2020, 4500 Ft

0

Corpus Christi (Boze Ciało, 2019)

írta Nikodémus

Mindig van lejjebb. A vállalás, amit egykor tettél, a döntés amit egykor hoztál, egyre halványul az idővel, és a hétköznapi apró kompromisszumok lassan-lassan teljesen megölik. Egy kis “buli”, némi “ez most megérdemlem”, és lassan már ki sem látsz megalkuvásaid hálójából. Legyenek szóra sem érdemes hibák vagy szépen háziasított bűnöcskék, szürkül az eszmény: a mennyiség előbb-utóbb győz. S ha jön valaki, aki emlékeztet erre? Nincs annál pocsékabb érzés. A tudat, hogy jó voltam, de a másik fölém nőtt, megnyitja a szégyen és a düh legsötétebb kapuit. Nagyjából erről szól Jan Komasa még tavaly elkészült, ám idén, koronavírus idején robbanó filmje, a Corpus Christi. És persze szálkáról meg gerendáról, Isten- avagy egyházképről és a kereszténység válságáról, képmutatásról és bűnbánatról.

Olvasd tovább