2

A Hangya és a Darázs

írta Minime

Az első részről errefelé esett szó.

2018-ban a „legkisebb” Marvel hős is megkapta folytatását. A Hangya ezúttal Darázzsal az oldalán néz szembe az ellennel, és a nézők választ kapnak arra is, miért maradt ki Scott Lang karaktere a Bosszúállók: Végtelen háborúból. A filmet Peyton Reed jegyzi rendezőként ismét, aki már az első résszel sem okozott csalódást. Ezúttal már tágabb mozgástérrel és karakterkészlettel tudott dolgozni, hiszen az eredettörténet után már egy új kaland megfilmesítésébe vághatott bele. Nézzük, hogyan is sikerült a második „hangyás” történet.

A történet szerint Scott (Paul Rudd) éppen házi őrizetét tölti, amit a lipcsei incidens miatt róttak ki rá, amikor megszegte a sokoviai egyezmény több pontját. Felügyeletét Jimmy Woo (Randall Park), FBI ügynök látja el, aki rendszeresen, szúrópróbaszerűen ellenőrzi Lang-et. Eközben kiderül, hogy Hope van Dyne (Evangeline Lily) és Lang szakítottak, szintén a Hangya részvétele miatt az említett incidensben. Ezután Hope és Hank Pym (Michael Douglas), felhasználva a kvantumvilágról szerzett információikat, egy átjáró építésébe kezdenek, amellyel visszahozhatják onnan a régóta ott ragadt Janet-et (Michelle Pfeiffer), aki meglepő módon kvantumkapcsolatot tart fenn az onnan sikeresen visszatért Scott-al. Az átjáró építéséhez szükséges alkatrészekhez a feketepiacon próbálván hozzájutni, Hope szembekerül egy fegyverkereskedővel, Sonny Birch-el (Walton Goggins), akinek Hank technológiájára fáj a foga. Scott kénytelen-kelletlen segít a párosnak, ám szembetalálják magukat egy fizikailag instabil, félig kvantumállapotban lévő női ellenféllel, akit Szellemnek (Hannah John-Kamen) hívnak. A Szellem célja és motivációja hamar értelmet nyer, miután Pym és csapata egy korábbi kollégához fordul segítségért, Bill Fosterhez (Laurence Fishburne). A különböző kis kompániák között versenyfutás kezdődik az idővel, amelynek Janet élete mellett jó pár fontos aspektus is szerepet kap. Természetesen jelen vannak Scott lökött haverjai, Luis (Michael Pena) és társai, akik ezúttal sem okoznak csalódást, semmilyen téren.

A leírt történet bonyolultsága ellenére közel sem ilyen ijesztően nagy volumenű a vásznon. Ugyanis Reed általában mindent lépésről-lépésre kibont és elmagyaráz. Hiába váltakoznak a lassúbb és pörgősebb részek, gyakorlatilag minden érthető és kezelhető marad a nézők számára. A forgatókönyvet jegyző csapat kifejezetten jó munkát végzett, és ugyanez igaz a látványtervezőkre is. A vizualitás, ahogyan az a Marveltől már elvárt, nagyon jól megállja a helyét. A történet szereplői pedig, hiába tűnik a film túlzsúfoltnak, egyáltalán nem játszanak egymás rovására. Rudd kifejezetten szórakoztatóan játssza a főszerepet mind apaként, mind Hangyaként, mind őrizetesként. Douglas és Lily pedig remekül asszisztálnak ehhez, nem beszélve John-Kamen és Fishburne jelenlétéről és jónak értékelhető alakításaitól. Goggins ugyan sokat nem tesz hozzá a filmhez, de az elvártat hozza, Michael Pena és a „banda” viszont elképesztően viccesen adják elő a rájuk osztott szerepet: a humor fő vonulata, ahogyan az első résznél is, elsősorban az ő asztaluk, és remekül hozzák karaktereiket. A Hangya és a Darázs teljesen új lehetőségeket teremt az MCU jövőjét illetően, és remekül alkalmazkodik a Bosszúállók által felállított „új” időbeosztáshoz, sőt a stáblista utáni jelenetben konkrét kapcsolódási pontot is találunk az események menetéhez. Ami az akciókat illeti, van minden az autós üldözésektől a közelharcig, és mind-mind látványosak, természetesen nem Végtelen háború-volumenűek, de ehhez a filmhez tökéletesen passzoló hosszabb-rövidebb szekvenciák.

Összességében a Hangya és a Darázs remek kis marveles szórakozás, mindenképpen a jobban sikerült folytatások közé sorolandó, és „megágyaz” az ezután következő további kalandok számára. A készítők még a nagy-nagy blockbuster árnyékában is törődtek saját kis hősükkel, és nem adtak ki, egy összecsapott, elnagyolt munkát a kezeik közül. A film minden téren működőképes és értékes darabja lesz az MCU-nak, és önállóan ugyanúgy megállja a helyét, akárcsak folytatásként és a nagyobb egész hasznos részeként. Érzelmileg az erősebb darabok közé sorolható, ugyanakkor megtartja a nézők számára szimpatikusan „kicsi” bensőségesebb világát is. A miniatürizáció egyre vonzóbban hat a vásznon, ám a film minőségére és milyenségére inkább megnövekedett hatásfokot gyakorol.

2 komment

  1. Most pótoltam, hát nem egy nagy szám, és ezért főleg a forgatókönyv felelős. Végig kergetőznek valami aktuális MacGuffin után, közben megy a vicceskedés, de semmi drámaiság, semmi tét. A színészek mentik a kliséhegyeket, mindenki odateszi magát. Lehetne az egész merészebb, de tudjuk, ez a Marvel…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *