6

John Wick: 2. felvonás (John Wick: Chapter 2)

johnwick2fejezetposter

A kritikát köszönöm Mini Me-nek.

„A szabályok nélkül állatok lennénk.” Ezek azok, amelyek megkülönböztetnek minket tőlük. Mindössze kettő van, mégsem könnyű betartani őket. De hogyan szoríthatod szabályok közé magát az Ördögöt? Létezik tiszta gonosz és tiszta jó? Komoly morális válságot is ébreszthető kérdések ezek, amelyekre nem igazán kaphatunk szofisztikált választ. Chad Stahelski rendező éppen csak megpendíti ezeket a kérdéseket, éppen csak egy késszúrásnyira nyit rést az emberi érzékelésen, ő inkább ott folytatja, ahol elsőre abbahagyta.

johnwickfolytataskep4

Mr. Wick kalandjai szinte közvetlenül az első részt követően folytatódnak, ott vesszük fel a történések fonalát, ahol az első résznél abbahagytuk. John megpróbál pontot tenni az orosz maffiával fellobbantott cseppet sem jelentéktelen konfliktusának végére, amikor azonnal újabb „kérő” érkezik a táncba, hogy megszeghetetlen esküjét, melyet a „kevesek” törvénye is tisztel behajtsa az adósán. Bár felmerül némi morális kétely, nem vacakolnak sokat a cselekmény előrevitelével. A Camorra nem bíz semmit a véletlenre, hogy hősünket újra a terepre csalja, szűkre szabott „újabb” visszavonulását követően és kellő motivációval sikerül is tervüket materializálni. John újra felölti cool fekete taktikai öltönyét és szinte azonnal olyan akcióorgiát varázsol a stáb a szemünk elé, amitől elalélunk. Egyet vagy kettőt a testbe, amitől nem mozdul, majd jöhet a fejlövés, amitől már soha többé nem is fog. Látványos, rugalmas és szemkápráztató akciójelenetek sorozatán át jutunk el a végkifejletig, amelynek során főhősünk egyértelműen kinyilatkoztatja, hogy senki sem zárhatja őt szabályok közé, hiszen ő maga a Halál.

Ami a szereplőket illeti, Keanu Reeves eszméletlenül passzol ebbe a valóságba, koncentrált, céltudatos, eltökélt, erőszakos és makacs, hálistennek nem esik a produkció abba a hibába, hogy sebezhetetlennek tüntesse fel, ahogyan elsőre sem, ami emberibbé teszi a karaktert. Sajnálatosnak éreztem, hogy nem kapunk többet Wick múltjából, talán majd legközelebb nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogyan lesz valakiből olyan ember, akit jobb messziről elkerülni, de semmiképpen sem szabad megpróbálni irányítás alá vonni. Az „Ördög” ugyanis sosem tiszteli a szabályokat, nem ismer korlátokat, sem lehetetlen, mégis ennek ellenére és a múltjára utaló szituációk miatt, képes érzelmek kinyilvánítására a düh, a bosszúvágy és az árulás megtorlása érdekében és olykor ezek mellett is.

johnwickfolytataskep6

Riccardo Scamarcio (Santino D’Antonio) tucatfigura. Nincs jellem és karakterfejlődése, amit igazából nem is várunk el, hiszen csak kiinduló- és végpontja John Wick megpróbáltatásainak. Az ellenfelek egysíkúak, nem mutatnak és nem is tudnának minimális szerepidejük miatt semmilyen jellemfejlődést. Ian McShane (Winston) akár egy jóságos nagybácsi kíséri végig a történet fonalát, elfogultsága — esetleges félelme — ugyanúgy nyomon követhető, akárcsak az előzményben, némi kiemelt szimpátiától felduzzasztva. Franco Nero (Julius) beugrása üdítően hathat. Akárcsak Lance Reddick (Charon) visszatérő szerepében. Laurence Fishburne (Bowery King) kevés játékideje ellenére szintén pozitív benyomást tesz a nézőre, — talán a Mátrix párhuzama is jót tesz ennek — és kellemesen szórakoztató, ahogyan cinikus, ám tisztelettudó humorával a főhős szemébe mosolyog.

johnwickfolytataskep7

Összességében John Wick második kalandja egy fenomenális akciószimfónia, amelyet a legkiválóbb zeneszerzők kottájában hívtak életre. Nem aggódunk a történet apróbb hibái miatt, hiszen nincs rá időnk, mert feszülten figyeljük az immár nyílt terepen is gátlások nélkül feltűnő riválisokat, akik próbálnak eleget tenni feladatuknak. Az operatőri munka rendkívül jó, bár adódnak idegesítően vibráló jelenetek, amelyek miatt kapkodnunk kell a fejünket.

Minden közhely, minden eddig ismert és elismert akciós fordulat ellenére is azonban kijelenthető, hogy John Wick úgy tért vissza a vászonra, ahogyan azt tőle várni lehetett, keményen, határozottan, ellentmondást nem tűrően. Amennyiben a végkifejlet személyes motiváltsága, kellően inspirálja a folytatás megteremtőit, azt kell mondanom, nem láttunk még mindent és igen, látnunk kell, akarjuk és vágyjuk látni, ahogyan a Rémkirály a világra szabadul.

imdb: 8,3

Büdzsé: 40 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 64 millió dollár
Eddigi összbevétel: 96 millió dollár

6 komment

  1. Kellett ez már, nagyon kellett. A fene se gondolta volna, hogy éppen Keanu Reeves fogja életben tartani a moziban az akció műfajt és a reményt, hogy lehet rángatózó kamera nélkül is verekedéseket és lövöldözéseket forgatni:)
    Szépen kitalált világ ez, hotelekkel, szabóval, fegyvermesterrel, aranypénzekkel meg koldusmaffiával:)
    Remélem rohadtul nem akarnak előzményt készíteni hozzá, mert jól van ez így.
    SPOILER
    Mondjuk kár volt azért, hogy Wick a hotelben csinálja ki a főgenyát, akkor már az elején meg kellett volna tennie és akkor ugyanott lenne, csak pár lövéssel és karcolással kevesebbet kellett volna elviselnie.
    Na de akkor meg ki kellett volna találni mást, hogy világkörüli turnéra küldjék:)

    • Szerintem ez nem hibája a filmnek. Az elején még nem nyírhatta ki az esküje miatt, mert ugyanúgy üldözték volna, plusz még valami barát szerűségek is voltak, vagy mi. A végére jutott el odáig, lett tele a töke mindennel, hogy már teljesen leszarja a következményeket.

  2. Na akkor, kicsit bővebben.
    Nem 100%-ig hibátlan a film, de bőven jobb élmény szerintem, mint kb. bármelyik tavalyi szórakoztató film. Már annak, aki szereti ezt a fajta szórakozást. 😀
    Talán csak annyi bajom volt a filmmel, hogy számomra a csúcspont az olaszországi lövöldözés volt, az utána következő események már nem ütüttek akkorát nálam, de azért bőven élvezetes volt a vége is. Illetve, elsőre azért nehezen vettem be, hogy a metrós lövöldözésnél, hogy sehol egy rendőr, sőt még a közenberek is alig reagáltak. De ha elfogadjuk, hogy ez egy olyan világ, ahol a maffia ural mindent egyfajta kasztrendszerben, és az egész egy sajátos szabályrendszer szerint működik, ahol vannak az érintehetetlen felsőbb kasztba tartozók, a közemberek meg kvázi “muglik”, akkor még az is rendben volt.
    Talán még abba tudnék belekötni, hogy néha azért volt pár repeptitív elem, pl. vagy tízszer eljátszották legalább, hogy Wick lebírkózik valakit, aztén pont a megfelelő pillanatba toppan be még két ember, akiket jó ritmusban gyorsan lelő, és aztán üti ki a legyűrt embert. De ez csak szőrszálhasogatás.
    Ami a lényeg, hogy ilyen gyepálást utoljára John Matrix és Johna Rambo művelt le még 85-ben. 😀 Még Liam Neeson se ér fel ehhez, aki az akciófilmes fáklyát vitte az utóbbi években.
    Hatamas piros pont egyébként, hogy belerakták Franco Nero-t, elvégre ő volt az első, aki az első igazi hentelő ember volt a Django-ban 50 évvel ezeleőtt. Ha úgy tetszik, ő a műfaj keresztapja. 😀
    Jöhet felőlem bármikor a harmadik rész, ha tartják ezt a színvonalat. Nem tudom mit terveznek a következő részre, de szerintem az ütne a legnagyobbat, ha kiderülne, hogy a felesége nem egészen természetes halált halt. Na akkor JW úgy bepöccenne, hogy kiirtaná a fél bolygót. 😀

  3. Az jutott eszembe, hogy a klasszikus dráma a görög tragédia mintájára 4 felvonásos és ha már ebben gondolkodunk, akkor még 2x remélem élvezhetjük Wick szereplését.

  4. Hozta amit vártam tőle, raktár, dara, ház, dara, szép helyszínek, dara, continental, város, dara 😀 Talán amit feltudok róni, amiben az első rész jobb, azok a zenék, ebben elég felejtősek voltak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *