A hobbit születéséről egy Váratlan utazásig I.

Pisti, az aragorn olvasónk nem csupán Tolkien rajongó, de a hazai Hobbit születésnapi esemény szervezésében is részt vett. Felkérésünkre írt egy nagyon érdekes és átfogó írást A hobbit történetéről a könyv születésétől a film adaptációig, épp ezért több részletben fogjuk közölni.

1. A könyvek és írójuk:

John Ronald Reuel Tolkien angol író és nyelvész volt, az oxfordi egyetemen és a leeds-i egyetemen is tanított, és már nagyon fiatalon professzori kinevezést kapott. Tudományos ténykedése melléktermékeként hozta létre kitalált nyelveit, ezeknek a hátteréül pedig saját mítoszokat kezdett el gyártani. Azonban a nyelvek kitalálása és az ehhez kapcsolódó mítosz-alkotás mellett volt még egy hobbija: nagy érdeklődést tanúsított a mesék iránt. Szívesen mesélt, szerette a tündérmeséket, és sokszor megvédte őket a rosszindulatú támadásokkal szemben. A kitalált nyelvek és mítoszaik, valamint a gyermekei számára írt mesék világa azonban nagyon sokáig nem kapcsolódott össze, egymástól függetlenül létezett. Egészen addig, amíg ki nem pattant a fejéből A hobbit alapötlete.

Az ihlet dolgozat-javítás közben szállta meg Tolkient:

“Az igazi kezdetre nagyon tisztán emlékszem. úgy értem, húsz év távlatából is látom azt a sarkot a Northmoor Road-i házunkban, ahol mindez megtörtént. Egy hatalmas rakás dolgozat volt előttem. Az iskolai dolgozatok javítása nyáron fárasztó munka. Emlékszem, hogy fölemeltem az egyiket és azon kaptam magam, hogy majdnem ötöst adtam, mert ennek a dolgozatnak az egyik oldala teljesen üresen állt, gyönyörű volt, semmit nem kellett olvasni! Úgyhogy, nem is tudom, miért, ráírtam: ‘Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit’…“

Így kezdődött különös kedvteléseinek összefonódása. A hobbitban ugyanis  már megjelentek az utalások saját mítoszaira (pl. Gondolin és a nemestündék), ezek azonban még csak arra szolgáltak, hogy növeljék a mű mélységét, de a két világ még nem forrt teljesen össze. A könyv nyomtatásban 1937. szeptember 21-én jelent meg Angliában (pont egy nappal Zsákos Bilbó fiktív születésnapja előtt), idén ünnepeltük ennek a 75. évfordulóját. Nagy sikert hozott szerzőjének, így néhány év után a kiadó folytatást kért.

Tolkien ekkor kezdett bele A Gyűrűk Ura megírásába, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal közel tíz évig tartott. Rengeteget csiszolt, javítgatott rajta, és mikor 1949-ben kész lett, elkezdte az egészet átdolgozni a végétől az elejéig. A történet egyre csak “nőtt mesélés közben, míg végül a Nagy Gyűrűháború története lett belőle, sok utalással a megelőző idők még régebbi történetére“, ezért három részre kellett bontani: A Gyűrű Szövetsége 1954-ben jelent meg, A két torony és rá fél évre A Király visszatér pedig 1955-ben. Az első kötethez egy Prológust, a harmadik kötethez pedig Függelékeket is írt, amelyeknek a tartalma kiadásról kiadásra nőtt. A kitalált nyelvek és mítoszaik, valamint a mesék világa így A Gyűrűk Urával végleg összeolvadtak.

Igen ám, de mivel ezúttal egy jóval nagyszabásúbb mű született folytatásként, igen éles lett a kontraszt A hobbittal, ráadásul helyenként még ellent is mondott egymásnak a két könyv. Tolkien ezért kénytelen volt kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölni A hobbit szövegén, így például újraírta Bilbó és Gollam találóskérdés-párbaját és a Gyűrű megtalálását. A mű kiadásról kiadásra csiszolódott, formálódott, ám meseszerű, könnyed hangvételét továbbra is megőrizte. Egyszer Tolkien rászánta magát arra is, hogy megpróbálja újraírni az egészet, de mikor a már elkészült részeket megmutatta barátainak, azok állítólag azt mondták neki: ez ugyan jó, de ez már nem A hobbit. Így Tolkien végül elvetette az újraírás ötletét, és inkább A Gyűrűk Ura javítgatásaira, illetve A szilmarilok történeteinek megírására koncentrált. A Király visszatér végén található  Függelékekben amúgy is megírt számtalan háttéradatot Bilbó, Thorin és Gandalf kalandjaihoz (pl. Durin népe, Esztendők számlálása), és sok tudnivalót tartalmazott A Gyűrű Szövetsége Prológusa is. Érdekesség, hogy A hobbit befejezetlen átiratai, más szövegváltozatokkal együtt a szerző halála után jelentek meg a History of The Hobbit című kiadványban.

Tolkien munkamódszerét jól jellemezte, hogy sok művét nem tudta végül aprólékos maximalizmusa miatt befejezni: a kiadatlan írások halála után legkisebb fiára, Christopherre maradtak, aki azóta is szorgalmasan gondozza az írói hagyatékot. Ennek köszönhetően jelenhetett meg pl. A szilmarilok és a Befejezetlen regék (korábbi magyar címe: A Gyűrű keresése) is, amelyek többek között olyan írásokat is tartalmaztak, amelyek A hobbitot igyekezték elhelyezni Középfölde tágabb kontextusában. A szilmarilokban A Gyűrűkről és a Harmadkorról szóló írás, a Befejezetlen regékben pedig Az erebori kutatás című írások kötötték össze Zsákos Bilbó meseszerű világát A Gyűrűk Ura epikus történelmi hátterével. Az erebori kutatás később megjelent A hobbit szövegkritikai kiadásának bővített változatában is.