FilmDROID írta Nikodémus
Kitüntetett pillanatokban nem csupán szellemi-lelki befogadóképességünk, hanem az általunk tőle elszakíthatatlannak érzékelt idő is kitágul. Sok minden belefér a ’71 és a Megmaradt Alice-nek bő másfél órájába is, és ezúttal nem a szokásos filmes attrakciókra gondolok. Az április közepén lezajlott Titanic Filmfesztivál két bemutatója ugyanis elsősorban lenyűgöző eszköztelenségével tüntet a látványos csinnadrattáktól zajos kortárs kínálatban.
Yann Demange elsőfilmes rendező, illetve a Richard Glatzer, Wash Westmoreland-páros már ezzel is komoly hőstettet visz végbe, s választott főszereplőikben szintén ott munkál valamiféle csöndes heroizmus. Mégis, a Belfastban, ellenséges vonalak mögé szorult kiskatona (Jack O’Connell) és a kezdődő Alzheimer-kórral diagnosztizált nyelvészprofesszor (Julianne Moore) legfőképp kívülálló: egyikük sem tehet a vele történtekről, új helyzetük pedig sok szenvedést tartogat számukra. Az angol-ír konfliktus forrpontjához visszarepítő ’71 zsánerében leginkább azzal nyújt újdonságot, hogy a kötelező kellékeken, a dokumentarista hangvételen és a naturalista ábrázolásmódon túl, állásfoglalás helyett leginkább láttat. Az űzött vadként menekülő közlegény elvhűséggel, árulással, segítő kezekkel és gyilkos indulatokkal egyaránt találkozik, élete pedig szó szerint egy hajszálon függ – a csodaszerű isteni gondviselés vékony fonalán. Minden hasonlót elutasít kezdetben Alice, akit hivatásában kiteljesedve, boldog családja körében ér a szörnyű hír: arra ítéltetett, hogy megtanulja a „felejtés művészetét.” A Julianne Moore átélt, Oscar-nyertes játékára épülő film tudatosan mellőzi a teátrális nagyjeleneteket e folyamat bemutatásának érdekében. Alice eleinte küzd, kínlódik és rúgkapál, majd átadja magát az örök jelennek: az idő valószerűtlen kitágulásának.
A ’71 utolsó beállításának kérdő-vádló tekintetére végül a Megmaradt Alice-nek zárómonológja válaszol. Katartikus a párhuzam: hiába tűnik elkerülhetetlennek az alkonyat, a szenvedésben meghaltak lelkei összekapaszkodva zuhannak fölfelé az égen át. Valaki várja őket.
(Megjelent: Új Ember, 2015. május)
- Sehol se otthon / Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől - 2026. május 10.
- Az utolsó viking (Den sidste viking) - 2026. április 05.
- Hamnet - 2026. március 22.
- Csak egy baleset (Yek tasadof-e sadeh) - 2026. március 15.
- Érzelmi érték (Sentimental Value) - 2026. március 08.
- Christy / Zúzógép - 2026. február 22.
- Roofman – A besurranó (Roofman) - 2026. február 08.
- Túl az eseményhorizonton – Scifi sorozatok a korszellem tükrében - 2026. január 25.
- Rajtakapva / A menekülő ember / Szivi, ne! - 2026. január 11.
- Röviden: Superman / Fantasztikus 4-es: Első lépések / Mennydörgők* - 2026. január 04.
Hát nem éltem volna 71-ben Belfastban, lehet, hogy most sem. O’Connell a Rendíthetetlen után megint nagy bajba kerül, de most gyorsabb túljut a nehezén. Thriller-dráma árulással, gyilkossággal, utálattal, dühvel és sérülésekkel tűzdelve. 75 %