Mi lett volna, ha így készülnek el?

Mi lett volna, ha ezek a film az eredeti elképzelés szerint valósulnak meg?

Andrew Niccol 1991-ben írta le gondolatait a Truman Show-ról, amely akkoriban The Malcolm Show címre hallgatott. Az Alkonyzóna egyik epizódja, a Special Service inspirálta, amikor tollat ragadott. A történet a jövőben játszódott volna New Yorkban és egy sci-fi thrillert kell elképzelni. Két évre rá Scott Rudin 1 millió dollárt szurkolt le a forgatókönyvért és úgy volt, hogy ő lesz a rendező. Ám a Paramount nem akarta rábízni a 80 millió dollárra becsült filmet, inkább fizettek Niccolnak egy kis extra pénzt, hogy arrébb álljon és Brian De Palmát hozták a fedélzetre. Később a stúdió a költségvetést sokallta, úgy érezték, hogy túlságosan is művészi a film, amire nem akartak ennyit költeni. De Palma távozása után Peter Weir ült le a fejesekkel beszélni. Szerinte Niccol története nagyon komor és depressziós hangvételű, amiből némi munkával lehetne egy vidámabb verziót összehozni. A forgatókönyvíró 16 alkalommal írta át a sztorit, mire mindenki elfogadhatónak tartotta és míg arra vártak, hogy Jim Carrey letudja egyéb elkötelezettségeit, még 12-szer változtatott rajta.

Az X-Men-hez Andrew Kevin Walker írt forgatókönyvet 1994-ben. Ebben Magneto megpróbálja átvenni a hatalmat Manhattan felett, a sziget pedig a mutánsok menedéke lehetett volna. Megsemmisíti az összes hidat, elárasztja az alagutakat, megközelíthetetlenné teszi a helyet. A történetben felbukkantak volna az Őrszemek és Bolivar Taks is, ezen túlmenően kiderült volna, hogy Magneto és Xavier első találkozása okozta a csernobili katasztrófát.

A Szörny Rt. is teljesen másmilyennek indult. Pete Docter történetének főszereplője egy 30 éves férfi, aki könyvelőként dolgozik, utálja a munkáját és nem túl boldog az életével. Egy nap talál egy könyvet, tele mindenféle rajzzal, amelyeket még anyukája készített neki kiskorában. Felteszi a polcára, majd éjjel megjelennek a szörnyek. Rajta kívül senki nem látja őket és követik mindenhova. Munkájába, randira, más helyekre. Majd rájön, hogy ezek a szörnyek félelmeit vetítik ki.

Az MGM 1938-ban szerezte be Samuel Goldwyn regényének a megfilmesítési jogait. Mervyn LeRoy asszisztense William H. Cannon vázolta ötletét a stúdiónak. Mivel a fantasy filmek akkoriban nem teljesítettek valami jól, ezért a varázslatokkal kapcsolatos jeleneteket megpróbálta kiiktatni az Óz, a csodák csodájából. Ebben a verzióban Madárijesztő csupán egy bolond fickó lett volna, aki madárijesztőnek öltözött, hogy a földekről elhajtsa a madarakat. A Bádogember pedig egy bűnöző, akit arra ítéltek, hogy bádogruhát viseljen élete végéig. Pont e miatt változik meg viselkedése és sokkal udvariasabb és jobb ember lesz. Herman J. Mankiewicz, Noel Langley és még Ogden Nash költőt is felkérték írónak, ők külön-külön, egymástól függetlenül dolgoztak. Végül Langley munkájával voltak kibékülve igazán, de nem csak az ő ötleteit használták fel. Sőt, a producerek eleinte inkább azt szerették volna, hogy az egész film egy álom legyen.

Jerry Bruckheimer eleve Eddie Murphy-t akarta a Beverly Hills-i zsaru főszerepére. Viszont a Paramount Sylvester Stallone-hoz ragaszkodott. A forgatókönyvvel leültek tárgyalni az akciósztárral, ő pedig elmondta az ötleteit. Bruckheimerék rábólintottak és Sly átírta a sztorit. Teletömte autósüldözésekkel és lövöldözésekkel, a költségvetés pedig kicsit elszabadult. Vakarták a fejüket a stúdiónál, mert nem akartak ennyit költeni. Bruckheimerék finoman jelezték, hogy ha hagynák az eredeti verziót vászonra vinni Murphy-vel, akkor olcsóbban kijönnének a dologból. Némi morfondírozás után visszaadták a teljesen átírt szkriptet Stallone-nak, aki szépen fel is használta a Cobrához. Mi pedig két klasszikussal lettünk gazdagabbak.

Matt Damon és Ben Affleck Oscart kapott a Good Will Hunting forgatókönyvéért és egy csapásra ismertek lettek. De eredetileg abszolút mást képzeltek el. Dráma helyett egy kőkemény thrillert vetette papírra, amelyben az FBI egy különleges intelligenciával bíró fiatalemberből szeretne ügynököt faragni. A Castle Rock-nál Rob Reiner azt tanácsolta, hogy felejtsék el a thrillert és fókuszáljanak inkább Will és a pszichológus kapcsolatára. További problémát jelentett, hogy senki nem akarta Damont és Afflecket a filmben látni. Kevin Smith fogta a jó barátokat és bevitte őket néhány stúdióhoz, így találkoztak Havey Weinsteinnal. Egy este alatt elolvasta a szkriptet és jelezte, hogy egyetlen problémája van: a 60. oldalon lévő orális szex. Damonék pedig elmondták, hogy kíváncsiak voltak, hogy egyáltalán ki jut el eddig, ki olvassa el írásukat.

A 90-es években újra népszerűvé vált a sci-fi horror, a Warner szétnézett háza táján és látták, hogy 1970 óta náluk vannak Richard Matheson 1954-es regényének a jogai. Mark Protosevich-et kérték fel a Legenda vagyok forgatókönyv megírására, amelynek történései 2000-ben játszódtak. Tom Cruise és Mel Gibson is szóba jött főszereplőnek, de Arnold Schwarzenegger írhatott alá és Ridley Scott ült a rendezői székben. 1997-ben indult is volna a forgatás, de Scott még átíratta a szkriptet. John Logan horror-thriller verziójában az első egy órában nem volt dialógus és a vége is kellőképpen nyomasztó, komor volt, a lények pedig vérengző, kegyetlen, állatias viselkedéssel bírtak. A Warner úgy vélte, hogy ez nem igazán eladható és inkább átíratták a történetet. Amikor 97 végére a költségvetés 108 millió dollárra nőtt. Scott ugyan megpróbálta leszorítani a büdzsét, de a stúdiót nem győzte meg és mivel Scott és Schwarzenegger filmjei is alulteljesítettek ebben az időben, plusz a nagy reménységű sci-fik – A gömb, A jövő hírnöke – durva bukásnak bizonyultak, így inkább félretették a projektet. 2002-ben Schwarzenegger producerként próbálta előrelendíteni a tervezetet, Michael Bay-t akarta rendezőnek, főszereplőnek Will Smith-t képzelte el, de a Warner elnökének a szkripttel támadtak problémái. Végül Schwarzenegger részvétele nélkül valósult meg a film Francis Lawrence rendezővel és 150 millió dolláros büdzsével. Az alábbi videóban a Scott-féle film lényeiről láthattok tesztet.

Hatalmas reklámkampány előzte meg a kultikus képregény alapján készült Watchment, de Zack Snyder filmje csak kritikákban volt erős, a bevétel nem volt valami combos. Alan Moore művének megfilmesítési jogaira Joel Silver és Lawrence Gordon tette rá a mancsát még 1991-ben, de a Foxnál nem sokra jutottak. Amikor a Warnerhez kerültek a jogok Terry Gilliamet ültették a rendezői székbe. Sam Hamm forgatókönyvéből kimaradt Rorschach nyitószövege, a Komédiás meggyilkolása nem volt több egy szóbeszédnél és Dr. Manhatten eredettörténetét is megkurtították. Ugyanakkor Laurie rákos lett volna, így kapcsolata Manhattennel sokkal személyesebb és drámaibb volt. Miután Dr. Manhattan eltűnik, nukleáris töltetek indulnak útnak és közel a világvége. Itt Veidt terve a következő: Dr. Manhattannek vissza kell mennie a múltba, hogy akadályozza meg, hogy azzá váljon, aki. Ezzel pedig teljesen átírja a történelmet, a Watchmen tagjai gyakorlatilag kitörlődnek és a film úgy végződik, hogy gyerekek olvassák a Watchmen képregényt.

Még maga Hamm is elismerte, hogy szkriptje nem túl nyerő és lehetetlennek tartotta az egész sztorit belepréselni két órába. Gilliam azért még próbálkozott, Charles McKeownnal íratta át a forgatókönyvet, aki átemelt néhány lényeges dolgot a képregényből, amit elődje kihagyott. De a költségvetés növekedése és a játékidő több, mint két órásra bővítése a stúdiónak nem volt ínyére. Gilliam még megpróbálta rávenni a stúdiót egy 5 órás minisorozatra, de a Warner nemet mondott és ennél a pontnál a rendező ki is szállt a projektből.

Michel Seydoux producert eléggé lenyűgözték Alejandro Jodorowsky munkái és jelezte is a direktornak, hogy legyen szó akármiről, ő állja a költségvetését. Jodorowsky pedig a Dűnét szerette volna volt vászonra vinni. Moebius a storyboard rajzolását vállalta be, Dan O’Bannon vállalta az effekteket és Pink Floyd szolgáltatta volna a muzsikát, Giger pedig a dizájnt alkotta volna. David Carradine, Mick Jagger, Orson Welles és Salvador Dali. A kor legjobbjait gyűjtötte maga köré a rendező. A tervezetet az összes létező stúdiónak bemutatták, de nem tudták rávenni őket, hogy beszálljanak. Érdemes esetleg megnézni az erről készült dokumentumfilmet.

A Gyűrűk urát sokan megfilmesíthetetlennek vélték, de Peter Jackson bebizonyította ellenkezőjét. De persze rajta kívül próbálkoztak második is. A 60-as években John Lennon vázolt fel egy tervet, amiben ő lett volna Gollam, Paul McCartney Frodó, Rinto Starr Samu, George Harrison pedig Gandalf. Az United Artists vette meg 1969-ben a jogokat. Először még egy animációs filmben gondolkodtak, de a stúdió megváltoztatta álláspontját. Az élőszereplős alkotást John Boormannal rendeztették volna meg. Boorman Rospo Pallenberggel próbálta belepasszírozni a három regényt egyetlen forgatókönyvbe. Ahogy telt-múlt az idő az UA elveszítette érdeklődését, pláne azért, mert túlságosan rizikósnak vélték és egyúttal úgy gondolták, hogy nem is lenne rá érdeklődés. De Boormanék munkájának nagy része nem ment veszendőbe, az Excaliburnél felhasználták, amit lehetett.

A 80-as évek második felében Sylvester Stallone és Eddie Murphy főszereplésével tervezgették a Fifty-Fifty-t. Nem jött össze a dolog, de a stúdió mindenképpen megpróbálta házi akciósztárjait beletenni a projektbe, így felmerült Chuck Norris és Michael Dudikoff neve is. Dennis Shryack, A hős és a terror írója adta ki kezei közül a forgatókönyvet. 1990-ben Charles Martin Smith lépett színre és ő Peter Wellert, illetve Robert Hayst szerződtette le. Le is forgatta a filmet, de csak 1993-ban mutatták be művét. Egyébként két zsoldoskatonáról szól a sztori, akik bajba kerülnek és a CIA húzza ki őket a szorult helyzetből, de cserébe kérnek valamit.