A hobbit születéséről egy váratlan utazásig III. rész

Pisti, az aragorn olvasónk nem csupán Tolkien rajongó, de a hazai Hobbit születésnapi esemény szervezésében is részt vett. Felkérésünkre írt egy nagyon érdekes és átfogó írást A hobbit történetéről a könyv születésétől “A hobbit: Váratlan utazás”-ig. A cikksorozat negyedik része az első film bemutatója után érkezik majd, itt találjátok az első és második részt.

3. Hobbitok mozgóképen

A filmkészítők szerencséje, hogy J. R. R. Tolkien még élete során eladta A hobbit és A Gyűrűk Ura megfilmesítési jogait. A fia, Christopher Tolkien ugyanis ellenezte a mozis adaptációkat, és ha rajta múlt volna, valószínűleg máig nem születhettek volna meg a filmek. Ugyanakkor A hobbiton és A Gyűrűk Urán kívül az összes többi szöveg joga az örökösöknél maradt (a Tolkien Estate nevű szervezet felügyeli), és ők hivatalosan nem járultak hozzá ezek felhasználásához.

Bár a filmes jogok ide-oda vándoroltak, és igen kalandos utakat jártak be, a két nagy műnek mindezek ellenére számos filmes adaptációja született már. A hobbitból készült egy 12 perces, a nagyközönség előtt soha be nem mutatott, még mesésebbre átírt rajzfilm, majd később egy egész estés rajzfilm (Rankin/Bass) és egy orosz tévé-sorozat is. A Gyűrűk Urából készült egy animációs film (Ralph Bakshi rendezésével), amely a történet felét meséli el, illetve A hobbit-rajzfilm készítői (Rankin/Bass) A Király visszatérből készítettek egy rajzfilmet. Ezen kívül a finnek a kilencvenes években Hobitit címmel gyártottak egy tévé-sorozatot, amely A hobbit és A Gyűrűk Ura eseményeit dolgozza fel.

Peter Jackson a kilencvenes években eredetileg úgy tervezte, hogy mindkét művet megfilmesíti: egy olyan trilógiát képzelt el, amelynek a legelső része A hobbit lett volna, a második és a harmadik része pedig A Gyűrűk Ura. A hobbit jogait akkor még nem sikerült megszereznie, így maradt A Gyűrűk Uránál, amely önmagában is trilógiává bővült, mikor a produkciót átvitte a Miramaxtól a New Line Cinemához.

A többit ismerjük: a filmtrilógia és a bővített változataik nem csak a sikert, de a még nagyobb ismeretséget is meghozták Tolkien könyveinek. Várható volt (és a rajongók el is várták), hogy ezután az előzményeket elmesélő könyvből is készüljön mozifilm.

Mikor Jacksonék az egészbe belevágtak a kétezres évek vége fele, A hobbitot még egy filmként képzelték el, és vele párhuzamosan készítettek volna egy második, “összekötő” filmet is, amely átvezető lett volna A Gyűrűk Urához. Ezt a változatot még akkor elvetették, amikor még Guillermo del Toro volt kijelölve rendezőnek. Helyette inkább A Hobbitot bontották két filmre úgy, hogy a könyvbeli történetet kibővítették olyan párhuzamosan zajló cselekményszálakkal, amelyekre Tolkien csak utalt A hobbitban vagy A Gyűrűk Urában.

Jackson és a forgatókönyvíró társak ugyanis hivatalosan e két könyv alapján dolgozhattak. Nem egészíthették ki a cselekményt sem A Gyűrűkről és a Harmadkorról szóló írással, sem Az erebori kutatással, sem a History of The Hobbit szövegváltozataival, vagy egyéb tolkieni forrásokkal. Ezekhez ugyanis az örökösök külön hozzájárulása szükséges (és nem tudunk róla, hogy Jacksonék rendelkeznének ilyen engedéllyel).

Viszont A Gyűrűk Urához hozzátartozik a Prológus és a kb. 125 oldalas Függelékek tömény információ-mennyisége is, amelyek lehetővé tették a rendezőnek, hogy kitágítsa A hobbit perspektíváit. Hogy mennyit használt fel ezekből, és mennyit tett hozzá saját kútfőből, azt majd csak a filmek megtekintése után dönthetjük el, annyi bizonyos azonban, hogy interjúkban hivatkozik ezekre, mint ihletforrásra.

A tágabb kontextus alapötletei tehát mindenképpen a Függelékekből származhatnak: a törpök és orkok háborúja, Dol Guldur Feketemágusa, és a Fehér Tanács az eddig nyilvánosságra került anyagok alapján fontos kiegészítői lehetnek majd A hobbit történetének.

A forgatáshoz vezető út tele volt akadályokkal és váratlan fordulatokkal (jogi problémák, pereskedések, rendező váltás, MGM-csőd stb.), ezért csak 2010. október 16-án adták meg a stúdiók (a Warner, az MGM és a New Line Cinema) a zöld jelzést a projektnek. Az új rendező, Peter Jackson 2011. március 21-én kezdhetett bele a forgatásba, de ez nem jelentette azt, hogy a forgatókönyvek ekkora végleges formát öltöttek volna.

Ahogy az előző filmeknél is, ezúttal is folyamatos átírások, újraírások, módosítgatások mellett zajlottak a felvételek. Nem csak egyes szereplők (pl. Azog), de jelenetek is cserélődtek menet közben, így a projekt sokkal nagyobb méretűre duzzadt, mint azt eredetileg tervezték.

Így történt, hogy mikor az első film nyersvágását elkészítették, rájöttek, hogy ebből a rengeteg felvett anyagból nem csak egy esetleges bővített változat jönne ki, hanem majdnem egy újabb filmre való, ezért elkezdtek azon gondolkodni, hogyan lehetne elkerülni, hogy a jelenetek nagy része vágószobában végezze.

A stúdiók hosszas tárgyalások után végül jóváhagyták, hogy kettő helyett három részre bontsák a történetet. Ez persze azt is jelentette, hogy az első filmnek hamarabb kell véget érnie, mint eredetileg tervezték (pár jelenetet emiatt át kellett írni és újra felvenni), a második és harmadik film pedig jövőre újabb utóforgatásokat igényel ahhoz, hogy kerekké váljon a dramaturgiájuk.

A rendező „váratlan utazása” tehát jóval hosszabbnak bizonyult, mint bárki is gondolta volna korábban. De hát így megy ez: veszélyes dolog kilépni az ajtón. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.