2016. október 9-én, 90 évesen elhunyt a kortárs lengyel filmművészet legnagyobb klasszikusa, Andrzej Wajda filmrendező.
Az 1926. március 6-án a lengyelországi Suwałki-ban született Wajda életének első éveit azon a helyőrségen töltötte, ahol katonatiszt édesapja szolgált. Visszatekintve, olyannak írta le a gyerekkorát, mintha a 19. században nevelkedett volna, „télen síelni mentünk, olyan volt, mintha egy John Ford-film egyik jelenete lett volna.” Aztán 1939-ben kitört a második világháború, és az addigi elszigeteltség után a külvilág könyörtelen rátörte az ajtót Wajdára. Katonatiszt édesapját 1940-ben a szovjetek kivégezték, majd jelöletlen tömegsírban hantolták el Katyń mellett. Több filmje főszereplőjére, a Csatorna föld alá menekült felkelőire, a Hamu és gyémánt lelőtt Maciekjára és a Tájkép csata után koncentrációs táborban raboskodó Tadeuszára is úgy gondolt, mint akiknek a tragikus sorsában kis híján ő is osztozott.










