kritika

A 90-es évek elején igazi csemegének számított a Tökéletes katona, a kor két legnagyobb akciósztárja Jean-Claude Van Damme és Dolph Lundgren ment ölre egymással a vásznon. Roland Emmerich ezzel a filmmel tette le névjegyét Hollywoodban, a rendező azóta szép sikereket ért el a kasszáknál, ám a két „Izom Tibor” egy idő után elköszönt a mozikból és csak DVD-n/videón adják ki filmjeiket. Van Damme még megpróbálkozott a Tökéletes katona folytatásával, ám az elég tré lett, ráadásul olyat bukott a produkció, mint az ólajtó, Mic Rodgers pedig azóta sem ment a rendezői szék közelébe, inkább az effekteket gyártja. A belga spárgahuszár és a svéd akcióhős elindult Steven Seagal és Wesley Snipes útján, azaz Kelet-Európában „occsóért” rombolhatnak és lőhetik halomra a helyi statisztát.

Olvasd tovább →

A filmről Armida is írt.

Nem hagyható ki a film kapcsán a klasszikus vicc:

Bemegy egy férfi a boltba, majd megkérdezi:

– Van zsák?

– Nincs zsák.

– Nindzsák, hol?

Valószínűleg a poént elsüthették a Totál turbó forgatásán is, ami úgy nézett ki, mintha a forgatás alatt a Wachowski fivérek (vagy már inkább nővérek?) LSD hatása alatt készítettek volna a produkciót. Sűrűn pislogva vették tudomásul, itt bizony nincs sok nindzsa, de Rain jelenetei annyira lenyűgözték a párost, hogy felötlött bennünk, mi lenne, ha legközelebb egy olyan filmet hoznának össze, ahol nindzsák szerepelnek? Ha már kipattant a fejükből megbökték Joel Silvert, aki producerként vett részt eddigi filmjeikben és itt is szintén ott téblábolt. Silvernek tetszett az ötlet, majd felhívták James McTeigue, akivel a V, mint vérbosszút (imdb-n 167. legjobb film) hozták tető alá, majd megíratták a forgatókönyvet, amely a nindzsák titokzatos és legendás világát hívatott bemutatni.

Olvasd tovább →

Sam Mendes útja az amerikai kisvárosok polgárainak kitaposott ösvényén halad, már ami a filmjeinek tárgyát illeti. Ha a James Bond-film nem téríti el ettől az iránytól, a jövőben megeshet, hogy a téma mesterévé válik. Igaz, nagy kihívás felmutatni azt a színvonalat, amit Updike tett regényeiben, de gondoljunk csak meg, mekkora eredmény már az is, hogy az író egy egész oldalas párbeszéddel emlékezett meg az Amerikai szépségről a Nyúlfarkban.

Olvasd tovább →

 Csurig vagyunk a feldolgozásokkal, folytatásokkal (esetleg előzményekkel), könyvadaptációkkal, főleg a horror műfajon belül, a The Collector azonban kivételesen egyik kategóriába sem tartozik. Nem sok hiányzott hozzá, hogy a horror a Fűrész előzménye legyen, Patrick Melton és Marcus Dunstan forgatókönyve eredetileg a The Midnight Man címre hallgatott és be is mutatták a Fűrész franchise producereinek munkájukat. A duónak egyébként sem volt ismeretlen a széria, hiszen a Fűrész IV-VI részein is ők munkálkodtak. Ám a producerek elvetették ötletüket (jelenleg nem akartak még prequelt), így átnevezték a produkciót, majd Dunstan belehuppant a rendezői székbe és leforgatta a kis költségvetésű alkotást.

Olvasd tovább →

Alice Csodaországban / Alice in Wonderland

Alkotók: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilton Luske (rendezők), Lewis Carroll (író), Bill Peet, Milt Banta, Winston Hibler, Ted Sears, Joe Rinaldi, Joe Grant, Erdman Penner, William Cottrell, Dick Kelsey, Dick Huemer, Del Connell, Tom Oreb, John Walbridge (forgatókönyv)

Producer: Walt Disney

Év: 1951

Szereplők:
  Kathryn Beaumont (Alice hangja)
Ed Wynn
Richard Haydn
Sterling Holloway
Jerry Colonna
Verna Felton

Olvasd tovább →

Immár öt esztendeje annak, hogy Gauder Áron, Nyócker című első rendezésével olyan merész alkotást tett le az animációs filmek kedvelőinek asztalára, amilyet már régóta nem kísérelt meg senki. Nevezhetjük hiánypótlónak, ha arra gondolunk, hogy ehhez hasonló felnőtt közönségnek szánt mese ritkán kerül terítékre hazánkban. Erre a munkára azonban nem csak a kevés fóka esete miatt érdemes figyelmet fordítani.

Olvasd tovább →

Quentin Tarantino és Robert Rodriguez 2007-ben próbálkozott megismertetni a grindhouse-t a nagyérdeművel, ám végül a nézők úgy döntöttek, hogy köszönik, ebből nem kérnek, ami volt elmúlt, nem kell, hogy visszatérjenek a 70-es évek. A duó két filmje (Halálbiztos, Terrorbolygó) elhasalt a kasszáknál, így hasonló produkcióra (senki se számítson a mozikban, ám ettől függetlenül a tékákban még feltűnhet egy-egy kisebb költségvetésű darab. Rick Jacobson is nagy rajongója a 70-es évek alkotásainak, úgy érezte, ilyet ő is össze hozni és ha már lúd, akkor legyen kövér alapon mindjárt trilógiában kezdett gondolkodni, melynek első darabja a Bitch Slap, sztárok nincsenek, de a B kategória egyik ásza, Kevin Sorbo feltűnik benne.

Olvasd tovább →

1972-ben vezettek be egy olyan mértéket, amely az UFO találkozásokra alkalmaztak. Ha meglátsz egy UFO-t, az az első kategóriába tartozik. Ha olyan dolog kerül valaki birtokába, ami az idegenek létezését bizonyítja, az a második osztályba tartozik. Ha egy űrlénnyel hoz össze valakit a sors, azt a harmadik csoportba soroljuk. A negyedikbe kerülnek az elrablások, eltűnések.

Olvasd tovább →

“Papa, what would you do if I died?” I said, “I’d want to die, too,” and he said, “So you could be with me?” I said, “Yes, so I could be with you.”

Azt hiszem, ezt a filmet itthon – kevés kivételtől eltekintve – ugyanúgy utálni fogják, mint a Vakságot, mert nem tudják majd hova tenni.

Mégpedig azért nem, mert teljesen explicit mutat tükröt elénk pusztuló-kiüresedő világunkról, ami még csak görbének sem mondható és olyan kérdéseket tesz fel, amire nincs válasz: Te mit tennél a szereplők helyében?

Olvasd tovább →

A Marvel Univerzum legerősebb karaktere Hulk, legalábbis a Földön kevés nála „táposabb” karakter rohangál. Mivel a képregénykiadónál néhány éve betervezték a szuperhősök közötti Civil Wart (Vasember vs. Amerika kapitány) és valahogy el kellett érni, hogy Hulk ne szóljon közbe a nagy csatározásba, így az Illuminati némi trükk bevetésével elküldte más tájakra őkelmét, mondván, hogy tombolásai így is sok kárt okoztak, egy másik bolygón pedig biztos megtalálja a hőn áhított magányt. Itt veszi fel a fonalat az animációs film is, Hulk egy űrhajó belsejében tér magához, természetesen nem tetszik neki a dolgok alakulása és szét is kapja gyorsan a szállítóeszközt. Hamarosan becsapódik a közli planétába, ahol értelmes lények élnek, hamarosan elkapják Hulkot és közeli arénában találja magát, több más lénnyel egyetemben. Hősünk persze kezdetben még magával törődik és szorgosan teszi azt, amit máskor is szokott: zúz. Később azonban megenyhül valamennyire a csapattársaival szemben, de az ellenfeleket kíméletlenül leveri.

Olvasd tovább →

Fliegauf Benedek Dealere után az első gondolatom az volt, mekkora tévhit, hogy széles és szórakoztató út vezet a pokolba. Rögös az is, mint a mennybe tartó.  Vagy talán még rögösebb.

A Dealer egy szimbolikus mese lehetne az emberről, aki addig-addig kereskedett a méreggel, míg ő maga is megkapta a halálos adagot.  Persze, ez nem egészen igaz, csak bizonyos elemek azok, melyek néhol népmeseivé teszik, míg máskor realisztikus és egészen  groteszk módon álomszerű részleteket is felfedezhetünk benne. Hősünket (Keresztes Felícián) homályos bura veszi körül, valami nyomja a lelkét. Maga is élt a heroinnal valamikor, de már leszokott.  Most már csak kereskedik a szerekkel. Egy sajátos stációt járunk végig ebben bő két órában, hasonlóan Krisztus kálváriájához. A dealer biciklijével rója a város kihalt, ismeretlen zugait, a nappal alvó lakóparkokat, és piszkos lépcsőházakból nyíló sötét lakásokat. Feltételezzük, hogy nap, mint nap ugyanezeket az utakat járja a kerékpárjával, ugyanezeknek az embereknek viszi a hamis boldogságot adó szert.

Olvasd tovább →